A "két osztály", azaz a "más juhok" és a "kicsiny nyáj" tana
2017. december 19. írta: nicku

A "két osztály", azaz a "más juhok" és a "kicsiny nyáj" tana

Részlet Szalai András Jehova és a szervezet című könyvéből:

A Társulat kiadványai nélkül bizonyára Neked sem jutott volna eszedbe, hogy Jézus a Mt 24-ben egy 20. századi vallásszervezetről prófétált volna. De ugyanígy – pusztán a Bibliát olvasva – vajon gondoltál volna arra, hogy a hívőknek két „osztálya” létezne? Ez még a Társulat első ötven évében sem jutott senkinek az eszébe, egészen Rutherford egyik 1935-ös konferenciabeszédéig.

Miért van a szervezetnek szüksége erre a tanra?

Számomra mindig is ez volt az egyik legnagyobb kérdés: miért állt a szervezet érdekében a két osztály bevezetése? Az mindenesetre biztos, hogy a szervezet vezetősége ilyen módon megkérdőjelezhetetlen hatalmi helyzetbe került, és ezt a félelmetes tekintélyt a felkentek kiváltságaival alapozta meg:

Mik a felkentek kiváltságai?

1. Az Újszövetség nagy része gyakorlatilag az égi reménységűeknek íródott, és róluk szól.12

Nem tudom, feltűnt-e már, de az összes újszövetségi levél kizárólag újjászületett felkenteknek, Isten gyermekeinek, igazaknak és szenteknek íródott. Ezért több kérdés is felmerül.

Ha az Újszövetségnek a Társulat szerint csak a töredéke szólhat a földi osztályról, illetve a földi osztálynak, akkor miért engedi a szervezet, hogy a földi reménységűek olvassák a teljes Újszövetséget? Miért nem válogatja ki a szervezet a nekik és róluk szóló részleteket (ha vannak ilyenek)? Miért terjeszti a szervezet a Bibliát a nem hívők között? Csak kb. 6 millió (ma már 8 millió - betoldás tőlem) Tanú van, de a Társulat a saját fordítású Bibliáját napjainkra már 101 millió példányban adta ki. Az Új Világ fordítás VF olvasói a Társulat kiadványai nélkül az elmúlt 2000 év minden bibliaolvasójához hasonlóan azt hihetnék, hogy ők is az új szövetség részesei!

2. A földi reménységűek nincsenek benne az új szövetségben, Krisztus nem a közbenjárójuk.13

Létfontosságú, hogy végiggondold: a Biblia alapján lehetséges-e, hogy valaki hisz Jézus vérében, megbocsáttatnak a bűnei, de ugyanakkor az új szövetségen kívül áll, nincs megigazulva és megszentelve, és Jézus nem jár érte közben az Atyánál?

A Biblia szerint ugyanis Jézus Krisztus

•helyettünk bűnhődött, és halt meg: „És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nem csak a mienkért, hanem az egész világért is” (1Jn 2:2), „...aki önmagát adta váltságul mindenekért” (1Tim 2:6),

•és amikor magára vette a büntetésünket, egyszer s mindenkorra el is törölte a bűneinket: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátva minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2:13-14) Ezért Krisztus vérében van

•a bűneink bocsánata: „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Ef 1:7), „...és Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Jn 1:7)

•és igazzá nyilváníttatásunk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm 4:25), „Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa” (Róm 5:9). Krisztus vére „az új szövetség vére” (Lk 22:20, Zsid 10:14-16), ezért Krisztus a benne hívők közbenjárója Isten előtt (Zsid 9:15, 1Tim 2:5-6). Ez személyesen Téged is érint. Hogy lehetnél „keresztény”, „Krisztus tanítványa” vagy legalább „Isten barátja”, ha a Messiás nem a közbenjáród Isten előtt, és nem tartozol bele az új szövetségbe? Nem vagye tragikus helyzetben, ha még mindig „a megígért szövetségeken kívül” állsz? (lásd Ef 2:12)

3. A „más juhok” nem szentek, nevük nincs beírva az élet könyvébe.14

Ha szent életet élsz, miért nem tartozhatsz a szentek közé? Ha nem tartozol a szentek közé, hogyan élhetnél szent életet? Ha pedig nem vagy szent, és a neved sincs beírva az Élet Könyvébe, akkor mi lesz Veled? (lásd Jel 20:15) Nem életveszélyes magadévá tenni a Társulat véleményét?

4. a A „más juhok” sosem lesznek „igazak”, a „kicsiny nyáj” viszont már a földön az.15 Találtál valaha is más kategóriát a Bibliában, minthogy valaki Isten előtt „bűnös” vagy „igaz”? Ha nem vagy igaz, akkor mi más lehetnél, mint bűnös a szó teljes bibliai értelmében? Ha nem vagy bűnös, mert megbocsáttattak a vétkeid, miért ne lehetnél igaz a szó teljes bibliai értelmében?

4.b A „más juhok” mégiscsak igazak, de nem „az életre”, és nem Isten újraszületett gyermekeiként, hanem csak mint „Jehova barátai”.16

A szervezet tehát 1935 óta 60 éven át tagadta volna, hogy bármilyen értelemben igaz lehetnél Isten előtt. Most mégis megengedi, hogy legalább bizonyos értelemben igaz legyél: még nem „az életre”, de már mint „Jehova barátja”. Elgondolkodtál már azon, hogy van-e konkrétan bármi különbség a „felkentek” és a többi Tanú hite között? Azonos ugyanis mind a hitük tárgya (Krisztus és váltságáldozata), mind a hitük eredménye (bűneik bocsánata). Hol írja a Biblia, hogy az igazzá nyilvánítás különböző célokkal történik: míg egyesek „Isten fogadott szellemi fiaivá” is válnak, mások csak „Isten barátaivá”?

5. A „nagy sokaság” nem a mennyei Templomban, hanem csak a „pogányok udvarán” áll.17

A Társulat ellentmondásba keveredik, amikor a nagy sokaságot megpróbálja elhelyezni. Bevallja, hogy a nagy sokaság a Templomban imádja Istent a trón előtt (Jel 7:15), de figyelmen kívül hagyja, hogy a Templom és a „trón előtt” az égben van (vö. Jel 14:3). A Társulat szerint a sokaság a földet örökli, ezért azt állítja, hogy a sokaság a Templom „külső részében a pogányok udvarán” áll, tehát a mennyei Templom egy része mintegy lelóg a földre... De hogyan létezhetne valamiféle „pogányok udvara” az égben? Ugyanígy hogyan létezhetne ilyesmi a megtisztított, megújult földön, majd Armageddon után? Ha pedig most létezne is a mennyei Templomnak egy ilyen, a földre lelógó része, akkor minek is nevezi a Társulat azokat, akik ezen a „pogányok udvarán” állnak? A nem felkent Tanúknak gyakorlatilag annyi maradt, hogy ha buzgó és lojális munkatársai maradnak a felkentek szervezetének, akkor örökké élhetnek a földi paradicsomban egészségben, jólétben. Ebből a helyzetből egyenesen következik, hogy a földi reménységűeknek létérdeke

•a felkent osztályhoz való közelség és a szervezetükben való tagság,

•a „hű és értelmes rabszolgának” való feltétel nélküli, lojális engedelmesség,

•a „hű és értelmes rabszolga” által adott „eledel” feltétlen elfogadása.

Ha Tanú lennék, akkor a megmentésem érdekében minden szempontból nélkülözhetetlennek tartanám a szervezetet. Nem is közvetlenül Istennek, hanem a közvetítő szervezetnek érezném magam kiszolgáltatva. Igaz, hogy Krisztus fizette ki bűneimért a váltságot, de vele nem lenne több dolgom,18 és ezen a ponton túl a „hű és értelmes rabszolga osztály” válna igazi közbenjáróvá Isten és közöttem (vö. 1Tim 2:5-6).

 

Honnan tudja valaki, hogy „felkent”?

Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában, 1986 (111-113. oldal)

Amikor a szent szellemtől nemzettek olyan részt olvasnak a Bibliában, amely Isten szellemi fiaihoz szól, így reagálnak: ’Ez rám vonatkozik.’ Talán nehéz elhinned, de ezt újjászületett keresztények százmilliói boldogan elmondhatják magukról. Nem azért, mert ők is azt hiszik, hogy „minden jó ember a mennybe jut” vagy mert „divatba jött az újraszületés” – ahogy a Társulat próbálja elkendőzni a dolgot. Isten bennük lakozást vevő Lelke az ő lelkükkel együtt tanúskodik arról, hogy az Isten gyermekei (Róm 8:16). A Társulatnak az az érdeke, hogy – hacsak nem tartod magad „felkentnek” – minden újszövetségi áldásról önként lemondj, mindenben lojálisan engedelmeskedj, és hogy a szervezetben, és csakis a szervezetben érezd magad biztonságban! Ha mást olvasnál a Bibliádban, akkor azt természetesen nem úgy kell értened... És amint azt a 6. fejezetben látni fogod, ha a bibliai szöveg ellentmond a Társulat tanításának, akkor egyszerűen átírja a szöveget... Kérdés azonban, hogy valóban rászorulsz-e a szervezetre, hogy valódi biztonságot nyújt-e a szervezet tanítása, és hogy valóban Isten akarata-e lemondanod mindarról, amiért Krisztus az életét adta, hogy a Tiéd is lehessen? Ennek a megítéléséhez már csak a két osztályról szóló tan kialakulásának hátterével kell megismerkedned.

A tan kialakulásának története

Szeretnélek rá emlékeztetni arra, hogy a szervezetnek ez a tanítása olyasmi, ami „megkülönbözteti őket [ti. Jehova Tanúit] a kereszténység minden formájától”. Kell, hogy legyen valami oka annak, hogy ez a tanítás létrejött. A Társulat szerint természetesen Isten áll mögötte,, de ugyanakkor éppen a Társulat saját kiadványai elárulják el a kialakulása mögötti valódi történelmi hátteret is.

 

Istentől van?

Az Őrtorony, 1984. szeptember 1 (15. oldal)

A felkészítés Istentől irányított programja 1935-ben érte el a tetőfokát, amikor a washingtoni (D.C.) kongresszuson a Jelenések 7:9-17 szerinti „nagy tömeg” vagy „nagy sokaság” földi osztályként került azonosításra… The Watchtower, March 1, 1985 (p. 14) *CD A prófétai világosságnak ezek a fénycsóvái készítették elő az alapot „A nagy sokaságról” szóló történelmi beszédhez, amelyet 1935, május 31-én, az Őrtorony Társulat elnöke, J. F. Rutherford mondott el Jehova Tanúi washingtoni gyűlésén. Az isteni igazságnak micsoda kinyilatkoztatása volt ez! Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában, 1986 (111-112. oldal)

Akkor aztán Jehova szelleme segítségével és Szavának megértése révén, amihez szervezete hozzásegíti, úgy irányítja a dolgokat, hogy szándékának egy másik része teljesedjen be, amely a Jelenések 7:9-17-ben van leírva… Mindezzel szemben maga a Társulat mondta ki még annak idején:

The Watchtower, May 15, 1930 (p. 154)

Mivel a Biblia lezárult és az „ihletre” többé nincs szükség, az az igazi próféta, aki azt hirdeti hűségesen, ami a Bibliában meg van írva. Ezért kell feltenni a kérdést, hogy hol állítja a Biblia: a hívők elhívása valamikortól kezdve nem lesz egyforma? Hol állítja, hogy ez 1935-től lesz így? A Biblia szerint ugyanis csak egy Úr, egy hit és csak egy reménységre való elhívás létezik (Ef 4:3-6). Az apostolok és az „egyszerű” hívők hite azonos értékű (2Pt 1:1).

