A „lap-behajtogató” úttörő
2017. április 13. írta: t.csilla

A „lap-behajtogató” úttörő

Vonakodó hitehagyott 6. rész

Ígérem, hogy ez a különös cím értelmet fog nyerni a cikk olvasása közben.

A fiatal Lloyd a szülei támogatását is élvezi az úttörőszolgálata idején, közben részidejű munkákból tartja fenn magát. Főleg egyszerű, képesítést nem igénylő adminisztratív munkák ezek, de még mindig jobbak, mint a legtöbb hasonló helyzetben levő gyülekezeti fiatal (akik, feltehetően nem jutottak el a főiskolai végzettségig), így kénytelenek voltak nehezebb fizikai munkákból (kertészkedés, ablaktisztítás, takarítás stb)* fenntartani magukat.

*Magyarországon népszerű részidejű munkák voltak az úttörők köreiben:

  • iroda- és lakástakarítás
  • vízóraleolvasás
  • újságkihordás
  • lépcsőház takarítás

A független fiatalember, saját autóval aránylag nagy szabadságot élvez, így az „igazságon belül” nagy ismerettségre tesz szert, kongresszusok szervezésében és lebonyolításában segédkezik, a szülei nagy örömére és megelégedésére.

wp_20170406_12_46_15_pro.jpg

Lloyd Evans úttörőként 1998-ban 19 évesen

 

Az 1999-es Isten Prófétai Szava nevű kongresszuson történt valami, ami más irányba kezdte fordítani Lloyd életét. Ebben az évben adtak ki a Figyelj Dániel próféciáira című könyvet. Ez éppen egy megfelelő és izgalmas témájú könyvnek ígérkezett a 11. fejezet északi király-jal kapcsolatos magyarázatokkal meg más próféciákkal, melyek a korábban kiadott Jelenések könyvében már érintve lettek.

A könyv olvasásakor azonban egy apró részletre lett figyelmes:

„....Egy amerikai bibliafordítás ezt írja: „ Átadják őket neki egy évre, két évre és fél évre” (An American Translation). James Moffatt angol nyelvű fordítása pedig ezt mondja: „Három évre és fél évre.” Ugyanezt az időszakot említi a Jelenések 11:2–7 is, amely kijelenti, hogy Isten tanúi zsákruhába öltözve prófétálnak 42 hónapig, vagyis 1260 napig, azután pedig megölik őket. Mikor kezdődött el, és mikor fejeződött be ez az időszak?

Az I. világháború a próba időszaka volt a felkent keresztényeknek. 1914 végén üldözésre számítottak. Tulajdonképpen még az 1915-ös évre választott éviszövegük is Jézusnak a tanítványaihoz intézett kérdése volt: „Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom?” Ez az éviszöveg a Máté 20:22-n alapult. Ezek szerint 1914 decemberétől kezdve a tanúknak az a kis csapata „gyászruhákba [zsákruhába, Úf ] öltözve” prófétált.”

(Dániel könyv 143.oldal)

Lloyd úgy érezte, hogy ebben a szövegben a 3 és fél éves időszak kezdetét a könyv írói önkényesen jelölték meg, mivel mind az Első Világháború, mind Jézus Királyságának feltételezett uralkodásának kezdete  - mely a Tanúk hite szerint 1914 október elején kezdődött el - már hónapokkal előbb megtörténtek, így a decemberi dátum nem tűnt elég megalapozottnak. Az egyedüli indoklás a következő évre szóló napiszöveg választás témája volt!

Ez a jelentéktelennek tűnő részlet egy érdekes gondolatsort indított el a fiatalemberben: életében először tudatosan nem értett egyet egy társulati kiadványban megjelent írással. Ez talán nem tűnhet olyan nagy dolognak egy kívülálló számára, sőt inkább egy egészséges megközelítésnek számít az, ha valamit olvasunk azon elgondolkodunk és nem feltétlenül értünk vele egyet. De nem így van ez egy mélyen indoktrinált Tanúnál, akinek elvileg nincs joga kétségbevonni a társulati kiadványokat. Lloyd bűntudatot érzett emiatt és szégyellte magát. Olyan érzése volt, mintha „gondolat-bűncselekményt” követett volna el. De hogyan és kinek adjon hangot kérdésének, hogy az ne lázadásnak tűnjön? Egyáltalán mit kezdjen ezzel a sorral? Sem aláhúzni, sem kérdőjellel nem merte megjelölni, nehogy bárki észrevegye, és színt kelljen vallania. De hogy ne lépjen túl az őt zavaró gondolaton, így egyet nem értését kifejezve, behajtotta a könyv lapját. Mire a könyv végére ért, már jónéhány lap be volt hajtogatva, hasonló okokból kifolyólag. Érthetően, ez a tapasztalat elég nagy csalódást okozott neki, kiváltképp mivel oly nagy optimizmussal és érdeklődéssel kezdte el a könyv olvasását. Életében először nem úgy tekintette a Vezető Testületre, mint akik az igazság egyedüli letéteményesei és a Szellem által vezetett bölcsességek közlői, hanem úgy, mint egy csoport férfi Brooklynban, akik csak kitalálnak dolgokat és megpróbálják az Írások jelentését a Szervezet történetéhez igazítani (nyilvánvalóan abból a célból, hogy annak isteni legalitást kölcsönözhessenek).

