A vérről... egy kicsit másként II.rész
2017. január 20. írta: Csakegyember

A vérről... egy kicsit másként II.rész

 ver_i.jpgŐszintén.... nekem a cikk fordítása közben ennél a résznél többször is abba kellett hagynom, nem bírtam,...több okból kifolyólag se,...ezért is ezen részt csakis erős idegzetű személyeknek ajánlom.....

 A vér, az élet, a törvény és a szeretet....  folytatás

Tegyünk most közzé egy igen szomorú/tragikus/ esetet, mely a Discovery c. folyóirat 1988 augusztusi számában jelent meg:

Egy Jehova Tanúja hölgy 42 éves korában éveken át tartó sebészeti beavatkozásokra szorult húgyhólyagján található tumor következtében. Az utolsó ezen beavatkozásnál késleltette a felülvizsgálaton való részvételt, míg nem kezdett el erősen vérezni, melynek eredménye nehéz vérszegénység lett. Ahhoz tartotta magát, hogy nem fogadja el vértranszfúziót, s az orvosok respektálták akaratát. Az urológián egész héten sikertelenül próbálták megállítani a vérzést, miközben a vérképe egyre rosszabb lett.... Az orvosnő ki ezt a cikket írta, folytatja a beszámolóját: ....vérképének fokozatos romlásához párosultak a légzési zavarok is..... A szerveknek működésükhöz bizonyos mennyiségű oxigénre van szükségük, mely a tüdőből jut el a test többi részébe hemoglobin molekulák által, melyek a vörös vérsejtekben találhatóak.....Az orvosi csapat fokozatosan növelte annak bejuttatást a szervezetbe oxigénmaszk segítségével, míg a páciens már végül tiszta oxigént lélegzett be. Az utolsó egynéhány vörösvérsejt, mellyel még a páciens rendelkezett, teljes erőbevetéssel dolgozott, de így sem voltak képesek a szükséges mennyiségű „üzemanyagot“ elszállítani a szükséges helyekre, hol az organizmusnak szüksége lett volna erre. Így nem volt elég levegője, és a légzési frekvenciója növekedett. Ez kábulathoz vezetett, később pedig menthetetlenül megszólaltak a szívizom szálai, melyeknél az oxigénhiány éles és szorító mellkasi fájdalommal jelentkezett.....Az orvosnő, a cikk szerzője leírja, milyen érzése volt abban a pillanatban, mikor  is belépett a beteg szobájába:....Mikor beléptem, igen vérfagyasztó látvány fogadott. Mindenki a helységben a pácienssel foglalkozott akin oxigénmaszk volt, s ki gyorsabban lélegzett, mint az emberi erőből egyáltalán lehetségesnek tűnt volna. Az ágyánál három barátja hajolt fejéhez kik Jehova Tanúi voltak, s  akik instrukciókkal látták el. Kétoldalt néhány orvos tartózkodott..Az egyik a csökkenő vérnyomást figyelte, a másik megpróbált az ütőérből vért nyerni. A folyadék, mely így megtöltötte az injekcióstűt, kb egy havai puncs sűrűségére emlékeztetett.
A hematokrit vizsgálat szerint /a vörösvérsejtek mennyisége az egész vérben/, 9% csökkent. /a nők számára a norma kb 40%/. Az ágy szélén lógott az edény a vizelet számára, cseresznyésen piros vér tartalmával. A hölgy haldoklott. A kardiogram grafikonján egy mély völgy jelent meg, jelezve a szív túlterheltségét. Rövid időn bévül a károk, melyekről mindez tanúskodik, visszafordíthatatlanok lesznek..Megállt a szív. Az orvosi és nővéri csoport elkezdte  a kardiopulmonális reszuszcitációt. Epinefrint és atropint adtak a hölgynek. Majd elektromos sokkokat a szív tevékenységének újraindításához. A szív elkezdett gyengén verni. Majd ismételten leállt. Újabb reszuszcitáció következett, epinefrin és atropin adagok, elektromos sokkok, s ismét reszuszcitáció. Egy egész órát tartott, mikor is az utolsó esély-utolsó lehetőség is elveszett, s az újraélesztésre tett kísérletek elvesztették értelmüket. A hölgy állapota visszafordíthatatlan  volt....meghalt.

