I. évfordulós összegzések
2017. március 15. írta: Egonymus+

I. évfordulós összegzések

kozossegi_kep.jpg

Kedves Olvasóink!

Rám hárult e magasztos feladat, hogy bevezetőt írjak a közös blog első évfordulója alkalmából. Megbízott krónikásként, röviden összegzem az oldal eddigi történetét, ill. jellemzőit.

2016 elején született az ötlet, hogy indítsunk egy blogot egykori, és aktív Jehova Tanúi érdekében. Pár hónap alatt kirajzolódott, hogy kik lennének az alapító tagok. Heten vállaltuk, hogy elindítjuk a Blogközösség Jehova Tanúiért oldalt. Mondhatjuk, egy kissé nemzetközi lett az adminok csoportja. Magyar anyanyelvű, de Európa több országában és a tengerentúlon élő tagok képezik e kis csapatot. Magyarországon, Szerbián (Vajdaság), Németországon és az Egyesült Királyságon át az Amerikai Egyesült Államokig jelen vagyunk. Az első év bebizonyította, hogy határok nélküli közösségünk kiváló együttműködésről tett tanúbizonyságot.

Hét ember önkéntes munkája, száznál több bejegyzés, poszt, cikk, sok száz hozzászólás, ezres nagyságrendű látogatók bizonyítják, hogy életképes kezdeményezés volt. Ezen tapasztalatok megerősítenek bennünket, hogy folytatni kell ezt a munkát, hogy a blog „menedék oldalnak” bizonyuljon sokaknak. Azt gondoljuk, hogy írásainkkal és kommentjeinkkel képesek vagyunk segíteni sorstársainknak. Nagyon köszönjük a pozitív visszajelzéseket.

E bevezető után szeretettel meghívunk minden kíváncsi látogatót, hogy olvassa el az alábbi írásokat az alapító tagok ’elektronikus tollából’. Jó olvasást kívánunk! Szívesen vesszük, ha visszajelzést kapunk az olvasottakról.

Üdvözlettel, Egonymus



Csilla

A gyülekezet elhagyása után - bár még hivatalosan tag voltam - több évig próbáltam magam túltenni a "szektás" tapasztalaton, és amire legkevésbé vágytam, az az volt, hogy bárkivel kapcsolatba lépjek, aki valaha JT volt. Amikor megtörtént a kizárásom, akkor viszont arra gondoltam, hogy már ismerem az egyik oldal "érveit", így most kíváncsi vagyok a másik oldalra is, vagyis arra, hogy ki miért hagyta el a Szervezetet. Megdöbbentem az átélt tapasztalatok hasonlóságán és azokon az információkon, melyek elérhetőek voltak ily módon (ENSZ kapcsolat, gyermekbántalmazások eltitkolása stb) és amelyeket a gyülekezetben soha nem tudhatnak meg a tagok. Ezek az új infók - bár korábban nem tudtam róluk, mivel Tanúként nem olvastam "hitehagyott" irodalmat -, mégis valahogy egybevágtak a bent szerzett tapasztalataimmal, így sok minden érthetővé vált általuk.

Ez már önmagában gyógyítóan hatott rám, és a blogokon indult eszmecseréken keresztül sok értékes embert ismerhettem meg. A Jehova Tanúi uniformáló hatása után furcsa, de felemelő tapasztalat volt, hogy annyifélék vagyunk, és az "Igazságot" és annak elhagyását is többféleképpen éltük meg. Bár ez a felismerés nem volt minden konfliktustól mentes, hiszen egy ilyen közösség magában hordozza annak lehetőségét, hogy egy online szektává alakuljon át, vagyis magukat a szektákból kikerült/kimenekült egyéneket egy újabb ideológia zászlaja alá csoportosítsa. Ráadásul trollok, beépített emberek tűntek fel néhány évvel ezelőtt a blogokon, melyekre a blogtulajok nem voltak felkészülve, illetve függő helyzetben voltak ezektől az erőszakos emberektől. Meglátásom szerint ez elvette a kedvét sok bloggernek és hozzászólónak.