De más dolgok is kezdtek szemet szúrni, mint például az Őrtorony-elnevezés, és a JW.org logó prominens használata, mely kimeríti a szimbólumok imádatát, melyet más vallások tesznek (például a kereszttel), és amit az Őrtorony olyan vehemensen elítél. Leginkább egy közeli barátjával tudta megosztani ezeket a nyugtalanító gondolatokat. Ez a barátja, Nigel, később felhívta a koordinátor figyelmét, így Lloydnak fel kellett tárnia kételyeit a vén előtt is. Szerencsére ez a személy elég könnyen vette ezt és nem csinált belőle nagy gondot (nem biztos, hogy mással ilyen szerencséje lett volna). Addig, amíg nem utasította el a Vezető Testületet vagy nem tagadta annak központi tanítását (Krisztus 1914-ben kezdett uralkodni), úgy tűnt a koordinátor nem nagyon szentelt figyelmet a részleteknek. Viszont a kételyeivel sem foglalkozott.

Lloyd bizalmas kapcsolatban volt az édesanyjával, de neki sem merte feltárni nyugtalanító gondolatait, mert nem szerette volna megijeszteni azzal, hogy a fia ’hitehagyottá’ kezd válni. Mégis volt egy alkalom, amikor feltárta neki a Dániel könyvvel kapcsolatos egyik észrevételét. A könyv utolsó két verse így zárul:

„Boldog, a ki várja [aki állhatatos marad, Úf  ] és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot. Te pedig menj a vég felé; nyugodni térsz, de felkelsz majd a sorsodra a napoknak végén.”

Az ehhez fűzött magyarázat arra, hogy mitől voltak boldogok az 1335 nap végén az állhatatos szolgák, a következő:

„Amint előbbre haladt az 1335 nap, mindez kezdett megváltozni. A prédikálás központi helyre került, amikor rendszeresítették azokat az elrendezéseket, melyeknek az volt a céljuk, hogy mindenki részt vegyen a szántóföldi szolgálatban. Összejöveteleket iktattak be minden hétre Az Őrtorony tanulmányozására. Az 1925. március 1-jei angol számban megjelent a „Nemzet születése” című történelmi jelentőségű cikk, mely segített Isten népének teljesen megérteni, mi történt az 1914—19-es időszakban. 1925 után a szentek már nem hamarosan eljövő, konkrét időpontra tekintve szolgálták Istent. Inkább Jehova nevének a megszentelése vált a legfontosabbá. Erre a létfontosságú igazságra minden korábbinál inkább rámutatott Az Őrtorony 1926. január 1-jei angol számában megjelent „Ki fogja tisztelni Jehovát?” című cikk. Az 1926 májusában tartott kongresszuson megjelent a Szabadulás című könyv. Ez a könyv egy olyan új sorozatnak volt az egyik darabja, melyet úgy terveztek, hogy felváltsa a Bibliai tanulmányok sorozatot. A szentek nem tekintettek többé a múltba. Bizakodóan a jövőbe és az előttük álló munkára tekintettek. A próféciának megfelelően a szentek boldog állapotban voltak, amikor az 1335 nap véget ért.”

Ezek szerint a prófécia egy 1926-os Őrtorony cikkben teljesült be, amely  egyike volt azoknak, melyek az időpontok jövendölése helyett a prédikálásra ösztönözték azokat, akik akkor kapcsolatban voltak a Tanúkkal. Ez alapján úgy tűnhet, hogy bármilyen bibliai időszámítást a szervezet történetéhez igazítanak. Elég valószínűtlennek tűnik, hogy Dániel azzal a gondolattal írta le könyvének utolsó szavait, hogy arra gondolt, miszerint egyszer fognak írni egy olyan cikket, mely az akkor élő emberek csak kicsiny része számára lesz elérhető, de ettől a cikktől ezek az emberek nagyon boldogok lesznek.