Az orvosnő, aki mindezt megírta, nem úgy karakterizálta a pácienst, mint aki csak egy vallási fanatikus lett volna. Ezt írta: Azt mondták nekem, hogy egy intelligens asszony volt, ki teljesen felfogta döntésének az eredményét. De nekem úgy tűnt, hogy az ítélőképessége a hitéből eredt, mely elvakította.

Az említett hölgy ismétlődő problémákkal szembesült, melyeknek szükségük volt rendszeres sebészi beavatkozásra.

Ilyen helyzetben ésszerűnek tűnhetett volna orvosi szempontból, hogy tároltassa saját vérét, melyet a későbbiekben biztonságosan felhasználhat.

Sajnos ezt a lehetőséget elutasította a „teokrácia tővénye“, melynek való engedelmessége megfosztotta őt saját döntésének a lehetőségétől...

Sok Jehova Tanúja őszinteségében tartja magát a szervezet irányelveihez.

Némelyek így látták meghalni saját gyermekeiket is.

De igazságtalan vagy kegyetlen lenne a részünkről azt mondani, hogy ne lett volna bennük szülői szeretet.

Egyszerűen csak elfogadták a szervezet állításait és normáit, bármennyire is bonyolultak és félrevezetőek azok - mivel bibliailag megalapozottnak, így Isten által állítottnak tűntek.

Sajnos, csak igen kevés állítás volt bármikor is ennyire  rozoga alapokra helyezve.

Mint már említve volt, az Őrtorony bizonyítékainak a túlnyomó többségét a Héber iratokra alapozza, elsősorban a mózesi törvény utasításaira.

A szervezet azonban elismeri, hogy a keresztények számára ez a törvény már érvénytelen, és ezért gyakran használja az adott részt a Teremtés könyvéből /Genesis/ Mózes 1.- ső könyve 9:1-7,  melyben ezt olvashatjuk: „Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.“

A szervezet azt állítja, hogyha minden ember Noé leszármazottja, akkor számára ezek az utasítások  érvényesek.

Ugyanakkor, feltételezik, hogy a vérrel kapcsolatos utasítások a mózesi törvényben, csak egyszerű ismétlései vagy feldolgozásai a korábban magalapozott „eredeti“ törvénynek, így ezáltal érvényben vannak.

Mivel ha nem így lenne, nem lenne értelme idézni belőle verseket, melyek az adott összefüggésben már régen irrelevánsak, mivel a keresztények már nincsenek alávetve a mózesi törvénynek.

Isten utasítása melyet Noénak adott a vérre vonatkozóan, általuk örök érvényességűnek van kikiáltva.

S ha ez így van, akkor nem kellene ennek vonatkoznia az ugyanazon részben foglaltakra is: ...„Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.“...

S ha ez így van, akkor mivel indokolják azt, miként a tagjaikhoz intézik felhívásaikat, nemcsak hogy maradjanak hajadonok vagy nőtlenek, de hogy a házastársak maradjanak gyermektelenek.

ŐT 1988 március 1 Angol- a „Gyermekek születése Isten népe körében“ címmel megjelent cikkében a 21.oldalon  mondja, „hogy figyelembe véve a korlátozott időt, mely még a prédikáló munkára fordítható, indokolt, hogy a keresztények megkérdezzék önmaguktól, miként fogja befolyásolni a kötött házasság, vagy ha már házasok, akkor a gyermekek születése a részüket ezen létfontosságú munkában“...

A cikk megemlíti, hogy habár a gyermekek fogamzása és születése, része volt Isten azon parancsának, melyet az emberek az özönvíz után kaptak, de a 26. oldalon ezt olvassuk:“ napjainkban a gyermekek születése, nem kimondottan azon munka része, melyet Jehova a  népe számára bízott volna....Gyermekek születésének a kérdése ezen végidőben tehát személyes dolog, melyet minden párnak magának kell eldöntenie. De azért, mivel a maradék idő rövidre van szabva, a házaspárok jól teszik, ha imateljesen és gondosan mérleglik a gyermekszülés előnyeit és hátrányait ezekben az időkben“

S ha lehetséges Jehova Noéhoz intézett szavait „szaporodjatok....  és nyüzsögjetek ..“ félretenni, mint amelyek már „áthidaltak“ „beteljesedettek“, miként lehetséges ugyanakkor azt állítani, hogy Isten vérre vonatkozó szavait még mindíg érvényesnek kell tekinteni ?

És miként lehet ezt kiindulópontként felhasználni azon állításra, melynek alapján a mózesi törvényben foglalt vérrel kapcsolatos utasítások mindmáig érvényesek a keresztények számára ?

De sokkal komolyabb az, hogy az adott szavaknak a Genesis/Teremtés/ könyvéből olyan jelentőség van tulajdonítva, mely teljesen eltérő attól, amit valójában mond.

Bármely fordítást figyelembe véve, a szövegből nyilvánvaló, hogy Isten ezen a helyen a vérről csakis egy konkrét összefüggésben beszél – az állatok, majd az emberek megölésével kapcsolatban.

Az állatok esetében a vért ki kellett önteni, annak jeleként, hogy az élet mely így fel lett áldozva/ élelmiszer gyanánt/, csakis Isten engedélyével lett elvéve, s nem valamilyen természetes jogból kifolyólag.

Az embereknél a kiontott vér azon ember vére iránt kiáltott, ki azt kiontotta, mivel az emberi élet Isten ajándéka, és senki sem kapta meg Istentől azt a jogot, hogy ezt az ajándékot kénye s kedve szerint mástól elvegye.

A megölt állatok és emberek vére az életet jelképezi, melyet elvettek tőlük.

S ugyanez van érvényben a gyakran használt Bibliaversekben is a mózesi törvényben, amelyek megkövetelik, hogy a vért öntsék ki a földre. Minden esetben minden bizonnyal állatok véréről van szó, melyeket megöltek.

A vér így  azt az életet jelképezi, amelyet elvettek, s nem azt az életet ami folyamatban van.

S a vértranszfúziók sem azért történnek, hogy általuk megöljenek egy állatot vagy egy embert.

A vér forrása egy élő véradó, melynek az élete továbbra is folyamatban lesz - tart.

A vér a transzfúzióval kapcsolatban közel sem jelenti valakinek a halálát, vagy van azzal kapcsolatban, inkább az ellenkezőjével, az élet megőrzésével kapcsolatos.

Ezzel nem szeretném a vértranszfúziót kívánatos gyógymódnak feltüntetni, vagy kétségtelenül helyesek, inkább rámutatni, hogy nincs semmilyen realitás, vagy összefüggés vagy éppen párhuzam a Genezisben található utasítások, melyek egy állat megölésével s vérének fogyasztásával vannak kapcsolatban és a vér transzfúziója között.

Semmilyen ilyen analógia nem létezik !

De ha a vér része egy élő  teremtménynek,  akkor az  lehet az élet  vagy az „ élő lélek“ tükörképe  /3. Mózes 17:13,14, 5 Mózes 12:15,16, 24,25/

1981 decemberében a szervezet kapott egy levelet egy férfitől, kivel Jehova Tanúi bibliatanulmányozást folytattak. Azon nehézségeiről számolt be, amelyeket számára az okozott, hogy összhangba hozza a vérről való tantételeket azon bibliai szövegekkel, melyekre a tantételeket alapozták. A szövegek elemzésekor ugyanazon, vagy hasonló következtetésekhez jutott el, mint amilyeneket az előbbiekben mi is feltártunk.

...Úgy tűnik tehát számomra, hogy a fentikben említett szövegrészek arra utalnak, hogy a bibliai tilalom a vér fogyasztására, csak azon helyzetekre vonatkozik, mikor az ember megöli az áldozatot, s utána felhasználja a vérét, ahelyett, hogy azt visszajuttatná Istenhez, kinek egyedül van joga arra, hogy egy életet elvegyen...