Ezért is örültem a közös blog ötletének, mert ezzel úgy érzem megőrizhetünk valamit, ami jó, ugyanakkor nem adunk teret annak a szellemnek, ami miatt egykor szakítottunk a Jehova Tanúival. Nagy elvárásiam ugyan nem voltak, mert próba-szerencse alapon indítuttuk a blogot, de számomra meglepetés volt, hogy ennyi különféle háttérrel és egyéniséggel rendelkező tag képes komolyabb nézeteltérések nélkül hosszabb távon együttműködni, mégpedig úgy, hogy senkinek sem kell elnyomnia önmagát. Magam részéről szívesen írom a cikkeket vagy osztom meg a régebbi anyagokat, és úgy látom a résztvevő bloggerek lehetőségei kitárultak, hiszen egyéni bloggekrént nem biztos, hogy ennyi ember olvasná írásainkat. Ugyanakkor jó lenne tudni mások véleményét is, hozzászólások formájában.


Gabi


Az eltelt egy év alatt többször mondtam véleményt a közös blogról, így az évfordulón azonban szeretnék valami olyat mondani, amit még eddig nem mondtam el. Nehéz, nagyon nehéz, mert különböző helyeken már elmondtam a gondolataim arról, amit megvalósítottunk. Mégis megpróbálom.

Nem hiszek abban, hogy létezik népekre jellemző tipikus viselkedés, de elég sok olyan esettel találkozom, amikor ezek igazolódni látszanak. Tudom, hogy ilyenkor a korábban hallott kijelentések igazolása miatt van az érzékelésnek és az ítéletalkotásnak egy hamissága, mert a "na látod!"-hang jelzi, hogy valami olyan történt, amit előre is lehetett volna tudni, ha hinnék a nemzetkarakterológiában.

A magyarokra vonatkozó egyik ilyesmi az, hogy képtelenek összedolgozni, mert minden belefullad a kicsinyes vitákba és ezért soha nem történik semmi, csak a halogatás. Hiába tudom, hogy ez nem igaz, mégis hányszor éreztem ezt igaznak! Kedvenc példám az idegen nyelv. Egy magyar csak akkor meri azt mondani, hogy beszél például angolul, ha azt olyan tökéletességgel teszi, hogy a hajdani Rigó utcában is elolvadtak volna őt hallgatva a gyönyörűségtől. Valójában számtalan náció tagjai olyan nyelvi tudásra merik azt mondani, hogy "beszélek angolul", hogy a nyelvtanilag érzéketlen fülemet is már sérti. De nem, a magyar egy máshol "biztos angol"-nak minősített nyelvtudásra is csak kritikával reagál és bírálja a másikat, hogy "miért nem tanulja meg ezt a nagyon egyszerű nyelvet"?

Erre az alapkarakterre rakódik rá az, ha valaki egy kizárólagos igazságban hisz vagy hitt. Egy ilyen hitrendszer már szinte garanciája a perpatvaros semmittevésnek. Milyen sokszor éreztem így!

Az elmúlt egy év viszont minden pillanatával megcáfolta azt, hogy ennek muszáj így lennie és azt is, hogy mi eleve ilyenek lennénk. Normális, nemes értelemben vett úttörő munka zajlik nálunk. Ahhoz képest amit vártam, ez nagyon jó! Aki személyesen ismer, az tudja, hogy nem szokásom megállni és elismerően visszatekinteni arra amit tettem, mert mindig látom milyen módon lehetne jobban csinálni.

Ma azonban meg kell tegyem és meg kell köszönjem az olvasóinknak és a szerkesztőtársaimnak az elmúlt egy évet!
Nagyon örülnék neki, ha ezt még jó pár alkalommal meg tudnám tenni!

nicku

Amikor tavaly felmerült a közös blog gondolata, nem zárkóztam el előle. Tartottam attól, hogy nem lesz zökkenőmentes, de nem vagyok semmi jónak az elrontója, úgy gondoltam meg kell próbálni. Ez alatt az egy év alatt nagyon sok pozitív tapasztalattal lettem gazdagabb, egyáltalán nem bánom a döntésemet, kifejezetten örülök, hogy ennek a csapatnak a tagja lehettem.

Egy év nem olyan hosszú idő, velem mégis sok minden történt ezalatt. Egyre kevesebbet foglalkozom Jehova Tanúival, nem olvasom a kiadványaikat, nem követem a honlapjukat, az őket érintő témák se nagyon érdekelnek már. A saját blogomon se jelentettem meg semmilyen írást már hónapok óta. Igaz, a blogomon nem kifejezetten Tanúkat érintő kérdéseket feszegetek, engem inkább az emberek befolyásolása, manipulálása az ami továbbra is érdekel, itt is elsősorban ilyen témákról írtam.

