Munkamegosztás és nemek közötti diszkrimináció a teokratikus "hierarchiában"
2017. augusztus 10. írta: t.csilla

Munkamegosztás és nemek közötti diszkrimináció a teokratikus "hierarchiában"

Vonakodó hitehagyott 12. rész

"...nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban"

A legtöbb Tanú abba a hitbe ringatja magát, hogy a szervezetük ún. "teokrácia", melyben mindenki egyenlő, és akik hivatalt töltenek be, vagyis a "felelős testvérek", nem emelkednek a mások hite fölé, csupán az Istennek végzett önkéntes és önfeláldozó szolgálatuk révén kerülnek szervezeti pozícióba, mely ennek megfelelő felelősségvállalással is jár. Ez így nagyon szépen hangzik, de a valóságot nem egészen hűen tükrözi vissza. Egy hierarchiában alá- és fölérendeltség van, utasításokat adnak, és engedelmességet várnak el. Amikor a felelősség kérdése vetődik fel, akkor pedig azt igyekeznek elkerülni. (Tapasztalatom szerint az ún "teokratikus hierarchiában" a felelősség arra az egyénre tolódik, aki a hierarchia alján van. Jehova Tanúinál: a gyerekekre, nőkre, illetve azokra a hírnökökre, akik naivak és az egészről nem sejtenek semmit.)

Azért nem lehet azt mondani, hogy az Őrtorony semmi szinten nem lengette meg a valós arcát, hiszen egy nemrégiben megjelent kiadványában a következő képet közölte:

organization-watchtower-2013-apr-15-p29.jpgA szervezet földi részének felépítése a 2013-as Őrtorony áprilisi számának 29. oldalán kép szerint

Kép forrás: https://jwfacts.com/watchtower/organization.php

Bár a kép a szervezet földi részét hivatott ábrázolni, mégis látható valamiféle jelképe Jehovának (a földgömb feletti fénycsomóban) és az égi szekérnek, mely folyton változtatgatja az irányt, és néhány angyal is látható. Aki hiányzik, az pont Jézus Krisztus, aki elvileg a "gyülekezet feje" lenne, helyette feltűnik a Vezető Testület (1.), akik kényelmes bőrülésekben ülnek egy megbeszélésen, majd alattuk a fiókhivatalok, akik egyes országok, vagy országcsoportok felett dirigálnak (2.), és akiknek tagjai már egy kissé kényelmetlenebb ülőalkalmatosságot kaptak. Ők utasítják az utazó felvigyázókat (3.), aki a helyi vének testületével tartja a kapcsolatot (4.) (a székek már ezen a szinten igen vacakok...:)). Tovább haladva a létrán, a helyi gyülekezetet (5.)  találjuk, majd a (laikus) hírnököket, egyénenként (6.).

Függetlenül attól, hogy ki milyen tapasztalattal vagy képességgel bír az egyes szinteken, a bölcsesség csak egy irányba áramolhat, mégpedig felülről lefelé. Viszont teljesen mindegy milyen képességeid vagy ösztönzésed van, felfele mozogni ezen a létrán, igen nehéz, sőt egyenesen lehetetlen is az egyszerű tagok számára. Például nem szerepel a képen a kisegítőszolgák pozíciója, mely a véni tisztséget előzi meg, és azoknak a testvéreknek van fenntartva, akik példamutatók és törekednek is a kiváltságokra. Ha azonban úgy hozta az élet, hogy nem vagy pénisszel felszerelve, akkor szükségtelen jelentkezned.... 

hierarchy.jpg

Ez a volt Tanúk Facebook csoportján található kép egy kissé más szempontból ábrázolja a hierarchikus felépítést. A legfelül ülő madár (Vezető Testület) lepotyogtatja a többit, és minél lejjebb ül valaki a létrán, annál nagyobb adag trutyit kap a nyakába (legalul vannak a gyülekezeti tagok). Ezen a képen a nők számára már nem is létezik létra, mert ők egyáltalán nem kerülhetnek felelős pozícióban ebben a hierarchiában.

Forrás: Ex-Jehovah's Witnesses Recovery Group 3. 

 

A gyülekezeti élettel kapcsolatos mindennapos tevékenységek, mint pl az irodalom kiadása, az adományok számolása, a mikrofon hordozása és a hangosító berendezések vagy a projektor kezelése, mind férfiak kezében van elsődlegesen (kivéve, ha nincs elég "alkalmas" férfitestvér). A nők általában túlreprezentáltak a takarításban, porszívózásban és a WC pucolásban - és a prédikálómunkában. 

konyv.png

 

 

 

Tanúknak

A nők alárendeltsége

Erősen gyanítható, hogy meg vagy győződve arról, hogy a nőkkel való bánásmód a Jehova Tanúi között teljesen normális. Nem taníthatnak a gyülekezetben előadások formájában, és ha egy férfival folytatnak bibliatanulmányozást, ahol nincs jelen egy férfitestvér, akkor be kell fedniük a fejüket. Sőt még egyszerű szolgai feladatok, mint például a hangosító berendezés kezelése, meghaladja képességeiket.