A legnagyobb mértékben a levelének végén található kijelentése ragadott meg:

...Egy másik dolog, mely ezzel a témával kapcsolatban nyomaszt, hogy Jehova Tanúi azt mondják, hogy Isten tiltja a vér fogyasztását, mivel az életet szimbolizálja, melynek Isten szemében nagyon nagy értéke van. Ezen tilalom megfogalmazásával azt az érzetet szeretné az emberekben kelteni, hogy az élet értékes .Ami igen ésszerűnek tűnik nekem. De nem tudom megérteni, hogy egy jelképnek miként lehet nagyobb értéke attól, mind amit képvisel !... Igaz, hogy a vértranszfúzió nem biztos hogy segít egy betegen, sőt károkat is okozhat. De az esetek bizonyos százalékában, az egyetlen lehetőség az élet megmentése érdekében, míg lehetőség nyílik más gyógykezelést e tekintetben felhasználni...Pl. Mikor igen erős vérzésről van szó, melyet nem lehet megállítani..Úgy tűnik nekem, hogy hagyni meghalni ilyen helyzetben egy embert, hogy ezáltal megőrizzük az élet jelképét, önmagában ellentmondó, s azt jelenti, hogy nagyobb súlyt fektetünk a jelképnek mint annak a valóságnak, melyet ez a jelkép képvisel.......Ugyanúgy mint Jehova Tanúi szilárdan hiszem, hogy ha egy igaz keresztény elhívást nyer, készen kell állnia hitéért és Istenéért életét feláldoznia. De feláldozni az életet akkor, mikor Isten ezt nem követeli meg, vagy nem kívánja, ennek sajnos nem lehet semmilyen reális értéke sem....“

Végezetül említsük meg, hogyha  azon törvények alapján, melyek utasítanak a vér kiöntésére, elutasítjuk a vér tárolását, ignoráljuk az eredeti célját ezen utasításnak.

A szövegösszefüggések alapján a megölt állatok vérének kiöntésre vonatkozó utasítások az Izraelitáknak azért adattak, hogy azt ne használhassák fel élelmiszerekben, nem pedig azért, hogy azt ne tárolhassák.

A tárolásról itt szó sem esett.

Így olyan módon használni ezen törvényeket, miként azt itt látjuk, először is nem logikus, másodszor a bizonyítékokkal - tényekkel való egyszerű manipuláció, visszaélés, melyek által az a jelentés van nekik tulajdonítva, melyekkel még megközelítőleg sem ruházták fel őket eredetileg.

Ha a keresztények napjainkban nincsenek alárendelve  semmilyen törvénynek sem, hanem csakis a „szeretet törvényének“ , és a „hit törvényének“ akkor ezek a dolgok biztosan megérdemlik, hogy mélyen gondolkodjunk és elmélkedjünk el felettük.

Ha megengedjük, hogy egy ember életének fontos pillanataiban az „éppen aktuális“ szabályok döntsenek helyette, ez netán arról árulkodna, hogy az ember tényleg tiszteli az életet?

Netán ez a szeret megnyilvánulása lenne Isten s felebarátaink irányába, ha olyan eljárásokat követnénk, melyekre Isten szavában nem találhatóak nyilvánvaló nyomok?

/ A vér szimbólumának az előtérbe helyezése az élet elé, olyan férfihoz hasonlítható, ki előnyben részesítené a jegygyűrűjét - a házasság szimbólumát, magánál a házasságnál. Vagyis a feleségénél. Ha tehát döntenie kellene, hogy a feleségét vagy a gyűrűt áldozza-e fel, a gyűrűt mentené meg, s feleségét áldozná fel../

Kétségtelen, hogy a kulcsvers, melyet az Őrtorony felhasznál érvelésnek a bizonyítására, az a Cselekedetek 15:19 “ Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!“

A későbbiekben boncolgatni fogjuk, ahogy azt az Írás is mutatja, hogy itt nem valami jogilag kötelező érvényű határozatról van szó.

A Cselekedetek könyvével kapcsolatos szituáció igen fontos, mivel a szervezet, ezt kulcsbizonyítékként használja, annak alátámasztására, hogy a mózesi törvényben található utasítások átvihetőek a kereszténységbe.

Röviden leszögezném, hogy a „tartózkodjatok a vértől“, minden kétséget kizárólag csakis a vér fogyasztására vonatkozik.