A blogon egy kis szünetet kértem, mivel nem jut időm cikket írni vagy fordítani. Ezen kívül úgy érzem túlléptem a Tanúkon. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogok segíteni ha valaki ír nekem, de más irányba fordultam, és úgy gondolom, hogy ez jó. Az utóbbi pár hónap alatt jöttem rá, hogy sikerült elengednem a múltamnak ezt a részét, amiből viszont sokat tanultam.

Szóval, itt leszek, kommenteleni fogok, maradok a csapat tagja, csak kevesebb cikket olvashattok majd tőlem.

Remélem a blog még sok évfordulót megér majd, és sokaknak segít mélyebb betekintést nyerni annak a Szervezetnek a dolgaiba, amely oly sok mindent eltitkol a tagjai elől.


Marci

Idén május 23.-án lesz három éve, hogy teret adva agymenéseimnek blogot indítottam. Ez a „Marci kérdez” egy hirtelen ötletből adódott. Néztem ezt a frissen indított filmsorozatot, benne a bugyutácska kisfiút, és azon gondolkodtam, hogy egy ilyen etalongyermeknek vajon lehetnek az életében őszinte kérdései? Hát ez indított arra, hogy a bennem lévő kérdéseket útjára indítsam. Mindig törekedtem arra, hogy ne megmondó legyek, hanem elgondolkodtassak.

Mindent egybevetve nagyon nagyon sokat köszönhetek annak, hogy elkezdtem blogozni (buzdítanék is sokakat erre), hisz ennek hála, sok nagyszerű embert ismerhettem meg személy szerint is. Voltak, kikről nick név mögé bújva nem is sejtettem, hogy kikkel kommunikálok, és mikor ez kiderült, nagyon érdekes és vicces tapasztalatok születtek.

Aztán volt, hogy úgy éreztem, fejemre nőtt ez az egész. Régebben volt nyilatkozatom arról, hogy befejezem terápiaszerűnek indult blogomat, amit a bemutatkozásomban is úgy fogalmaztam meg, hogy „elsősorban magamnak írom”. Kommentjeim is születek arról, hogy ezt az egészet addig csinálom, míg kedvem van hozzá. Ez a kedv tavalyra kicsit megcsappant, de aztán jött ennek a közös blognak az ötlete. Ennek megörültem, és elvállaltam a felkérést, hogy legyek az egyik támogató tagja. Azóta is sok találkozásom volt ennek köszönhetően Tanúkkal, és volt Tanúkkal (legutóbb is másfél hete). Nagy örömömre szolgál, ha tudok egy cseppnyit segíteni bárkinek a saját tapasztalataimmal, illetve mások tapasztalatát felhasználva a felismerés feldolgozásában. Ezek a találkozók engem is feldobnak. Tudom hogy ezt a folyamatot nem szabad lekicsinyelni, hiszen sokak belebetegedtek és sajnos voltak, akik nem bírva a nyomást, öngyilkosok is lettek. Egy olyan érzést nem egyszerű feldolgozni, hogy „Jehova ellenségévé válok engedetlenségemmel”, illetve „lázadásommal”, ahogy a szervezet tanítja, valamint „kicsinyhitűnek” mutatva be azt, kiben kérdések merülnek fel. Ezek a tanítások igenis beleégnek az emberbe.

E rövidke visszaemlékezés után a mostról: Egy ideje úgy látom megtorpant az aktivitás magunkfajta körökben az interneten. Úgy értem, hogy nincsenek új bloggerek, és a kommentelők is jóval kevesebben vannak, mint az utóbbi kb. négy-öt évben. Gondolkodtam, de nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka. A régebbi kommentelők eltűntek, de nem is az a baj, hogy ők eltűntek, sőt. Az jó, ha tovább tudtak lépni. Ennek örülni kell. A furcsa számomra az, hogy helyettük nincsenek újak. Vagyis vannak, de a pár évvel ezelőtti időkhöz képest nagyon kevesen, pedig elvileg a távozás folyamatos. Ez érdekes számomra. Lehet, hogy hullámokban jön ez az aktivitás?! Talán azért, mert van választék, olvasnivaló már bőven?! Nem tudom. A lendület csappant, ez tény. Több ágon is lanyhulás tapasztalható. Bízom benne, hogy majd csak lesz valami lökés. Én örülnék az újaknak. Mind bloggereknek, mind kommentelőknek.