Néhány ismert bibliavers úgy tűnik támogatja ezeket a szabályokat, mint például az 1Péter 3:7 verse, melyben a férjeknek azt tanácsolják, hogy tiszteljék feleségeiket, mint 'az asszonyi nemet, gyengébb edényeket'. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy ha a nőket megóvják a stresszes feladatoktól, melyet a férfiaknak adnak, akkor ez őket valahogyan magasabb rangra emeli. Egy másik hasonlóan nőellenes bibliavers a Görög Iratokból egyenesen azt javasolja, hogy a nők maradjanak csendben: "A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben." (1Kor 14:33-35)

Az igazság az, hogy a nők nem 'gyengébb edények', és nem létezik arra valóságos ok, hogy csendben kéne őket tartani. A nők minden szempontból képesek egy vezető beosztásban remekelni, teljesen mindegy milyen megterhelő az, vagy milyen mértékű felelősségvállalást követel is meg az adott pozíció. A Jehova Tanúi köreiben megfigyelhető nőkkel szembeni megaláztatás, leigázás semmiféle felvilágosult bölcsességen nem alapul, és tudományosan sem bizonyított. Inkább tekinthető egy szégyenletes csökevénynek, melyben hímnemű bibliaírók alantas és nőgyűlölő nézeteiket osztották meg, melyek annak a primitív kornak a szellemét tükrözik vissza, melyben éltek. 

Igen zavarba ejtő az, ameddig az Őrtorony elment a nők leértékelésben a történelmének elmúlt évtizedeiben. Például egy 1967-es Ébredjetek! cikke kijelenti: "A nők koponyája könnyebb és kb 10 százalékkal kisebb kapacitású, mint a férfiaké, ahogyan az anatómiai felépítésük általában. A női koponya kontúrja kerekebb és az arccsontok vonalai lágyabbak. Valójában a szépség kevesebb szigorú erőt adó vonást tesz lehetővé". Ugyanennek a cikknek az írója (feltehetően férfi), a következő konklúziót vonja le: "a férfiak nagyobb méretű aggyal vannak megáldva". 

Hihetetlen módon, az egyik jelenlegi Vezető Testületi tag, Samuel Herd, megismételte ezt az idézetet később egy elhangzott beszédében.* Egyéb hasonló szexista megjegyzései közepette, hitelesnek tekintette az 1967 Ébredjetek!-ben található kisebb agyméretre történő utalást, majd arra a következtetésre jutott:

"Hát ezek után úgy tűnik, hogy [egy nő] egyszerűen nincs felszerelve a vezetésre."

A valóság az, bár a férfiak tényleg valamivel nagyobb méretű agyi, kisagyi és agykérgi lebennyel rendelkeznek, a nőknek jellemzően nagyobb arányú a szürkeállományuk a férfiakéhoz képest (a szürkeállomány tartalmazza a szinapszisokat), így a nagyobb agyi méret nem feltétlenül jár együtt megnövekedett intelligenciaszinttel. 

Az is előfordulhat, ha női Tanú vagy, hogy elfogadod azokat a bibliai utalásokat, melyek szerint egyszerűen nem a te feladatod, hogy betöltsél különféle pozíciókat a gyülekezetben. Természetesen jogod van ehhez a nézethez, bár ekkor is érdemes elgondolkozni azon, hogy a nők a férfiakhoz hasonlóan elvileg kiválaszthatóak arra a feladatra, hogy Jézus Krisztussal uralkodjanak a mennyben. Ha ez igaz, akkor hogyan lehetséges, hogy ilyen hatalom adatik számukra, hogy a föld felett legyenek örökkévaló papok és társuralkodók Krisztus mennyei kormányzatában, ugyanakkor nem vehetnek részt a földi gyülekezet mindennapi feladataiban? (Na nem mintha mindenki akarna: lásd alább) 

 

 

*Samuel Herd eredeti hangfelvételeit tartalmazó, nőkkel kapcsolatos megjegyzéseiből készült hangmontázsok találhatók az alábbi linkeken (angol felirattal):

https://www.youtube.com/watch?v=Wqzc2M8_MBA

https://www.youtube.com/watch?v=9vVqxf9uWu0 

Egy napokban készült összefoglalóban, Lloyd elemzi a szervezet legújabb szexista kijelentéseit, és beidézi Samuel Herd a női agy kisebb kapacitásáról, a nők helyéről és az "Isten által kijelölt helyüket" elhagyó nők és a homoszexualitás összefüggéseiről szóló előadásának részletét is (kb 1971-ből, amikor Herd utazófelvigyázó lehetett):

https://www.youtube.com/watch?v=FImyCpuM4c8

 

A teokratikus karrierlétrához a kisegítőszolgai pozíció nyit ajtót. Ha valakit alkalmasnak látnak a helyi vének arra, hogy kiváltságos klubjukhoz csatlakozzon, akkor ajánlást tesznek a fiókhivatala felé. Ennek a folyamatnak egy vallásos keretet adnak, melyet egy Őrtorony cikkben így fejeznek ki: "imával kísérve, a szent szellem vezetésével nevezik ki őket, ezért rájuk is igaz, hogy Krisztus vezetése alatt állnak" (Őrtorony 2010. 9/15) Az előző cikkből láthattuk, hogy mennyit érnek ezek a falvédőszövegek, de erre azért van szükség, mert valahogyan el kell érni, hogy a véneket az egyszerű gyülekezeti tagok többnek tekintsék egy olyan hívőtársuknál, aki nem tudott boldogulni és elismerést nyújtó karriert és pozíciót szerezni más módon, így a gyülekezetben próbálja meg elérni az áhított figyelmet és tiszteletet (ami után lehet, már kisfiú kora óta ácsingózik, és nem kapott meg a szüleitől....). Ezért aztán a kinevezéseket egy misztikus köntösbe burkolják, mellyel egyúttal mentesítik is az illetőt tettei vagy mulasztásai felelősségétől, hiszen gyakorlatilag bármit tesz/vagy nem tesz, az az isteni akaratnak tudható be. Kritizálni sem lehet egy ilyen kinevezettet anélkül, hogy ne lenne a kritikát megfogalmazó "isten elleni lázadónak" bélyegezve, függetlenül attól, hogy jogos volt-e a panasza vagy sem.   