Az Őrtorony 1978 július 15. száma Eduard Meyer professzort idézi, ki azt mondja, hogy a „vér“ szó ezen esetben  abban a vonatkozásban van használva, hogy „enni“ a vért, mely meg volt tiltva a törvényben./ 1 Mózes 9:4/. A törvényt  Noénak adták, s általa az egész emberiségnek.

A fő kérdés tehát így az, hogy lehetséges -e bizonyítani a Őrtorony azon állítását, melyben azt állítja, hogy a vértranszfúzió egyenlő a vér fogyasztásával ?

Ilyen állításra természetesen semmilyen szolid alap nem létezik.

Természetesen, az orvosok használnak olyan módszereket, melyek során intravénásan erősítik a szervezetet  specifikus tápanyagokkal, melyek például glukózt tartalmaznak, s a vérkeringésbe a vérerek által juttatják be azokat.

Mégis ahogy a szakemberek igazolják, s ahogy azt az Őrtorony is időről időre elismeri, a vértranszfúzió nem ugyanaz mint az intravénás tápbejuttatás.

A transzfúzió lényegében szövet folyékony formájában való transzplantációja.

Nem tápanyagok infúziója!

Pl. A vesék transzplantációja során, nem történik meg az, hogy a transzplantált vese a test által mint táplálék lenne felhasználva .

Vese marad, ugyanazon szerepével, funkciójával és alakjában..ugyanez vonatkozik a vérre is.

Mikor transzfundálják, a test azt elfogadja s nem táplálékként emészti meg.

A transzfundált vér állandóan megőrzi a folyékony szövet állagát, ugyanazon formáját és funkcióját.

Lehetséges, hogy a sejtek a testben úgy hasznosítsák a vért, mit táplálékot....

De, hogy ez végbemehessen, először is így a vérnek keresztül kellene mennie az emésztőrendszeren, szét kellene választania azt a testnek felszívódó részecskékre, s csakis ezekután tudnák azt a sejtek hasznosítani. Tehát, hogy a vérre úgy lehessen tekinteni, mint táplálékra, ahhoz először is meg kellene azt enni.

Amikor az egészségügyi személyzet úgy dönt, hogy szükséges a vértranszfúzió, ez nem azért van, mert az orvosok azt gondolnák, hogy a páciens alultáplált.

Nem tápanyagok hiányában szenved.

De az aminek a hiányában van, az az oxigén, s éppen azért, mivel a teste nem rendelkezik elegendő mennyiségű vörösvérsejttel, melyek felelősek az oxigén egész testbe való eljutásáért a véráramon keresztül.

Más helyzetekben, más okokból kifolyólag kerül sor a transzfúzióra.

Pl. ha nincs a véráramban elegendő mennyiségű vérlemezke a vér alvadásának érdekében, vagy immunoglobulin mely ellenanyagokat tartalmaz..vagy más összetevőkben szenved hiányt.

Egyetlen egy oknál sem a tápanyagok bejuttatásáról van szó a véráramba.

/Őrtorony 1958 szeptember 15.   575. oldal ...“ bárhol az Írásokban említés történik a vér tilalmáról, ez kapcsolatban van a vér táplékként való elfogadásával, ezért ami minket illet, tilos azt elfogadnunk mint tápanyagot“...“

Ez mindmáig kiindulópontja a szervezetnek, így azt hirdeti, hogy a vértranszfúzió ugyanaz, mint a vér táplálékként való elfogadása.........

Folytatás? Talán következik..............

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr9112078117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

l.gabi 2017.01.22. 09:56:17

Nekem nagyon nehéz volt elolvasnom a leírt jelenet miatt, de ez sajnos nem egyszer megtörtént, ez pedig nagyon tragikus. Az utolsó harmadban írt érvek, a jelképről, az étkezés mibenlétéről nagyon szimpatikusak!

Mindig is lelketlennek éreztem azt, hogy egy vallásos vezetők által tartott brainstorming miatt emberek halhatnak meg (bár volt már ilyen a történelemben, nem is egyszer), ezért nagyon örülök annak, hogy egy ilyen tartalommal megjelent írás is megszületett.

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.01.22. 21:39:53

@l.gabi: nekem többszöri nekifutásra sikerült csak, könnyeimmel küszködve...