Csak Egy Ember

Évfordulók.
igen, lassan meg kell szoknia az embernek, hogy szabadon megemlékezzen bizonyos eseményekről...Legyen akár olyasmi amit Tanúként nem tehettünk, vagy éppen egy blog születésnapja. Igen, mivel most „ünnepeljük“ blogunk egy éves „ szülinapját“. Hát ezt szokni kell... Ha valaki azt mondta volna még akkor is, mikor éppen hogy csak elhagyatták velem a szervezetet, hogy hamarosan évfordulózni fogok, szülinapozni, meg miegymás...azt mondtam volna ez lehetetlen...De ni, itt vagyok egy „ képzeletbeli születésnapi torta „ mellett , s ha megengeditek le is telepszem...jó érzéssel, tiszta lelkiismerettel, szabadon társaimmal .... Érdekes íze van ennek a „születésnapi“ tortának..... De elöször is hadd fejezzem ki, hogy szinte “csodának“ tartom, hogy ez a torta ezen évfordúló kapcsán idáig eljutott. Nagyon göröngyös, rázós, néha tényleg igen kellemetlen utat kellett megtennie. Mindez próbára tette állagát, ízét..Ugyanis többen megpróbálták útjában megakadályozni, szétmarcangolni, belecsempészni nem bele való ingredienciát...Sőt az utolsó pillanatban is mindent megmozgatni, csakhogy ez a torta keserű és ehetetlen legyen.. De úgy gondolom ez őket minősíti, az önjelölt képviselőit a cukrászoknak, kik kizárólag maguknak tartják fenn azt a jogot, hogy csakis ők a jó és igazi cukrászok... De csakis önzö okok vezérlik őket a fogyasztók megtartása érdekében..

S mivel nem átallanak mindennek kapcsán még becstelen eszközökhöz is nyúlni, csakis magukat hibáztathatják, ha a fogyasztók elpártolnak tölük. Ám elfelejtik, hogy a fogyasztók ízvilága, igénye lehetővé teszi, sőt megkívánja több cukrász létét, munkáját és tudását. Vagyis elfelejtik, mi nem konkurencia vagyunk/mégha úgy is tünik/ , inkább kollégák, kik a fogyasztók más és más igényeit szolgáljuk ki...És a fogyasztó majd eldönti mely cukrász termékét részesíti előnyben..Lehet mindkettőt... miért ne...attól függ milyen a napja..éppen mit kíván meg..vagy milyen látogatók jönnek hozzá...Az egyik nem zárja ki a másikat, s fordítva.. Mégis azt gonolják némelyek, ezt sugallják ..nem riadva vissza a becstelenség legocsmányabb formájától sem. A színészek ezt mondanák: döntsön a „Nagyérdemű“.... És ez a „Nagyérdemű“ már nagyon tapasztalt/ nem is csoda.../ Nem nagyon lehet már az orránál fogva vezetni...

Érdekes, hogy sokszor felötlött bennem, hogy mit tennék, ha azok az emberek, kiket „gyilkosaimnak“ tartok, idekinn lennének, s megpróbálnának csatlakozni az ex.Tanú közösséghez. Hát a rémálmom valóra vállt. Ha nem is személyesen kerültek ki ezek az egyének, de ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezőek ...Igen szinte tükörképei a bent lévő „ jóakaróimnak“ elvtelen, gerinctelen és becstelen viselkedésükkel.. Más szóval, aki benn ilyen volt miért is lenne idekinn más...sőt..idekinn talán még inkább, hiszen idekinn nincs felügyelet alatt...Igen, úgy tartom, hogy sokaknak se odabenn se idekinn nincs keresnivalójuk. És ezt nem a Tanúságra vagy az ex.Tanúságra értem, nem, ezeknek az embereknek nem ezzel van problémájuk, inkább képtelenek egy adott közösség tagjaiként élni és együttmüködni. Ezért már nem lepődök meg azon, hogy bizonyos csoportok már újabb ex. Tanúkat nem fogadnak be....vagy csak hosszabb idő elteltével, hogy inkább kétkedve néznek az újonnan disszidáltakra.. tudván azt, hogy túl sok a kockázati tényező ami egy jól működű közösséget meg tud bomlasztani, szét tud verni. És ezt csak azért, mivel képtelen alapvető emberi tulajdonságok gyakorlására.
De hát döntsön a „Nagyérdemű“ kinek igyekszünk a kedvében járni, és kellemesebbé tenni sanyarú napjait.