2014. szeptember 1-től bevezették a körzetfelvigyázó ajánlásának szükségességét is, aki látogatása ideje alatt igyekszik megismerkedni a jelölttel. Azelőtt csak továbbíthatta a jelölést a fiókhivatal felé, de nem volt hatalma megvétózni azt. Pozitív kimenetel esetén, az alkalmas jelöltnek az alábbi kérdéseket teszik fel:

"Van valami a múltadba, még a megkeresztelkedésed előtti időt is beleértve vagy a személyes és családi életedben, mely alkalmatlanná tenne a pozícióra vagy lehetetlenné tenné annak elfogadását?"

"Van valami oka annak, hogy a kinevezésed ne legyen bejelentve a gyülekezetbe?"

"Voltál-e valaha érintve a múltban gyermekmolesztálásban?"

(Ez utóbbi kérdést csak új jelöltektől kérdezik meg, akiknek nem voltak kiváltságaik.)

Most komolyan, ennyi lenne csak? Ilyen banális kérdésekkel "világítják át" csupán azokat a jelölteket, akik aztán teljhatalmat kapnak mások felett, és betekintést nyerhetnek mások bizalmas magánéleti ügyeibe? Sőt, még ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása is teljesen az egyén lelkiismeretére van bízva. Könnyen elképzelhető, hogy egy pedofiliával vádolt egyén az utolsó kérdésre (ha egyáltalán felteszik neki), nemleges választ ad, főleg ha egy olyan szervezetben kaphat teljhatalmat, kizárólagos bizalmat, ahol könnyen kerülhet kapcsolatba védtelen gyermekekkel. A gyülekezet tagjaitól pedig megköveteltetik a "kettős tisztelet", a teljes bizalom a kinevezett pásztorok irányába (mindenféle bibliaverssel alátámasztva), pedig igazából egy odaadást mutató egyén és egy kellőképpen dörzsölt csapat, és 2-3 kérdés megválaszolása elég ahhoz, hogy valaki elnyerje ezt a posztot - na meg férfinak is kell lennie...(Egyáltalán nem szeretném azt sugallni, hogy MINDEN jelentkezőnek alantas szándékai vannak, és MINDEN véni testület csupán a hatalma fenntartására törekedne, és ettől tenné függővé, hogy kit fognak ajánlani, és kit nem véni tisztségre (vagyis egy bólogató Jánost keresnek maguk mellé)....de néha ez is előfordul, illetve maga az "imateljes eljárás" nem zárja ki, de még csak nem is csökkenti ennek lehetőségét, sőt még növeli is. Ehhez képest kész csoda, hogy vannak olyan férfiak - minden tisztelet az övék -, akik komolyan isteni megbízatásnak veszik feladataikat. :))

A jóváhagyott és ily módon kinevezett egyén kézhez kapja a Terelgessétek Isten nyáját - 1Péter 5:2 című 2010-es kiadványt, az ún. "Vének könyvét", mely szigorúan bizalmas információkat tartalmaz, így csak személyes használatra korlátozott, ahogyan egy 2010-es véneknek szóló levél is kihangsúlyozza:

"Szeretnénk kihangsúlyozni annak fontosságát, hogy ezt a könyvet biztonságosan kell tárolni és bizalmasan kell kezelni, mind a gyülekezeti raktározás során és amikor átadásra kerül. A könyvet nem szabad őrizetlenül hagyni az asztalon vagy egyéb olyan helyen, ahol bárki könnyen hozzáférhet akár családtagok, akár mások. A könyvben található információ kizárólag vének számára lehetséges, mások nem nyerhetnek betekintést annak tartalmába."

Az elméletileg érthető lenne, hogy a bizalmas, magánjellegű információkat mások elől elzárva tartanák. A Vének könyve és a vénekhez írott társulati levelek azonban nem tartalmaznak ilyen jellegű információkat, sőt nagyon is olyan témákat, melyeket a gyülekezeti tagoknak tudniuk kellene ahhoz, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a feletteseik kényére-kedvére, és ahhoz hogy ismerjék az életük minden apró részletébe beleszólni kívánó szervezet belső szabály- és eljárásrendszerét olyan döntésekben, melyek nagyon is érintik családjukat és életüket. Csak egy gyors összefoglalás az alcímek alapján (a teljes könyv megtalálható és letölthető a "terelgessétek isten nyáját" szó beírásával a Google-keresőbe, de itt is megtalálható magyarul):

  1. Terelgessétek Isten nyáját
  2. Hogyan működnek együtt a vének testületként?
  3. Vének és kisegítőszolgák kinevezése és törlése
  4. Segítségnyújtás a gyengéknek
  5. Mikor kell bírói bizottságot felállítani?
  6. Felkészülés a bírói tárgyalásra
  7. A bírói tárgyalás menete
  8. A fellebbviteli tárgyalás menete
  9. Elkülönülés
  10. A kiközösített és elkülönült személyekkel kapcsolatos tudnivalók
  11. A visszafogadási bizottság eljárásmódja
  12. Irányelvek és magyarázatok bizonyos ügyek kezeléséhez