Mivel a szervezet tanításának a kialakulásáról a Társulat kiadványai árulkodnak a legjobban (lásd alább), úgy tűnhet Számodra, hogy a Társulat őszintesége megkérdőjelezhetetlen, és a leírtaknak már nem is lehet jelentőségük. Ha a Társulat ebben és minden más témában valóban hűséges Isten Szavához, akkor ez így is van. Ha viszont embereket vezet félre a Bibliát felhasználva, akkor ugyanúgy nem kell lelkesednünk érte, mint azért a bűnözőért, aki azért kér felmentést, mert nyilvánosságra hozta a naplóját...

 

A történelmi háttér

Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában, 1986 (111-112. oldal)

I.sz. 33 pünkösdjén szent szellemmel kenettek fel az elsők ezek közül (…) Jehova egyszerűen ekkor kezdte el kiválasztani Jézus Krisztus társuralkodóit. Az utána eltelt 19 évszázad alatt ez az egyetlen elhívás, a mennyei létezett. Ki nem érdemelt kedvesség volt ez, amelyben Isten egy korlátozott számú csoportot részesített saját bölcs és szerető szándékának megvalósítása érdekében (Ef 2:8-10) Idővel teljessé kell válni az előírt, de korlátozott 144000-es számnak. Ez igen közel hozza e szellemi izraeliták végső elpecsételését (Jel 7:1-8). Akkor aztán Jehova szelleme segítségével és Szavának megértése révén, amihez szervezete hozzásegíti, úgy irányítja a dolgokat, hogy szándékának egy másik része teljesedjen be, amely a Jelenések 7:9-17-ben van leírva. Egy minden nemzetből való „nagy sokaság”-nak kell begyűjtetnie, akik azzal a csodálatos kilátással rendelkeznek, hogy túlélik a nagy nyomorúságot, és örökké élnek tökéletességben egy földi Paradicsomban. Ha megfigyeljük az eseményeket, nyilvánvalónak látszik, hogy a mennyei elhívás általánosságban véve 1935 körül, – amikor a „nagy sokaság” földi reménységét világosan megértették – befejeződött. Azóta milliók csatlakoztak Jehova imádatában a mennyei osztály viszonylag kicsiny, néhány ezres számához. (…) Azt jelenti ez, hogy Isten senkit sem hív el többé mennyei életre? A végső elpecsételésig megtörténhet, hogy a mennyei reménységűek közül egyesek hűtlenné válnak, s Isten másokat választ a helyükre. De ez nyilvánvalóan ritkán fordul elő. Ezek szerint maga a szervezet is elismeri, hogy a Biblia lezárulása, az 1. század óta egészen 1935-ig csak egyféle elhívás létezett. A kétféle elhívás tana tehát teljesen új tanítás. Csak az a kérdés, hogy az új tan valóban „Jehova szelleme segítségével és Szavának megértése révén” révén jött-e létre? Mit árul el maga a szervezet a tan kialakulásának a körülményeiről?

 

Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői, 1997

[29. oldal] Jehova első századi keresztény tanúi között nem volt megkülönböztetett papi és laikus osztály. [160-161. oldal] [A Bibliakutatók idején Russellék] felismerték, hogy akkoriban csupán egy „elhívás” adatott minden igaz keresztény számára. Ez meghívás volt, hogy legyenek Krisztus menyasszonyának tagjai, amelynek száma végül mindössze 144 000 lesz. (Ef 4:4, Jel 14:1-5) (…) Azt is megfigyelhették azonban, hogy nem mindenki, aki „felszenteltnek” vallotta magát (vagyis az akkori értelmezés szerint ’teljes mértékben átadta magát az Úrnak’) folytatott attól kezdve készséges önfeláldozó életutat, életében első helyre téve az Úr szolgálatát. (…) Sokan azonban, akik látszólag felszentelt keresztények voltak, a könnyű utat választották: nem tanúsítottak igazi buzgóságot az Úr ügye iránt, és kerülték az önfeláldozást. Mindazonáltal látszólag nem utasították el a váltságot, és meglehetősen tiszta életet éltek. Mi lesz ezekkel a személyekkel? A Bibliakutatók sok éven át úgy gondolták, hogy ez az a csoport, amelyet a Jelenések 7:9 és 14. verse ír le, utalva egy „nagy sokaságra”, amely kijön a „nagy nyomorúságból, és Isten „trónja előtt” és a Bárány, Jézus Krisztus előtt áll. Úgy érveltek, hogy ezek – bár kerülik az önfeláldozó életet – halállal végződő hitpróbákkal fognak szembenézni a nyomorúság alatt, miután Krisztus menyasszonyának utolsó tagjai is megdicsőültek. Úgy hitték, hogy ha ezek, akiket a nagy sokasághoz tartozóknak mondtak, hűségesek abban az időben, égi életre támadnak fel – nem azért, hogy királyokként uralkodjanak, hanem hogy elfoglalják a trón előtti állást. Érvelésük szerint azért kerülnek ilyen másodlagos helyzetbe, mert az Úr iránti szeretetük nem volt elég forró, és mert nem mutattak kellő buzgalmat. Arra gondoltak, hogy ezek az emberek, bár Isten szellemétől voltak nemzve, de hanyagok voltak az Isten iránti engedelmességet illetően, esetleg még mindig a kereszténység egyházaihoz ragaszkodtak.

Tehát kezdetben a Bibliakutatók szinte mindegyike „felkent” volt, de míg egyesek teljesen odaszánták magukat, mások lusták voltak. Az odaszántak úgy vélték, hogy ez utóbbiak így bizonyára nem fognak elragadtatni az egyházzal együtt, hanem itt maradnak a „nagy nyomorúság” idejére. Ugyanakkor maga a Társulat vallja be, hogy ekkoriban még őket illetően is csak egyféle elhívásban tudtak gondolkodni: ha a lusták a nagy nyomorúság alatt kitartanak, végül ők is az égbe jutnak! [83. oldal] 1932-ben az a magyarázat látott napvilágot, hogy Jonadáb, Jéhu király társa, azon emberek osztályára mutatott előre, akik örökké tartó életnek örvendenek majd a földön (2Kir 10:15-28).

Lábjegyzet: Abban az időben a Jonadábokat nem tekintették „Jehova tanúinak” (…) 1942 július 1-én Az Őrtorony ezt a kijelentést tette: „Ezek a ’más juhok’ (Jonadábok) tanúkká váltak Jehova számára…”

[84. oldal] A Jelenések 7:9-17 versében megjövendölt „nagy sokaság” volt Rutherford testvér előadásának a tárgya, amelyet a kongresszus második délutánján adott elő. Abban az előadásban kifejtette, hogy a nagy sokaság a modernkor Jonadábjaiból tevődik össze… A Társulat tehát egyszerűen nem tudta minek nevezni a lusta Bibliakutatókat. „Jonadábok”, majd „más juhok”, végül „a nagy sokaság” része lettek. Kételkedett abban, hogy egyáltalán lehet-e őket „Jehova Tanúinak” nevezni, de végül úgy döntött, hogy ők is viselhetik ezt a nevet. Kevesebb odaszántságuknak megfelelően azonban csökkentette a jutalmukat.

Most képzeld magad annak a Tanúnak a helyébe, aki 1935 előtt halt meg, és még azt remélhette, hogy az égbe jut! De ha ugyanez az ember a következő évben halt volna meg, már csak a földi örök életben reménykedhetett volna... De valóban kevesebbet dolgoznak az egyszerű Tanúk, mint a felkentek? Egyáltalán a teljesítmény alapján dől el az elhívás? Milyen alapon döntik el emberek, hogy ki miben reménykedhet? Nem elgondolkodtató, hogy egy saját állítása szerint teokratikus szervezet vezetői mennyire nem képesek meglátni az Írásokból, hogy a Krisztusban hívő emberek milyen helyzetben vannak Isten előtt? Egy dologban igazat adok a Társulatnak:

Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői, 1997 (162. oldal) ...nem érzéseinkből kell megállapítanunk, hogy mi Isten elhívása, hanem saját Szavának a kinyilatkoztatásából.

 

Mi a Tiéd?