Az az igazság, nem gondoltam volna, hogy ilyen színvonalas ugyanakkor színes blogot valamikor is létre tudunk hozni. Igaz voltak kezdetleges elképzeléseim amit a blogomon bevezetőként meg is említettem annakidején..De ez meghaladta mindazon elképzelésem...Nem egy „chatoldal“ jött létre, inkább egy olyan blog, mely olvasók igen nagy táborának az igényeit elégíti ki. Számomra ez is elképzelhetetlen volt, mármint olvasótáborunk nagysága..Igaz a kommentek nem túl szórványosak, de rájöttem nem ettől függ...Ugyanis mi az olvasók egy specifikus csoportját szolgáljuk ki..Telve vagyunk / mi magunk is/ fájdalommal, bizalmatlansággal, félelemmel......Ezért is jó, hogy mindnyájan mint szerkesztők volt Tanúk vagyunk, kik egyenként több évtizedes múlttal rendelkezünk a szervezet ölelésében...Vagyis tudjuk milyenek vagyunk...Nagyon jó, hogy szerkesztői csoportunk kiegyensúlyozott...nők és a férfiak aránya..Sőt korban is kiegészítjük egymást...S a tapasztalatokról már nem is beszélek...van itt minden...

Kész „csoda“, igen csoda...hogy ez így egy blogközösség keretein bévül létrejöhetett, és működhet..Nem nem állítom, hogy mindenben egyetértünk, vagy hogy nincsenek nézeteltérések...De tudtuk eddig kezelni..vagyis nem engedtük, hogy személyes szabadságunk korlátozza vagy éppen megbotránkoztassa másikat...De ehhez fel kell nőni, ezt meg kell tanulni...És ez egy komoly feladat volt Tanúknak....Ám látható, hogy nem lehetetlen..
Én személyesen örülök szerkesztő társaimnak, örülök, hogy velük dolgozhatom . Ugyanis sok mindent tanultam tölük, külön külön mindnyájuktól...És tanulok mindmáig..Így meg is szeretném nekik köszönni, hogy befogadtak soraikba, bizalmat szavaztak nekem, és így velük egyetemben tehetek az igazság érdekében. Köszönöm.
És köszönöm olvasótáborunknak is a támogatást/ mert ez tényleg tábor/, hogy rendszeresen olvastok bennünket, és így buzdítotok minket munkánk további folytatására. Köszönöm.

Hát mégsem sikerült elrontani ezt a szülinapi tortát. Jutott is mindnyájunknak egy kis kóstoló, finom is volt...És ebből a tortából bárki vehet, mindenkit megkinálunk..kivétel nélkül mindenkit...
Nem állítjuk hogy jobb, vagy éppen szebb lenne másétól, de a mienk.
Éppen ezért óvjuk és védjük, de ezt anélkül, hogy bárkit is bármikor ezért bántanánk..
Példát mutatván a többi cukrásznak...a lényeg, a „Nagyérdemű“.


Kingdom

Úgy hiszem szükség van digitális világunkban egy internetes felületre, ami elérhető 24 órában mindazoknak, akikben kérdések merülnek fel a szervezettel, tanításaival és eljárásmódjával kapcsolatban. Nem mintha a blogszféra teljesen letudná fedni azokat a területeket, melyekkel egy ébredő Jehova Tanúja szembenéz, de igyekszik sok olyan területet elővenni. Ennek úgy hiszem igyekeztünk ennek eleget tenni.
Szerintem sokan könnyen félreértik azt, amit egy exJT blog, mint amilyen a miénk, képes egyáltalán megtenni és ezért talán többet várnak. Jó, hogy előre megállapítottuk azokat a célokat és határokat, amiket az alapító okiratban le is fektettünk.