A Vének könyvét kiegészítik, illetve alkalmanként felülírják az ún. vének testületéhez írott társulati levelek (például ilyenekben számolnak be a gyermekmolesztálással vagy anyagi ügyek kezelése terén történő eljárásmódok esetleges változásairól). Néha egyes oldalakat felolvasnak a gyülekezetben is, azt az érzést keltve, hogy mindenről mindenkit tájékoztatnak, de vannak oldalak, melyeket csak a vének olvashatnak, sőt a gyülekezeti tagok nem is tudhatnak azok létezéséről sem. Persze a lényeges információ ezekben található, például az, amikor a 2014. március 29-re dátumozott vénekhez írott levélben megpróbáltak egy álcázott dézsmaszedést bevezetni (hogy ez mennyire volt sikeres, azt nem tudom). Ennek lényege, hogy az Őrtorony elengedi a Királyság-teremmel kapcsolatos tartozásokat (már akiknek volt ilyen), ugyanakkor a minden adományból származó extra bevételt - a minimális költségek fedezése kivételével - a szervezet számára kell továbbítani. Ennek fejébe a termek bekerülnek egy új elrendezésnek köszönhetően egy olyan rendszerbe, melyben az Őrtorony lesz felelős a karbantartásukért. Ezzel bebiztosították magukat arra az esetre, ha a vének túl nagyot képzelnének magukról, és ha valami ok folytán a termet el kellene adni, akkor egészen biztos, hogy nem a helyiek zsebében kötne ki annak haszna, jóllehet ezek az emberek építették és tartották fenn az épületet, és akiknek fogalmuk sincsen, hogy a tulajdonjog időközben átvándorolt a szervezethez (amit Menlo Park-ban már feltehetően sejtenek). 

Egy következő levélben, nem sokkal ezután (2014. május 12.) már pontosították azt az összeget, amit a gyülekezetek a számlájukon tarthattak (ez 5000 dollár, plusz három havi közüzemi díjaknak megfelelő összeg - ha magyarul van valakinek infója, kérem írja meg kommentben), és a többit mind el kellett küldeni a szervezetnek. Ez azt jelenti, hogy ha a szervezet bármi ok miatt csődbe menne, akkor az egyes gyülekezeteket is magával fogja rántani. Ezt a levelet csak vének olvashatták. (Részletesebben erről az új királyság-terem elrendezésről, és az LCD (Local Construction Design) programról az alábbi Cedars videó foglalkozik, kb az 1 óra 49 perctől: https://www.youtube.com/watch?v=EEDTQX7_D5A )

Ez azt jelenti, hogy a gyülekezeti tagok, akik kemény munkával keresett jövedelmükből adakoznak a "királyság-érdekekre", nem tudhatják az adományaik valós útját és felhasználását. A legtöbben csak bíznak abban, hogy Jehova ügyének adakoznak, amit a testvérek biztosan a legjobb belátásuk szerint használnak majd fel. Azért az az érzés megvan, hogy a kongresszusokon beolvasnak számokat, mintha mindenki milyen jól lenne tájékoztatva, de a valóságos adatok nem hangzanak el. Még csak az sincs, hogy a tagok a pénzükből fenntartanak egy elit csoportot, akik az ő érdekeiket szolgálnák, így az adományokkal egyfajta "szociális biztonság" is megvalósítható lenne. A helyi elit csoport a felsőbb vezetőknek tartozik engedelmességgel (és talpnyalással), míg azokat a tagokat, akik nem számítanak jelentősnek anyagi adakozás területén, ráadásul még itt-ott kérdéseket tesznek fel, vagyis az engedelmességük sem teljesen tökéletes, kivetik maguk közül, mindenféle "írásszerinti" átkok kíséretében, mellyel azt a látszatot keltik, mintha az adott probléma kialakulásához semmi közük nem lenne. Az egyszerű hírnökök csak sakkfigurák, nem pedig partnerek ebben a játékban. Ha még aktív tagként olvasod ezeket a sorokat, akkor sajnálom, ha össze kell törnöm a testvériségről kialakult - és mesterségesen fenntartott - illúzióidat, és remélem, hogy valahogyan sikerül elkerülnöd ennek a valóságnak súlyos megtapasztalását a saját bőrödön......

A vének tehát jóval többet tudnak másoknál, és ez tőlük függ, hogy mire használják ezt a tudást az eltávolításuk után (ja, mert abban biztosak lehetnek, hogy ők ugyanolyan sakkbábuk, és ha nem helyezkednek megfelelően, vagy nem elég vagyonosak, akkor nem sokáig kell várniuk erre). Vannak, akik aktivizmusba fordítják fölös energiájukat (mint pl a könyv írója, Lloyd Evans is ezt teszi), de vannak, akik lenézik a többieket, akik "olyan hülyék voltak, hogy meg lehetett vezetni őket", jóllehet ők tudják a legjobban, hogy az egyszerű tagok elől mennyi információ van eltitkolva. Ők maguk meg önsajnálgatásba, depresszióba, alkoholizmusba vagy egyéb destruktív tevékenységekbe menekülnek, mivel nem képesek átlátni a manipuláció valódi természetét, és nem látják meg, illetve ismerik el ebben saját felelősségüket. Jónéhányan közülük a szervezet áldozataként definiálják önmagukat, ami valahol igaz, viszont ők maguk is abban a helyzetben voltak, hogy a saját karrieréhségüknek és naivitásuknak köszönhetően áldozatokká tettek másokat, mégpedig olyanokat, akiknek semmilyen védelmi rendszerük nem volt, még annyi sem, mint nekik. Innentől pedig egyes volt vének helyzete elég bonyolult lehet, és könnyen elképzelhető, hogy szakszerű segítséget is igénybe kell venniük, ha ki akarják gubancolni a szálakat. (Annak alátámasztására, hogy nem a 'férfiak elleni gyűlölet beszél belőlem', néhány éve összegyűjtöttem olyan személyek hozzászólásait, akik saját bevallásuk szerint vének voltak a kizárásuk előtt. Ezen keresztül bepillantás nyerhető abba a szellembe, mely a gyülekezet vezetőinek belső életét jellemezhette a színfalak mögött, ami bizony arra enged következtetni, hogy néhány kinevezett vénnek már eleve jellembeli problémái lehettek, de amikor még a "játékukat is elvették tőlük", akkor ezek a problémák tovább eszkalálódhattak...és nem feltétlenül pozitív irányba.)

De addig is, amíg a kirúgásuk (vagy leváltásuk) bekövetkezik, a vének a kiváltságosság nimbuszában tetszeleghetnek, mint akik speciális tudással bírnak, vagyis olyanokat tudnak, melyeket mások nem. Olyan vezetői státuszba kerülhetnek, amit a világi iskolázottságuk alapján nem feltétlenül érnének el, illetve csak nagyon kemény munka révén (egyesek azért kérkednek, hogy milyen világi karriert adtak fel, de hát akkor ők így jártak....). Első kézből értesülnek a szaftos pletykákból, hiszen ők tudják, miért lett leváltva X testvér, és Y testvérnő szemei miért vannak kisírva az összejöveteleken. Ráadásul ők maguk definiálhatják, hogy mi számít pletykának, vagy mi számít bizalmas létfontosságú információnak a "gyülekezet tisztasága megóvása érdekében". Teljhatalmat és szabad kezet kapnak az ellenségeik, vagy a számukra nem szimpatikus egyének macerálásában, vagy a gyülekezetből történő eltávolításában, és a tagok "bűneinek" beszámolóit is meghallgathatják (mások szerint ezt különös élvezettel teszik a szexuális bűnökkel kapcsolatban - mely alkalmak jól jöhetnek egy szexuálisan elnyomott csoport tagjaiként:) ). 

A vének helyzetüknél fogva többet szerepelnek az emelvényeken, és ha még jó képességeik is vannak, akkor hamar népszerűségre tehetnek szert a környező gyülekezetekben, mint vendég előadók. Ez további lehetőségeket nyithat számukra, mint kongresszusok előadói, szervezési munkák, vagy éppen sajtóképviseletet is rájuk bízhatnak, mely médiaszereplésekkel is járhat. Ebben a dicsfényben könnyen háttérbe kerülhetnek a személyes problémák, melyek csak akadályoznák az 'előrehaladást, melynek mindenki előtt nyilvánvalóvá kell lennie' (1Tim 4:15). Így elég könnyen előfordulhat, hogy a nyilvánosság előtt és a zárt ajtók mögött zajló életük közötti különbséget zongorázni lehetne (azzal a különbséggel, hogy ők csak véntársaikhoz fordulhatnak, ha bajban vannak, akik talán már alig várják, hogy "fogást" találjanak rajtuk..). Külön előny viszont számukra, hogy a "bűnök" amiket ők követnek el, legtöbbször rejtve maradnak (1Tim 5:24), különösen ha ezek nem szexuális természetűek, vagy italozással kapcsolatosak, hanem a társulati kétes ügyletekben való részvételek, illetve a juhok anyagi és lelki megkopasztására irányuló tettek....természetesen mindez a törvényesség keretein belül, a "törvénytisztelő állampolgárok" imázsának gondos fenntartása mellett..... 

A "Jezabel-szellem", avagy női szemmel a gyülekezeti kiváltságokról

(Erről a témáról Lloyd nyilvánvaló okok miatt nem ír, így a saját tapasztalataimat foglalom össze)

Ahogy a fenti leírásból látható, ha egy férfi nyilvánít ki kritikus gondolkodást vagy tesz fel kellemetlen kérdéseket a véneknek, akkor egyszerűen nem ajánlják vénnek, vagy még a kisegítőszolgai megbízatását is törlik (de azt is csak akkor ha nagyon muszáj, mert azért a kulimunkát valakinek el kell végeznie....)