Őszintén szólva számomra az egyik legmegrázóbb élmény azt látni, hogy a Tanúk a szervezet manipulációja révén „önként” lemondanak mindenről, amit pedig Isten a Biblia szerint nekik is adni akar. Eközben nem veszik észre, hogy milyen helyzetbe kerülnek. Ezért örülnék, ha Te is végiggondolnád, ha Tanú vagy, hogy milyen helyzetbe hozott Téged a Társulat bibliai szempontból. Arra kérlek, hogy olvasd el figyelmesen az alábbiakban hivatkozott írásszövegeket is!

Nem a Tiéd az Atya, mert nem vagy az Atya gyermeke, és nem kaptad meg a fiúság Lelkét. De akkor milyen alapon szólítod Őt az Atyádnak, amikor imádkozol? (Róm 8:15-16) Nem a Tiéd a Fiú, mert nincs meg Benned a Fiú, és Te sem vagy Krisztusban, tehát az élet sincs meg Benned. De akkor hogyan élnél örökké? (1Jn 5:12) Ha most arra gondolsz, hogy az örök élet azt jelenti, hogy ismeretet fogadj magadba magunkba Istenről (lásd ÚVF), akkor hadd kérdezzem meg: ismered Istent személyesen? Nem a Róla szóló adatok ismeretét kérdezem, hanem hogy ismered-e személyesen Őt magát? Tudhatsz rólam adatokat, hallhatsz rólam történeteket, de amíg nem találkoztunk, és nem laktunk együtt, elmondhatod-e rólam, hogy ismersz? Jézus az eredeti szövegben erről beszélt: Isten megismeréséről. Ezenkívül abba is gondolj bele, hogy ha Jézus nem nevez a testvérének (Zsid 2:11) Téged és – a más juhok és a kicsiny nyájarányát nézve – 666 Tanúból 665-öt a testvérének (Zsid 2:11), akkor a Tanúk a gyülekezetben milyen alapon szólítják egymást „testvér”-nek?

Nem a Tiéd a Szentlélek, mert nem lakik Benned, nem vagy a Temploma. De akkor hogyan járhatnál a Lélek szerint, és hogy lennél képes nem a test szerint élni, tehát hogyan szentelődhetnél meg a Szentlélek nélkül? (Róm 8:9, 1Kor 6:11). A Társulat mindig „kiiskolázott lelkiismeret”-ről és „kiegyensúlyozott nézet”-ről beszél, de Isten szentségének az átélése és Szentlelkének belső átformáló hatása ennél sokkal több, és egészen más. Mindezen felül, ha nem vagy Isten fia, miért vezetne Isten Lelke? Ha nem vezérel, hogy akarod Istent szolgálni? Ha pedig vezérel, miért ne lennél a fia? (Róm 8:14) Most esetleg arra gondolsz: „Hogyne vezetne a szent szellem, hiszen enélkül az erő nélkül nem is mernék prédikálni!” De hadd kérdezzem meg: a szervezet elvárása, a vének nyomása nélkül is mennél? Végülj gondolj bele abba is, hogy milyen alapon reménykedhetnél a feltámadásban, ha nem lakik Benned Isten Lelke, aki feltámasztotta Krisztust a halálból? (Róm 8:11)

Nem a Tiéd a Biblia, mert a szervezet szerint a Társulat nélkül csak félreértheted (lásd a 4. fejezetben). De akkor honnan tudhatnád teljes bizonyossággal, hogy valójában mi az Isten terve Veled kapcsolatban? (vö. 1Jn 2:27)

Nem az történt, hogy a Társulat teljesen bekerített? Gyakorlatilag ezzel az üzenettel közeledik Hozzád és mindenkihez: „Isten ezt meg ezt mondja Rólad! Itt meg itt van leírva, és ezt így meg így kell érteni.! Hogy Te máshogy érted? Nem értheted helyesen, mert nem vagy felkent. És ha mégis azt hiszed, hogy érted, az azért van, mert felfuvalkodott vagy!” De akkor minek a Bibliával bizonyítani bármit is? Ha csak azt az írásszöveget veheted észre, amelyikre ő rámutat a Bibliában, és azokat csak úgy értheted, ahogy ő értelmezi, akkor valójában nem vak engedelmességet vár el Tőled a szervezet? Nem azt akarta megalapozni a kétosztály-elmélettel, hogy Te erre önként képes legyél?