Személyes megfigyelésem, hogy a legtöbb exJT Blog azért indult útjának, hogy az alkotója terápiás felülete legyen, avagy kiírhassa magából azokat a sérelmeket, amiket eddig a szervezet nem tett számára lehetővé. Félreértés ne essék, ezt nem úgy mondom mintha egy probléma, vagy negatívum lenne, mert magam is éltem ezzel a lehetőséggel, de ennek van egy hosszabb távon jelentkező hátulütője. Az ember előbb utóbb megtalálja önmagát és tovább lép, érthető okokból nem akar, vagy nem is tud vissza tekinteni egykori ExJt blogos tevékenységére, ez a spirituális utazásának része, ezen nincs mit csodálkozni. Ha indulat szülte a blogát még ha jogos is, később akkor amikor ha az indulat elenyészik, vagy kudarcba fullad, a blog már értelmetlenné válik számára. Ez teljesen logikus és érthető folyamat, nem neheztelek senkire, akik hasonló folyamatok átélői, teljesen megértem őket. Sőt, titkon remélem, hogy az ilyen jellegű továbblépések csak jó dolgokat teremnek meg az életükben, tényleg ezt remélem.

Úgy hiszem a blogunk nem csak azért tekinthető nemzetközinek, mert ahányan vagyunk, mind-mind más országban élünk, hanem úgy gondolom azért, mert olyan jelenséget hoztunk létre ami véleményem szerint nemzetközileg is egyedülálló. Miért gondolom így? Nos, ahányan vagyunk mind más világnézetet vallunk, mindannyian eltérő spirituális útjainkat járjuk, mégsem zördültünk össze az egy éves fennállásunk alatt, sőt úgy gondolom, ha fizikálisan azonos területen lennénk, talán jó barátai is lehetnénk egymásnak, akik az eltérő világnézeteink ellenére is, jól eltudnánk beszélgetni, esetleg sörözni egymással, vagy épen pop-cornt majszolnánk együtt egy moziban.
Ez a jelenség önmagában egy fricska is a rendszereknek amik szétválasztanak embereket és áthatolhatatlan válaszfalat húznak köréjük.
Ezért a mi rendszerünk nem egy lábon áll, hanem több különböző eltérőn, és mégis együtt mozog ugyan afelé a cél felé, ami természetesen azonos. Ez egyébként számomra mind máig érdekes folyamat, de működik.

Annál is inkább az mert látom azt a jelenséget is, hogy az ExJt blogszférát látogatók egy része képtelen elfogadni ezt, és olykor hangot adnak neheztelésüknek, érthetetlen haragjuknak, nyers kritikájuknak.
Tényleg igazán nem értem ezt miért teszik, miért látnak a távozásuk után bennünk is ellenséget, vetélytársat akivel hadakozniuk kellene. Talán féltékenység? Személyes múltbeli sérelmek? Nem tudom. Így be tudom egyenlőre annak ,hogy ők még nem találták meg a saját útjukat, és eleve olyan született negatív mentalitással rendelkeznek, amit a JT.-nál eltöltött évek csak tovább deformáltak náluk. Nincs mit tenni mint tudomásul venni, hogy van ilyen jelenség is, de mint kezdettől fogva, így ezután sem fogjuk engedni az ámokfutásukat a Blogközösségünk felületén, amit egyébként már többen felismertek és meg is köszöntek, hogy odafigyelünk erre is. Nálunk ezért nincsenek, és nem is lesznek exJT trollok, akik a trollok között is a "legtrollabbak."

Hogyan tovább? Úgy vélem a szervezet ellentétben a kezdeti internettel szembeni ellenállásával az internet felett is átakarja venni az uralmat. Ezt bizonyítják az utóbbi években végrehajtott fejlesztései, erőforrás átcsoportosításai vagy épp visszafejlesztései. Az égi szekér úgy tűnik most azokon az utakon jár, amelyek ellen éveken át harcolt. Az arcukba vágott a felismerés és meg kellett érteniük, az interneten farkastörvények uralkodnak, az általuk hitehagyottnak tartott oldalak ellen nem tud mit tenni, így igyekszik túl nőni azokon ,ha ezt nem tenné, tudja, hogy nagy vesztességekkel kellene szembenéznie a jövőben, sokkal nagyobbakkal mint amiket eddig már elszenvedett.

Úgy hiszem már ezért sem lenne jó, ha eltűnnénk mi és más ExJt blogok az internetes szférából. Ha az egyensúly felborul máris túl nőttek felettünk. Ameddig léteznek, nekünk is kell.
Éppen ezért remélem sokáig tudjuk még csinálni. Remélem, hogy lesznek akik hozzánk hasonlóan vélekednek a blogról, és éreznek rá belül valamit ami arra készteti őket ,hogy csatlakozzanak egykor közénk. Nem titok, mert megbeszéltük, hogy szeretnénk a tagjaink létszámát bővíteni. Remélem a minőség továbbiakban mindinkább erősödni fog, és új dolgokkal is tudunk jelentkezni, ami sok titkon olvasó 'szervezet károsultnak' segítségere fog még szolgálni mint ahogyan eddig is.