De mi történik akkor, ha egy nő viselkedik "engedetlenül"? Ekkor jön a "Jezabel" gúnynév használata, ami arra szolgál, hogy az okoskodó nőket a helyükön tartsák. A Jezabel név alkalmazása  a "lázadó és büszke" nőkre, valójában pszichológiai szemmel érthető: a legtöbb vénnek - tisztelet a kivételnek, mert az mindig van - ugyanis halvány fogalma sincs, hogy egy neki panaszt tevő nőnek mi lehet a baja, így minimális önreflexió hiányában saját kezeletlen lelki tartalmait egyszerűen kivetíti az általa problémásnak tekintett egyénre. Mivel saját, és férfitársai faragatlanságát eleve kizárja, így marad a hibakeresés a nőben (persze mindez nem tudatos dolog csak egy beidegződés, amit a szervezeti doktrínák megerősítenek). Önmagából kiindulva először talán a szexuális szükségletek kielégítetlenségére gyanakszik (pl ha a nőnek nincs férje, így nem élhette ki magát szexuálisan, vagy van férje, de az nem elégítette ki őt), ha ez nem nyújt elég magyarázatot, akkor továbblép a menstruáció vagy az általános női hisztéria témakörében kutakodva, mivel alapvetően minden nőt egy érzelmi gócpontnak tekint, mint akik nem képesek az érzelmeiken uralkodni (ezt lehet, hogy látta otthon az édesanyján vagy a családtagjain, de igazából ez annak a tanításnak lényege is, amit a gyülekezetben hall). Az egykézen megszámolható női "problémamegoldó-panelek" sorát általában a "Jezabel-kártya" zárja (de az is lehet, hogy ez jön előbb). Jezabel, Akháb király erőskezű felesége volt (az 1Királyok 18-19 fejezeteiben lehet bővebben olvasni tevékenységéről), aki mindenféle varázslásban és spiritizmusban volt járatos, és arra használta férjénél nyilvánvalóan élesebb eszét, hogy manipulálja azt, és rajta keresztül élje ki hataloméhségét. Így a "Jezabel-testvérnő" az olyan, akinek az a legnagyobb baja, hogy nem férfi (van amikor ezt vulgárisabban is megfogalmazzák), és ez már sok mindenre magyarázatot ad, amitől mindenki boldog lesz, hiszen találtak egy bibliai kifogást a testvérnő megszégyenítésére, plusz a vének mentesültek a bonyolultabb problémák megértése és kezelése alól. A Jezabel-szellemű nők elleni lejáratóhadjárat egyfajta "isteni" küldetésnek is tekinthető, így ezzel a vallásos értelemmel feltöltve gyakorlatilag bármi megengedhetővé válik egy ilyen testvérnővel szemben (Jezabelt a bibliai történet szerint kilökték egy ablakból, majd sorsára hagyták, de mire "kegyelmesen" eltemették volna már csak a csontjai maradtak, mivel a kutyák felfalták a testét....ezt az esetet állítólag Illés megjövendölte (vagyis egy szexista átkot szórt Jezabelre), majd Jéhu hajtotta végre, mint Isten választottja (vagyis nagyon nem bízta Jehovára, hanem ő maga cselekedett, amivel "beteljesített egy próféciát" melyről elvileg tudhatott, és aminek mondandójával azonosulni tudott)....a vének, mint modernkori "Jéhu-csoport" képviselői, és egyúttal Jehova jobbkezei az összes személyes, nőkkel szembeni gyűlöletüket, konfliktusukat kiélhetik egy ilyen "feladatban" ..... mindezt persze Jehova akaratából, a gyülekezet tisztántartása végett, és bibliaversekkel bőven megtámogatva.....). 

A másik oldalról tekintve, én - olyan nőként, aki elértem a lehető legnagyobb pozíciót, amit egyedülálló nő elérhetett a szervezetben (különleges úttörő), ráadásul teokratikus család támogatottsága nélkül, és anélkül, hogy bárkivel lefeküdtem volna (biztosak akadt volna erre egy-két vállalkozó szellemű, aki örömmel adott volna teret "testi gyengeségeinek"....) - nem ismertem olyan nőt, aki vágyott volna bármiféle vezető pozícióra a gyülekezeten belül. Igaz, az felháborító volt, ahogyan a nőket kezelték és háttérbe szorították, de szerintem a legtöbb testvérnő átlátta, hogy nem olyan nagyon érdekes vénnek lenni (majd alább kifejtem miért), és a férfiak meg elvannak "kisded játékaikkal", addig sem kocsmáznak (annyit), talán kevesebbet nőznek (no persze ez nem mindig jött be..., főleg amikor szép fiatal, depressziós testvérnők szorultak vigasztalásra...., amíg az asszony otthon gürizett a háztartásban és a gyerekekkel), és a "családról való gondoskodás" egóharca (mely igen fontos szempont a gyülekezeti kiváltságok tekintetében) következményeként még azok a férjek is több pénzt hozhatnak a konyhára, akiknek amúgy nem lenne természetes hajlamuk a rendszeres munkavégzéshez - és/vagy az abból való jövedelem családra fordításához. Így a legtöbb általam ismert testvérnő boldogan "maradt meg a helyén", és "rendelte alá magát férjének", vagyis kivárta amíg az falnak megy és beüti az orrát:), - amire annyira sokat nem kellett várni -, mert akkor néhányan kissé alábbhagytak soviniszta nézeteikkel és nyitottabb elmével fordultak feleségük felé, így a házasság az elviselhetőség keretei közé kerülhetett, ami már egy elég nagy dolognak számított. Egyes testvérnők, akik ilyen házasságot tartottak fenn - na mert nekik kellett összetartaniuk a családot, a Biblia szerint is -, gyakorlatias módon úgy tekintették ezt, mintha eggyel több gyerekük lett volna....azzal a különbséggel, hogy a gyerekekkel könnyebb dolguk volt......