 

12 Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában, 1986 (111. oldal)

13 Az Őrtorony, 1980. május 1 (30. oldal); Túlélés egy új földre, 1984 (72. oldal); Világraszóló biztonság a „Béke Fejedelme” alatt, 1986 (10. oldal); Érveljünk az Írásokból, 1989 (274. oldal)

14 Az Őrtorony, 1986. október 1 (15. oldal)

15 Everlasting Life In Freedom of the Sons of God, 1966 (p. 391)

16 Az Őrtorony, 1995. február 15 (10-11. 14. oldal); Az Őrtorony, 1996. július 1 (20. oldal)

17 Az Őrtorony, 1996. július 1 (20. oldal)

18 A Társulat szerint Krisztus Mihály arkangyal volt, meghalt, teste elillant, Jehova emlékezetből teremtette újra, és most megint arkangyal (vö. Érveljünk…, 212. oldal)

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr8913451085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kingdom · http://blogjt.blog.hu/ 2017.12.21. 19:15:35

Ez a legszebb és mindent összefoglaló kijelentése az írónak:
"Nem az történt, hogy a Társulat teljesen bekerített?"

Na és mi van akkor amikor, mi akik rájöttünk a nyilvánvaló csalásaikra, tetten értük őket és azt a >>>bibliából is<<< kitudjuk kimutatni ... akkor mi kik vagyunk??? Vagy más keresztények akik változatlanul, változás szelei nélkül szilárdan tartják magukat a 2000 éves mainstream vonalhoz? Ők akkor kik?
Vagy mi, akik kiszabadultunk tőlük, akik a birtokunkban lévő tudás (hamis tanítások ismerete) miatt egyből feléjük kerekedtünk és egyértelmű fölényt szereztünk ?
Ha ők isten kegyeltjeinek "kicsin nyájnak" mondják magukat a birtokukban lévő hazugságaik miatt? Mi, akik erkölcsileg és ismeretben is megelőzzük őket ... mi milyen címeket gyűjthetnénk be? Na persze ez egy ócska összehasonlításnak tűnik, de akkor is.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.12.22. 04:57:46

"A Társulatnak az az érdeke, hogy – hacsak nem tartod magad „felkentnek” – minden újszövetségi áldásról önként lemondj, mindenben lojálisan engedelmeskedj, és hogy a szervezetben, és csakis a szervezetben érezd magad biztonságban! "

Ez így most tudatosult bennem, hogy a felkentekre másféle szabályrendszer vonatkozik a szervezeten belül. Amit eredetileg mások feletti hatalomgyakorlásra, illetve annak 'írásszerinti" kifogására akartak felhasználni, az visszaüt, mert most a hatalom alóli kimenekülés útjaként is fel lehet használni. Egy JT-nek, aki nem akarja, hogy zaklassák, csak elég felkentnek vallania magát, és ha elég pátoszos tud lenni, akkor lehet, még be is veszik neki. Lehet, hogy ezért is nő a felkentek száma, mert ezzel is függetleníteni akarják magukat a szervezettől?
Na meg az is elgondolkoztató, hogy a VT úgy akar "hű és bölcs rabszolga" lenni, hogy egyáltalán nem konzultál a többi felkenttel (akiknek számuk nő, ahelyett, hogy csökkenne). Sőt még kétségbe is vonják mások elhívatását, elmebeli gondoknak tudják be azt - mert valahogy azért csak meg kell indokolni, hogy miért nő az a szám, aminek már rég 0-nak kéne lennie -, de akkor az ő elhívásuk miben más?
Rutherford személyi kultusza alatt bevezetett tan egyre több galibát okoz a társulatnak, akik anno erre az alapra építettek, és inkább megszépítették utólag a Bíró örökségét, csakis abból a célból, hogy a szervezetüket legitimálják. Most meg tessék, foltozgathatják a tákolmányukat!
süti beállítások módosítása