Egonymus

Miért is jó, hogy van ez a közös blog?

Mind a hetünknek van saját, egyszemélyes oldala. Hogy ki, miért és mikor kezdte el a sajátját, az elolvasható a blogok bevezetőiben. De miért éreztük úgy, hogy szükség van egy több blogger által üzemeltetett felületre? Korunk, nemünk, hátterünk, élettörténetünk, az ország ahol élünk, különböző. Mi az, ami közös bennünk? Két dolog. Magyar emberek vagyunk és mindannyian voltunk Jehova Tanúi. Elegendő ez a két ismérv? Nem, ha nem tudjuk megfogalmazni közös munkánk indítékát és célját.

Az elmúlt egy év megmutatta azt, hogy szükség volt életre hívni ezt a szövetséget. Ehhez Csak Egy Ember ötlete kellett, meg hat másik, akik rábólintottak a kezdeményezésre. Az indítékunk a segíteni akarás olyan aktív, vagy volt Jehova Tanúján, aki talajátvesztett érzésekkel próbálja feldolgozni a vele történteket. Lehet kétkedő, vagy elkülönült, ill. kiközösített Tanú. Persze lehet, aki csak kíváncsi és érdeklődik, hogy mik is zajlanak Jehova Tanúi háza táján.

Szerkesztői szabadságunk lehetővé teszi, hogy többféle látásmóddal taglaljunk egy adott témát. Egy kicsit olyan ez, mint a jazz. Egyvalaki belekezd egy jó témával a beszélgetésbe és a többiek hozzászólásai egészítik ki, hogy harmónikus egész legyen. Ezért van, hogy mint szerkesztőtársak is kommentelünk egymás bejegyzéseihez. Így ugyan egyikünk írta a cikket, de mindannyian segíthetünk az adott téma kifejtésében. Mindenki hozzá teheti a saját nézőpontján, tapasztalatán alapuló gondolatait, ami azt eredményezi, hogy folyamatosan tanulunk egymástól. Ez is nagy előnye a közös munkának.

Egy további előny a kontroll, ami nem ellenőrzést jelent, hanem segítséget, ha valaki téves információt közöl, vagy egyéb módon hibázik. Megértéssel, rugalmassággal és egymás segítésével hidalhatók át ezek a helyzetek. Mivel személyesen nem ismerjük egymást, jó iskola ez az alkalmazkodásra és egymás véleményének elfogadására.

A blog látogatottsága mutatja, hogy mely témákra fogékony az olvasók tábora. Az a tapasztalat, hogy sokkal több az olvasó, mint a hozzászóló. Olyan ez, mint a rádió. A közérdekű, betelefonálós műsort vezető csak mondja a magáét, tájékoztat, kérdez, de nem tudja hányan hallgatják a műsort. Itt is lényegesen több lehet az adott műsort figyelemmel kísérők száma, mint a betelefonálóké. Persze az a legfontosabb, hogy milyen hatással van az olvasókra a közlendőnk. A hozzászóló olvasóink visszajelzései azt tükrözik, hogy jó úton haladunk. Tapasztalt bloggerek és más „exJT”-és oldalak rutinos kommentelői is buzdító észrevételeket tesznek.

A célunk továbbra is a tájékoztatás, a figyelemfelkeltés és a segítségnyújtás, hogy aki olvassa a cikkeinket, ne féljen az általunk közölt írásokat nagyítónak használni, elsősorban Jehova Tanúi Egyházának megvizsgálására.




A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr3212335249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keresemazutam 2017.03.15. 07:59:51

Üdv. a csapatnak!

Sok érdekes témát olvastam ezen a közös felületen,sokak/sokunk érdekében remélem, még sokáig tudjátok folytatni! Külön köszönet az Evans és Ray könyv részletekért!

Lehet ,hogy az ex tanúk létszáma elért egy olyan kritikus számot ami ujj kihívásokat hordoz magában. “Szakosodik” a tömeg! Ez elkerülhetetlenül vélemény különbségeket produkál.Remélem ez nem vezet írott és íratlan szabály halmaz kialakulásához,hanem tud létezni olyan felület ahol elsősorban mindenki “ember”és nem troll vagy “kipróbált“ ex-tanú.

