Érdekes cikkre bukkantam a minap, melynek közzététele lehet nem mindenkiben vált ki pozitív reakciókat. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy helye van ezen a blogon. Már amiatt is, hogy vita tárgyává tegyük, megbeszéljük. Tényleg igaz-e az író tanulmányának az eredménye, általánosítható- e mindez a volt tanúkra ...
Ez az írás, mint a címe is mutatja, a „hitehagyottak“ -ról szól . /Elnézést a használt szóért, ami sokunk nemtetszését váltja ki - mivel közel sem vagyunk hitehagyottak, sőt talán még inkább a hitünkhöz ragaszkodóak, mint a bentlévők. De „ drága, szerető és kedves volt testvéreink“ kik a szervezet részét képezik, így tekintenek , így beszélnek s gondolkodnak rólunk, megvetően. Természetesen a szervezet utasításaival öszhangban./
Tehát még egyszer elnézést kérek a használt meghatározásért, melynek használatát az író a végén meg is magyarázza..
A „hitehagyottak“ tipologizálása...
Nos, felöleni minden módot, mellyel a volt Tanúk reagálnak a szervezettel való szakításra, figyelembe véve az emberi reakciók és emóciók sokszínűségét, szinte lehetetlen. Ennek ellenére úgy gondolom, mégis lehetséges meghatározni a leggyakrabban előforduló példáit ezen reakcióknak, a történtekkel kapcsolatos megéléseket. Olyan tanulmány /ismereteim szerint cseh nyelven/ mely ezzel a problematikával foglalkozott volna az ex-Tanúkkal kapcsolatban eddig hiányzott. Ezen cikk célja ezért is az orientálódás alapfokon ezen témában.
Viszonyulás a szervezethez
Figyelembe véve azt a hozzáállást, mely egy személynél megfigyelhető Jehova Tanúi szervezetével kapcsolatban, melynek a múltban tagja volt, a „hitehagyottak“ következő tipusairól beszélhetünk.
„Pozitivisták“
Az általánosan nehéz elválás után is az egyénnek volt csoportjával sok pozítív emléke marad. Elfogadja, hogy volt hittársai segítettek neki pl. megtalálni az élet értelmét, bizonyos ismneretre szert tennie a Bibliából, elhagyni bizonyos negatív szokásokat vagy függőséget. A konfliktusok ellenére, melyre közötte és a szerevezet között került sor, ez a volt Tanú a tagságára úgy tekint, mint ami gazdagította, ami hasznos volt az élete ezen szakaszára. Azonban érzi, hogy a helye most mégis valahol máshol van. A véleménye már összegyezethetelen a csoport hittanával. Az ilyen emberek gyakran még a kiközösítésük után is, vagy éppen elkülönülésük után barátságot ápolnak a bentlévőkkel /általában nem az ortodox tagok közül/. Így a csoportra továbbra is kötődnek, mégha nem is közvetlenül.
„Segítők“
Ezek az ex-Tanúk sokszor besorolhatóak ez előző csoportba – kategóriába is. Jóhiszeműen igyekeznek rámutatni a hiányosságokra, hibákra, melyeket Jehova Tanúi a cselekedeteikkel és a hittételeikkel elkövetnek. Ezek a „segítők“ érzik, hogy nem hallgathatnak a szervezettel s tevékenységükkel kapcsolatban. Lényegében a szellemi megújhodáshoz igyekeznek hozzájárulni. Vagy éppen figyelmeztetnek a csoportban elkövetendő pszichikai manipulációkra. Sokszor tartanak fenn kapcsolatot hasonlóan gondolkodó személyekkel. Kiadványokban publikálnak, interrnetes oldalakat hoznak létre, melyek Jehova Tanúi problematikájával foglalkoznak, előadásokat szerveznek stb. Habár az indítékuk valóban őszinte, s tényleg komolyan szeretnének segíteni, sokszor úgy utal rájuk a szervezet, mint „ rafinált hitehagyottakra“ kiknek a céljuk csakis az Isten szervezetének való ártás.