Időnként megfigyelhető volt az összefüggés aközött, ahogyan egy férfi a feleségével bánt otthon, és ahogyan vele bántak a tesztoszteronnal dúsított elit csoport tagjai. Aztán, volt hogy ez az érintettnek is feltűnt, és meglátta a kettő közötti kapcsolatot, mint 'Jehova kezét és fegyelmezési módszerét' - mégpedig anélkül, hogy feleségének külön rá kellett volna erre mutatnia. De olyan is előfordult, hogy önsajnálatba esett a vele szembeni tisztességtelen bánásmód következtében (a saját tisztességtelen eljárásmódja, melyet ő folytatott mások felé, az annyira már nem zavarta...). Ilyenkor a nő persze eldönthette, hogy vigasztalni akarja-e a vele és a gyerekekkel cudarul bánó férfi lelkét, vagy inkább kilép a kapcsolatból (de ez utóbbi lépést sem könnyítették meg neki, mert "paráznaság okán kívül" történő válás esetén nem jogosult újraházasodásra....bár hallottam olyanról, hogy ezt is megoldották egyes testvérnők a maguk kreatív módján, főleg ha minden áron bent akartak maradni a szervezetben....). 

Gondolom szükségtelen megjegyeznem, de azért leírom ide, hátha valakinek új ez: ha egy feleségnek panasza volt férje agresszivitása, nőügyei vagy italozása miatt - főleg ha a férjének "kiváltságai" is voltak -, akkor bizony nehéz dolga volt, mert könnyen férje árulójának tekinthették, és számtalan bibliai tanáccsal lett gazdagabb, arról hogy a nőknek szeretniük, tisztelniük kell a férjeiket, nem pörlekedni velük (mert annál még ugye a tető ormán is jobb lakni:)), és nagyvonalúan elnézni hibáikat, mint ahogy ők is ezt teszik, hiszen ők tudják csak, hogy milyen nehéz egy impulzív nővel együtt élni (és ezzel általában a jelenlevő összes férfi egyetértett....mivel csak vének voltak jelen, és ők mind férfiak voltak:)). Ha történetesen nem volt azzal egyenértékű durva hibája a nőnek, mint amiért a férje miatt panaszt tett, akkor találtak egyet...na mert bele lehetett kötni bármibe: a padló nincs úgy felmosva, az étel nem olyan ízletes, sok a beszéd, kevés a szex, na meg különben is nézzen már magára a nő, hogy néz már ki... és még sorolhatnám. Na meg - nem utolsó sorban - alázatosan alá kell rendelniük magukat férjüknek. Egyszóval, az erőszakot, durva bántalmazást, lenézettséget és macerát egy keresztény feleségnek el kell szenvednie, hiszen 'Krisztus is szenvedett érettünk, nékünk példát hagyva....' Amúgy meg nagy valószínűséggel úgy általában mindenért ő lesz a hibás: ha van szex (a házasságon kívül) akkor azért, ha nincs (a házasságon belül), akkor meg azért....stb. Persze vannak "üdítő" kivételek is, amikor a feleség "isten előtti megfelelését" kihasználva férje elleni tanúvallomásra bírták, különösen akkor, ha az olyan bizalmas jellegű és bizonyíték erejű információkkal rendelkezett, melyek veszélyt jelenthettek a szervezet kétes ügyleteire, vagy éppen stikában "hitehagyotti" oldalakat olvasgatott, vagy ezzel kapcsolatos tevékenységet folytatott....

Amikor gyülekezeti tag voltam, általános "tanács" volt a nők köreiben - főleg a "sikeres" keresztény feleségektől -, a még facér fiatal lányok felé, hogy 'igaz, hogy a férfi a fej, de a nő a nyak, és a fej arra fordul, amerre a nyak akarja'. Ennek a tanácsnak kimondott-kimondatlan lényege az, hogy: "nem kell sokat aggódni a férfifőség felől, úgyis sík hülye a legtöbbjük és könnyűszerrel felül tudsz kerekedni (ha mégse sikerülne, még mindig ott van a "farka"), csak mindezt 'okosan tedd' vagyis úgy csináld, hogy ne vegyék észre, vagyis fogd be a szád, tegyél úgy, mintha ő lenne az okosabb, mert ha 'buta' vagy, akkor magadra vess, amikor szembekerülsz a férfiak hatalmával, mert akkor ki fognak csinálni". Szerintem ez a felfogás amellett, hogy a patriarchizmust támogatja, ugyanolyan degradáló a férfiakra nézve, mint vica versa....így nem lehet azon csodálkozni, hogy sok Tanú-házasság boldogtalan, amikor így tekintik egymást az érintett felek....persze mindezt szigorúan a Bibliából igazolva, alátámasztva, érvelve... 

Természetesen akadnak olyanok is, akik szabályosan fürödnek az elöljáróságban, a pletykálkodásban, tanácsosztogatásban, a férjeik manipulálásában és a relatív jólétben, melyet egy "teokratikus" kapcsolatrendszerből nyernek (Ámós 4:1)*, és amelyet saját erejükből lehet, soha nem értek volna el az életben....valószínűleg mindenki ismer ilyen nőket is. Így nem tekinthető megalapozottnak az a feltevés, hogy egy patriarchális, vagyis a nők megalázásán, kizsákmányolásán alapuló rendszer fenntartása csak és kizárólag a férfiak érdeke lenne. Egyes nők ugyanúgy kiveszik a részüket ebből - és persze kihasználják ennek látszólagos előnyeit. 