Bár néhány Tanú fennakad ezeken a gondolatokon, míg mások észre sem veszik, vagy nagylelkűen átlépnek felettük és elfogadják azt az érvelést, amit maga Lloyd apja is tett, amikor felesége rákérdezett erre a furcsaságra egy könyvtanulmányozás alkalmával. „Igen, jelenleg ezt így értjük” – felelte az apa arra a kérdésre, hogy az Őrtorony cikkben teljesedett-e be Dániel próféciája, ami kijelentése kb összefoglalja a „tipikus” Tanú megközelítését az esetlegesen felmerülő kételyekre vagy problémákra....

De minek ilyen apró részleteken fennakadni, a betűkön lovagolni, amikor itt van nekünk a nagy díj: örök élet egy paradicsomi földön? Hát nem éri meg átlépni a logikai buktatókon, elnyomni a kételyeket? Ugyan kit érdekel, hogy decemberben vagy októberben kezdődött az 1335 nap, amikor sokkal nagyobb dologról van itt szó? Vagy mégse? Miről is szól egész pontosan a paradicsomi ígéret?

Ez kiderül a sorozat következő részéből

 

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr6812405697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2017.04.14. 09:41:55

Milyen érdekes, a férjemnek is a Jelenések könyvének magyarázatai voltak azok, amik gondolkodóba ejtették. Legtöbbször nem jelentkezett, csak hallgatott a tanulmányozásokon, míg engem lenyűgöztek a beteljesülések. Látta, hogy mennyire hiszek bennük, nem is szólt nekem egy szót se. Pár éve bökte ki, hogy mi zajlott le valójában benne, szólni viszont nem mert, mert tudta, hogy csak baja lenne belőle...

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.04.14. 15:05:34

@nicku: Én már a Dániel könyvénél nem voltam jelen, de a Jelenések könyve engem is elbűvölt, hogy 'nahát mennyire érdekes, hogy ilyen pontosan megjövendöltek mindent'. Mondjuk a sáskákról szóló részen kissé megrökönyödtem, de azért azt is simán bevettem. Számomra nehéz elképzelni, hogy ilyen jelentéktelennek tűnő részleten valaki fennakadjon, főleg nem egy mélyen indoktrinált személy. De nem vagyunk egyformák! (Szerencsére!)
Lehet, más meg azon nem akadt volna fenn, amin én :), mert elhitte volna, hogy ő a túlérzékeny, a nem elég alázatos stb, mert a szervezetnek és képviselőinek mindig, minden körülmények között igaza van....vagyis a szervezeti vakítást...

De pont ez az érdekes és fontos dolog, hogy IGEN, BELÜLRŐL IS LÁTHATÓK BIZONYOS DOLGOK. Ezért fontos, hogy a volt tagok tapasztalatai összeadódjanak, mert több szem, többet lát alapon így gazdagítani tudjuk egymást.

Rudolf.jw 2017.04.14. 19:29:47

@t.csilla: Mindenkiben más gondolat indítja el a dominót. Nekem nehéz visszakeresnem, hogy pontosan mi volt a nagy "aha"-élmény, de ha jól rémlik, talán az, hogy humanista beállítottságú személyként nem tudtam azonosulni azzal, hogy armageddonkor mindenki elpusztul, aki nem Tanú.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.04.14. 19:50:23

@nicku: Azért a férjed nem semmi figura! Minden elismerésem az övé, hogy volt annyi esze és nem támadott le. Bizonyára ismert annyira téged, hogy nem vagy teljesen zombi (már mint Tanúként sem voltál az), így előbb-utóbb csak fenn akadsz valamin.....
Nem azt mondom, hogy nem kell a kételyekről beszélni, de ahogy Lloyd Evans történetéből kiderül, elég óvatosnak kell lenni, és minden körülmények között tiszteletben kell tartani a másik ember (még akkor is, ha az családtag, sőt még akkor is, ha az 'alárendeltséggel tartozik' az ébredő Tanúnak) akaratát.

nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2017.04.16. 08:44:36

@t.csilla: Nekem azt mondta, hogy azért nem szólt, mert látta mennyire hiszek benne, nem akart összezavarni. Saját megítélésem szerint pedig zombi voltam, se láttam, se hallottam. Azért amikor olyasmiket találtam a kiadványokban, amik nem stimmeltek, csak gondolkodóba ejtettek.