„Közömbösek“
Az ő kapcsolatukat a szervezettel úgy határozhatnánk meg, mint ami érdektelenség, közömbösség a bent való történésekre. Általában nem tartanak fenn kapcsolatot - barátságot a bent lévő tagokkal. A helyüket valahol középen találták meg a volt tagok képzeletbeli spektrumában. Jehova Tanúival a továbbiakban nem szeretnének semmilyen kapcsolatot sem fenntartani. Az életük azon szakaszát melyet a Tanúknál töltöttek el, igyekeznek elfeledni, határozottan lezárni. Hacsak ez a érdektelenség, közömbösség nem csak egy menekülés a realitás elől, akkor ezek az egyének már valamilyen más célt tűztek ki maguk elé, melyre ezekután öszpontosítanak.
„Ellenállók“
A tehetetlenség érzése, az igazságtalanság, az árulás a szervezet részéröl az érintettek bizonyos hányadánál haragot vált ki, sőt gyülöletet, de még agresszív viselkedést is. Így vezérelve ezek a személyek kétségbeesett leveleket írnak Jehova Tanúi szervezetének, vezetőségének, de az állami hivataloknak is.Bizonyos esetekben volt hittársaikat még fizikailag is bántalmazhatják.
Ezen egyének részéröl, mikor életetüket és problémáikat ecsetelik a gyülekezetben, könnyen megtörténhet, hogy torzítják a valódi állapotot vagy túlzásokba esnek. De közel sem mindig arról van szó, hogy készakarva szeretnének így ártani Jehova Tanúinak. Gyakran ez csak átmeneti viselkedés, ami az aktuális pszichikai állapot eredménye. Legtöbbször közvetlenül az exkommunikáció utáni időszaknak. Jehova Tanúi szemében ebben az esetben pontos tankönyvi megnyilvánulása ez a hitehagyottaknak s azok állapotának, kik az ördög befolyása alatt vannak.
Ezek a meghatározások természetesen bizonyos tekintetben műviek, mivel a volt tagokat nem lehet egyszerűen csak bizonyos rekeszekbe besorolni. Némelyek több kategória képébe is beleillenének egyszerre. Pl. A “ pozitivista“ lehet egyben „segítő“ is. De megfigyelhető a „pozitivista“ és az „ellenkező“ egy személyben való megnyilvánulása is, ami meglepő. A szervezet vagy a vezetőség, mint totalitárius rendszer iránti ellenszenv ellenére ugyanis fennállhatnak az olyan egyénekkel való barátságok kik még Jehova Tanúi, s így annak tudatosítása, hogy a volt tagságnak bizonyos pozitívuma /haszna/ is volt. Ugyanígy történhet változás az egyén hozzáállásában /besorolosásában/ az idő függvényében. Pl. Közvetlenül a távozás után az egyén az „ellenkező“ szerepében lesz, ki kétségbeesetten és haraggal reagál az adott helyzetre. Bizonyos idő elteltével, amikor már elegendő abreakció történt, s ez a viselkedés nem hozza meg a várt eredményt, feleslegessé válik, így az egyénből pl. „közömbös“ lesz.
Viszonyulás a szellemi dolgokhoz
Miként Jehova Tanúi szervezetéhez való kapcsolat és szemlélet megváltozik annak elhagyása után, az ex-Tanúk ugyanúgy átértékelik kapcsolatukat a spirituális vagyis a szellemi dolgokkal kapcsolatban. E tekintetben a volt Tanúkat a következő kategóriákba sorolhatnánk.
„Konvertálók“
A volt tagok szinte azonnal a szervezet elhagyása után, vagy egy bizonyos idő elteltével, melyre azért van szükségük, hogy orientálódni tudjanak a vallások színpadán, valamely keresztény egyházhoz vagy csoporthoz csatlakoznak. A választás sokszor függ az illető lakhelyétől, mivel a nagyobb városokban sokkal több egyháznak van gyülekezete. De általánosságban elmondható, hogy az új szellemi kikötőnek inkább a protestáns vallási szervezetek bizonyulnak, vagy valamely karizmatikus csoport. Ezen keresztény felekezetekbe ki aktívan, ki passzívan sorakozik be.