 

*Kiket szemléltetnek „Básán tehenei”?

Básán fennsíkja a Galileai-tenger keleti részén található. Kiváló tenyészállatairól és tehéncsordáiról volt híres, amihez a terület gazdag legelői is hozzájárultak. Ámós Básán teheneihez hasonlította Szamária fényűzést kedvelő asszonyait. Ezek az asszonyok, hogy kielégítsék a saját gazdagság iránti vágyukat, minden bizonnyal nyomást gyakoroltak ’uraikra’, vagyis a férjeikre, hogy csapják be az alacsony sorúakat. (Őrtorony 2007. 10/1)

Szóval számtalan hozadéka van annak, ha valaki "felelősséget" vállal a gyülekezetben, de van egy aprócska szépséghibája a dolognak: nagyon kevés, sőt szinte semmi lehetőséget nem hagy az egyéniségnek. Egy vén gyakorlatilag olyan, mint egy kisfőnök, akinek végre kell hajtani felettesei utasításait, még akkor is, ha azokba nem sok értelem szorult - és az Őrtorony utasításai között bőven van ilyen. Ha önállóan, kreatívul próbál egy feladatot megoldani, netán "bibliailag kiiskolázott lelkiismeretére" hallgatva, elég sok bajt szerezhet magának. Bár egy vén kinevezése sem annyira egyszerű dolog (arra gondolok, hogy megfelelően kell "helyezkednie" a jelöltnek, érdeklődést kell mutatnia mások iránt, el kell nyernie a már meglévő vének szimpátiáját valahogyan, mert ha ez megtörtént, akkor már nem kell nehéz kérdésekre válaszolnia...ahogy fentebb kifejtettem), de mindez semmi a törlés nehézségeihez képest, mivel egy alkalmatlan vén, elég sok problémát okozhat, például megsérthet gyülekezeti tagokat, akikkel szemben a véneknek, "falkába verődve" kell kiállniuk, hogy megvédjék a mundér becsületét, ugyanakkor a háttérben megy az egymásramutogatás, a perlekedés, a hátbadöfés és a civódás, ami felőrölheti idegeiket, miközben megpróbálják a Társulat, amúgy alkalmazhatatlan és életellenes szabálygyűjteményét emberekre ráhúzni - önmagukat és családjaikat amikor csak lehetséges ügyesen kihagyva azokból -, aminek a legtöbb esetben több kára van, mint haszna. Ráadásul, ha egy vénnek komoly problémái vannak, akkor egy hírnökhöz hasonlóan neki is a vénekhez kell fordulnia, jóllehet a vének testületéről és az abban szereplő egyének tiszteletreméltóságáról kialakult nimbusza már régen romokban heverhet, így különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a vének, akik felvállalják problémáikat, ha a gyülekezeti kereteken belül szeretnék azokat megcélozni. Emberileg nem lehet azon csodálkozni, hogy inkább letagadják azokat...  

Mindeközben természetesen bájologni kell, teljesíteni és fenntartani a látszatot, azt az imázst, amit a szervezet elvár, mintha minden a legnagyobb rendben lenne...Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan ki vállalja ezt fel "önkéntesen" azért a kevés dicsőségért? Elsősorban az, aki nem tudja, hogy miről szól ez a feladat, és valami jóhiszemű idealista elképzelése van a szervezet "teokratikus" vezetéséről és saját maga "isteni kiválasztottságáról", no meg az, akinek valamiért igen nagy szüksége lehet arra a kevés dicsőségre, melyre ily módon szert tehet (vagyis folyamatosan, leszólták, nem tudott érvényesülni stb), vagy lehet hogy gyermekkora óta ebben nevelkedett és nem volt más kilátása a karrierre (mivel minden másról lebeszélték, vagy eltiltották), és mert bedőlt a vele szemben alkalmazott folyamatos lelki terrornak, akarom mondani a "bibliai érveknek", és még nem volt ideje vagy mersze kidoktrinálnia magát ebből a szellemi erőszakból, így tudattalanul megismétli azt - immár nem a "kapok", hanem az "adok" oldalon. Vagy még ki tudja milyen okok miatt......(most fejjel lefelé gépelném a "helyes" megoldást, ha tudnám: mert személyiségbeli torzulásának köszönhetően szeret másokat manipulálni és élvezi mások vergődését, miközben ő maga tisztes távolságból, vallásos ájtatos pofával sajnálkozik)...például azért, mert egy pszicho- és/vagy szociopata? Nem zárható ki ez sem főleg úgy, hogy ismerjük a szervezeti szabályozások pszichológiai és szociális ismereteinek alacsony színvonalát (illetve ami van, azt is manipulációra használják), valamint az abban közreműködő egyének önreflexióra való képtelenségét. Egy pszichopata értelmi intelligenciája pont jól jön a szervezet szabályrendszerének védelmében, és a sok bölcs tanács megmagyarázásában, mások meggyőzésében vagy beetetésében, ugyanakkor viszont a lelkiismeret az csak bezavarna (de egy antiszociálisnak ez is előny, mert ilyen neki úgysincs ilyen), mint ahogyan az érzelmi intelligencia is, ami egy pszichónál igen alacsony szinten van.... 

A következő részek Lloyd személyes véni tapasztalatairól fognak szólni, és arról, hogy mit tehet egy vén, ha olyan problémája akad, ami miatt nem lehet továbbra vén. 

 

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr2112721920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.