A félelem erőteljes szerepet játszik a szekták indoktrinációjában
Ha egy deszkát ráfektetek két felfordított vödörre, akkor nagyon egyszerű minden baj nélkül átsétálni rajta. Ha azonban ugyanezt a deszkát egy rendkívül mély és keskeny szakadék fölé fektetem, akkor már egészen más érzés átmenni rajta. Noha fizikai értelemben mindkét esetben ugyanarról van szó, értelmi és érzelmi szempontból össze sem lehet őket hasonlítani.
Ez amiatt van, ahogyan a félelem az agyunkban működik. Hajlamos arra, hogy elnyomja logikus gondolkodóképességünket, és időnként pontosan azokat a körülményeket teremti meg, amelyeket rettegve elkerülni szeretnénk.
Amikor például egy mély szakadék fölötti hídon megyünk át, legjobb, ha egyáltalán nem is nézünk le. Pusztán az, ha lenézünk, paranoiát kelthet bennünk, és veszélyeztetheti az egyensúlyozóképességünket. Ha biztonságban át akarunk érni, a legjobb, amit tehetünk, ha egyenesen magunk elé nézünk, és az előttünk álló feladatra összpontosítunk.
Jehova Tanúi olyan közegben élnek, amelyben a félelem a legfőbb mozgatórugó. Világszemléletükben 1914 fémjelezte azt az évet, amikor a földet az égből levetett gonosz szellemi lények serege vette birtokba. Felfogásuk szerint a világ egész népességét félrevezették ezek a hatalmas szellemteremtmények, és az emberekre fájdalmas halál vár, mely végső pusztulást fog hozni. Sokan nem is kérdőjelezik meg ezt az elgondolást, mert ha így tennének, az azonnal félelemérzetet és mentális fájdalmat keltene bennük.
Azt állítják, hogy a túlélés és az ezektől az emberfeletti ellenségektől való megszabadulás egyetlen módja, ha “Isten Szervezetének” védelmező karjaiba menekülünk. Csak úgy győzhetjük le ezeket a láthatatlan démonhordákat, akik állítólag ellepték bolygónkat, ha odafigyelünk az “Isten csatornáján” érkező információra és engedelmeskedünk neki.
Kínálat és kereslet a félelem iránt
Amikor egy terméket el akarunk adni, nagyon meggyőző tud lenni, ha a vásárlóknak azt mondjuk, hogy ez meg fogja őket védeni egy fenyegető katasztrófától. Ha ezt tesszük, utána már sokkal könnyebb őket rávenni arra, hogy elkötelezzék magukat. A félelem jól eladja a terméket.
A JW Broadcasting 2015. májusi adásában, melynek házigazdája Stephen Lett volt, egy Jehova Tanúja férfi elmondja egy gyermekkori élményét, amikor először került a kezébe az Őrtorony egyik könyve:
“Amikor hatéves voltam, a nagynéném, aki nemrég lett Tanú, megmutatta nekem ezt a könyvet. Van benne egy kép, amelyre nagyon jól emlékszem: Armageddont ábrázolja. Ez megrémíti a gyerekeket, arra gondoltam, hogy ‘én nem akarok ott lenni’. Egy pár oldallal arrébb azonban volt egy kép a paradicsomról. Ezt sosem felejtettem el, és ott akartam lenni majd egy napon. Tehát úgy gondoltam, lehet abban valami, amit a nagynéném mond. Nincs veszíteni valóm. Ezért felhívtam őket, és kértem, hogy ‘küldjetek át néhány Tanút.’”
Ennek az embernek a tapasztalatai jól mutatják, hogy Jehova Tanúi hogyan használják a félelmet arra, hogy eredményesen befolyásolják a fiatalok fogékony elméjét. Először mutatnak nekik egy hátborzongató képet, melyen egy gyermek éppen a halálába zuhan. Majd miután kellőképpen beijesztették őket egy fájdalmas, Isten által végrehajtott kivégzés képével, megmutatják nekik a paradicsomi földet.
Képek az 1958-as, “Az elveszett Paradicsomtól a visszanyert Paradicsomig” című könyv 209. oldaláról
A májusi Őrtorony tanulmányozási kiadásában van egy cikk-páros, amely ugyanezt a mintát követi. Az első cikk teljes egészében arról szól, hogy Sátán és démonai milyen rendkívül hatalmasak, kegyetlenek és rosszindulatúak. Kezükben tartják az egész világot, és egyedül lehetetlen velük szembeszállni. A rögtön utána következő cikk viszont eloszlatja a félelmet, mivel kijelenti, hogy ez mégis sikerülhet, ha az ő tanácsaikat követik.
A mumusok
Az imént említett májusi Őrtorony a következő kijelentéssel kezdődik: “Egykor [Sátán] jó kapcsolatban volt Jehovával.” Ez az állítás egy olyan felfogásra utal, amely gyakran szerepel Jehova Tanúi előadásaiban és kiadványaiban. Elmondják, hogyan lesz valakiből hitehagyott, és hogy ezek az emberek kezdetben gyakran példamutató vallásos alakok voltak, akiket nagy tisztelet övezett.
A következő mondat úgy folytatja, hogy az idők során valamikor Sátán sóvárogni kezdett az után, hogy az emberek őt imádják, melynek eredményeként gonosszá vált, és Isten ellensége lett. Megszokott dolog, hogy Jehova Tanúi azzal vádolják az aktivistaként működő kilépett tagokat, hogy saját maguknak keresnek dicsőséget. Az, ahogyan a hitehagyottak személyiségét leírják, arra emlékeztet, ahogyan Isten legnagyobb ellenségét, Sátánt, az Ördögöt jellemzik. Egyértelmű, hogy a két dolgot párhuzamba állítják.
Azoknak az aktivistáknak, akik le akarják leplezni az Őrtornyot, állandó rágalomáradattal és félretájékoztatással kell megküzdeniük. Állandóan úgy állítják be őket, mintha hataloméhes mániákusok lennének, akiket az Ördög rávett, hogy “Isten népének” hite ellen kampányoljanak. A hitehagyottak mumusok, akiket bármi áron is el kell kerülniük.
A májusi Őrtorony-cikk gondoskodik róla, hogy az olvasók megértsék, isteni segítség nélkül csak elbukhatnak az Ördög és hordái elleni harcban:
“Sose becsüljük alá a gonosz angyalok és a démonok uralkodójának erejét. Jehova segítsége nélkül esélyünk sem lenne Sátánnal szemben.”
Ez a történet elősegíti a tagok bent maradását, mivel azt a gondolatot emeli ki, hogy aki elhagyja a szervezetet, az gyakorlatilag a démonok martalékává válik. Az Őrtorony világában, mihelyt valaki kilép, a társai olyasvalakinek fogják tartani, aki önszántából egy öngyilkos küldetésre indult.
A fóbiák kialakítása
A destruktív szekták fóbiákat alakítanak ki, hogy irányítsák az embereket, és függőséget hozzanak létre.
Ez hasonló a drogfüggőség működéséhez. Miután valaki rászokott, már nem lesz képes önmagát egy szermentes világban elképzelni. Már maga a lehetőség is túlságosan rémisztőnek tűnik, mivel már kialakult egy súlyos függőség. Ehhez hasonlóan, a szekták tagjaival azt hitetik el, hogy a szekta segítsége nélkül csupán kudarc és szenvedés vár rájuk. Ez rendkívül megnehezíti a távozás első lépéseit, és biztosítja, hogy sokan egyszerűen feladják és maradnak.
Ébredésem kezdetén, kb. 6 évvel ezelőtt, leültem a számítógépemhez, és egy keresőoldal segítségével Jehova Tanúi után kutattam. Emlékszem, hogy iszonyatos félelmet éreztem, amikor elolvastam, amit találtam, mivel némelyik egyértelműen kritizálta a vallást. Jól emlékszem, mennyire remegett a kezem, amint az egérrel egy-egy linkre kattintottam.
Ez jól példázza, hogy a vallás, melyet elhagytam, hogyan alakít ki fóbiákat a tagságában. Különösen féltem olyan weboldalakat elolvasni, melyeknek írója bírálta az Őrtornyot. Úgy kondícionáltak, hogy azt higgyem, mindenféle bírálat csak Sátán gonosz, hataloméhes csatlósaitól eredhet. Jó sok idő eltelt, mire túl tudtam tenni magamat ezen a mélyen bevésődött félelmen, és igazán elkezdhettem őszintén megvizsgálni ezt a vallást.
Az igazat megvallva, az, hogy kiléptem, a legjobb dolog volt, ami valaha is történt velem. Lehetővé tette, hogy elinduljak egy teljesen új életúton, melyen nem tartanak fogva irracionális félelmek. Az élet elég nehéz anélkül is, hogy fölöslegesen aggódnánk olyan dolgok miatt, melyek minden ésszerűséget vagy bizonyítékot nélkülöző félelmeken alapulnak. Visszatekintve biztosan állíthatom, hogy semmi sem valósult meg abból, amit az Őrtorony megjósolt. Az egész csak jó adag félelem volt, amit ők keltettek bennem, és nem saját magamból indult ki.
Ha ön, vagy a szerettei közül valaki olyan irracionális félelemtől szenved, melyet valamilyen szekta keltett benne, van hova fordulni segítségért. Ezenkívül, ott van az a rengeteg ember, aki ugyanezeknek a dolgoknak különböző stádiumait éli át éppen. Nem vagyunk egyedül, és azok az érzések, melyeket átélünk, természetes következményei annak az illetéktelen befolyásolásnak, melynek ki voltunk téve.
A szekták általi indoktrinációból való felépülés lassú folyamat, és jó adag kitartásra van hozzá szükség. Keljünk át ezen a szakadékon együtt és biztonságban. Csak próbáljunk meg nem lenézni!