További jó munkát kívánok, és még egyszer köszönöm az eddig erre áldozott erőfeszítéseket!

kócsag 2017.03.15. 16:09:20

Szeretlek olvasni titeket, bár a kommentjeim nem mindig jelzik amikor ellátogatok ide. Sokszor elgondolkodom azon amiket olvastam és olyankor már valahogy nem marad időm írni. Pedig egy-két köszönetet mondó szóra kellene telnie. Bocsánat érte, de akkor most pótolom visszamenőleg és előre is: köszönöm!

Mit is köszönök?
Egy megbízható, változatos tartalommal bíró oldalt, ahol nyugalom van. Érződik rajtatok a higgadtság és ez szerintem sokaknak vonzó. A múltam ezen részére így szeretek visszatekinteni, így szeretek róla gondolkodni. Ez egy olyan érték, amit óvni kell.

Sok sikert kívánok nektek a jövőben is és remélem még sok évfordulótok lesz!

Columba · http://jehovatanui.blog.hu/ 2017.03.15. 16:49:46

Szervusztok!

A kezdetektől figyelemmel kísérem az oldalt és számos nagyon jó bejegyzést olvastam itt. Azt hiszem már sokkal hamarabb is jó lett volna kommentelni nálatok, de valami visszatartott... Nehéz megfogalmazni, de részben talán az, hogy miért éppen az én véleményem lenne fontos, aki nem voltam Tanú, meg hogy nem szeretnék rátelepedni másokra a véleményemmel. Sajnos a mi blogunkon ezzel a problémával nagyon hosszú ideig küzdöttünk. Egonymus megfogalmazása a „menedék oldal"-ról igazán jó leírásnak tűnik, és az itt tapasztalható sokszínű együttműködés valójában példaértékű, egyedi jelenség. Azt hiszem nagyon sok várakozást és előítéletet megcáfoltatok ezzel a bloggal. Ez a jövőbeli további eredmények ígéretét is magában hordozza. Köszönjük szépen az áldozatos munkátokat!

Virágvirág 2017.03.15. 18:52:36

Hello srácok, a kezdetektől olvasom az oldalt, köszönöm a sok munkát amit a szerkesztésre forditatok, köszönöm azt, hogy jól érzem itt magam, olyan emberek társaságában, akikkel szivesen leülnék a hétköznapokban is beszélgetni.
Marcinak csak annyit, hogy lehet, valóban megtorpant egy picit az aktivitás, de ez pont azért van, mert túl lépünk önmagunkon, és el tudjuk engedni a negativ dolgokat. Részemről ami nem fáj, vagy már egyáltalán nem is érdekel, arról már nem tudok hitelesen irni. Én ezért álltam le, pedig story lenne bőven. De engem már nem érdekel. Sőt, be is zárom a blogot hamarosan.
Mégegyszer köszönöm a sok értékes munkátokat, talán egyszer személyesen is megismerlek titeket. Nagy ölelés mindenkinek.

2017.03.15. 19:18:42

@Alvirág:
Köszönöm Virág a visszajelzést. Ez nagyon jól esik. Volt nekem egy munkatársam, aki míg aktív volt, folyamatosan háborgott, és azt terjesztette, hogy majd a nyugdíjas búcsúztatóján kitálal, és a sokéves felgyülemlett sérelmeit szemébe mondja a főnökeinknek. Aztán eljött a nagy nap. Ott voltunk a vacsora előtt vagy negyvenen, és többen várva érdeklődtünk, hogy miket fog mondani. Erre ő: holnap nyugdíjas leszek, mit érdekel már engem mindez? Csalódottak voltunk, de mennyire igaza volt... :-)

Vénvarangy 2017.03.16. 09:52:11

Én személy szerint nagyon örülök, hogy rátok találtam tavaly november környékén. Bár már évek óta nem vagyok JT, azért volt bennem egy kis lelkiismeret furdalás, hogy elhagytam az "igazságot". Amiket Nálatok olvashattam, megnyugtatták a lelkemet. Belül régen is éreztem, hogy valami "pőtyög" a szervezettel, de mindig elnyomtam magamban. Köszönöm a munkátokat, várom a további írásaitokat!

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2017.03.20. 17:29:29

Örömmel, és szívből gratulálok a Csapatnak: ismerve a magyar mentalitást a széthúzásról igazi csoda, hogy eljutott a Napló eddig: és remélem még nagyon sokáig!