„Megújhodók“
Más személyek megint csoportokat hoznak létre, melyekben a Biblia tanulmányozására jönnek össze. Gyakran csoportosulnak olyan volt Tanúk köré, kik a szervezetben annak idején magasabb posztot töltöttek be. Pl. akik gyülekezeti felvigyázók voltak. Ezek a csoportok nem mindig az eredeti elképzelések alapján működnek. Mivel természetesen fennáll annak a lehetősége és veszélye, hogy igen könnyen eltérnek a kezdeti ideáloktól. És ha netán található ezen csoportokban egy vagy több erős személyiség is, kik képesek magukhoz ragadni az autoritást, végül az ilyen csoport magára öltheti a szektaság jellemzőit. Így a volt Tanúk az egyik szélsőségből a másikba esnek.
„Magányosak“
Egy másik csoportja a volt Tanúknak, kik hivőknek maradnak meg ugyan, de nem találnak olyan egyházat, felekezetet, csoportot, mellyel azonosulni tudnának. Tapasztalataikból kiindulva, melyek a szervezett egyházakat érintik, nem képesek csatlakozni egy létező szervezethez sem. Ezért különbözően hossszú ideig, sokszor egész életükön át, olyan „ magányos harcosok“ maradnak. Sokszor aktívan keresik az új szellemi otthonukat, ellátogatnak különböző keresztény felekezetek istentiszteleteire, de egyben sem tudnak lehorgonyozni.
„Szellemi hajótöröttek“
Ezek az emberek azáltal, hogy elhagyták Jehova Tanúi szervezetét, elveszítették a hitüket is a szellemi világban. Szkeptikusak nemcsak a vallási institúciókkal kapcsolatban, de maga Isten létezésével kapcsolatban is. Néha csak mély válságról van szó, melyet az érintett képes áthidalni, de néha ez lehet állandó állapot is. Elvetése mindannak ami szellemi. Sőt még magában hordozhatja a morális értékek elvetését is.
De hasonlóan az ex-Tanúk viszonyulásához a szervezethez, itt is változásra kerülhet sor az időre való tekintettel. Ez egyértelműen vonatkozhat a „magányosakra“ és „megújhodókra“ is. De nemcsak rájuk. Gyakran bizonyos idő elteltével, más álláspontot sajátítanak el. Ugyanúgy egy személy egyazon időben több kategóriába is besorolható. Pl. a „megújhodók“ nem ritkán“ „konvertálók“ is.
A volt Tanúk problematikája természetesen sokkal bonyolultabb mint amit itt megfogalmaztunk. A volt tagok viszonyulását a szervezethez vagy a szellemi dolgokhoz, több más körülmény befolyásolhatja. A személyes tulajdonságokon kívül megemlíthetjük a tagság időszakának a hosszát, vagy a szervezet elhagyásának a módját, kiközösítés vagy éppen elkülönülés.
Megjegyzések:
1.-Ezen cikkhez az információkat a diplomamunkámból merítettem: „ Jehova Tanúi Csehországaban – a volt tagok átélése és hozzáállása„ címmel /Olomouc 2001/. Ennek kapcsán kutatást végeztem Csehország területén. 187 volt tagját szólítottam meg Jehova Tanúi szervezetének. A saját tapasztalatait 101 személy osztotta meg. A reszpondensek 21 városból származtak, s a múltban Jehova Tanúinak 42 gyülekezetének a részét képezték.
2.- A “ hitehagyott“ – kifejezés-meghatározás az officiális terminólógiája Jehova Tanúinak mindazokra, kik bármilyen oknál fogva elhagyták a közösséget. Ezt a kifelyezést a szó negatív értelmében használják, mivel minden „hitehagyott“ hűtlen Istenhez, mivel elhagyta az egyetlen helyes s Isten által jóváhagyott Szervezetet. Ezt a kifejezést csak a Jehova Tanúi terminológiájához való autentitás miatt használtam, habár véleményem szerint ezen kifejezés használata a volt tagok irányába megvető és helytelen.
Lukáš HUMPL
Az eredeti cikk itt olvasható:
