Néhány hete találkoztam egy elkülönült testvérrel. Nevezzük Miklósnak, aki ötven elmúlt. Régen találkoztunk, amikor még a testvériség részét képeztük. Megbeszéltük az azóta történteket, hogy elkülönültünk, nem nagy időkülönbséggel. Miklós elmondta, hogy elváltak (a felesége akaratából). Két felnőtt korú gyermeke a tulajdonát képező ingatlan köteles részét örökölné, ha Ő meghal. Második házasságából is született egy gyermeke, aki szintén a köteles részt örökölné. Mivel az előző családjának a tagjai Jehova Tanúi maradtak, minden kapcsolatot megszakítottak vele. Az jelenlegi családja „világi”. Az első házasságból született gyermekeit több éve nem látta, nem is beszéltek és írásban sem kommunikáltak. Hozzáteszem, Miklós nagyon szereti Őket, az életét is odaadná értük. Mégis úgy érzi, hogy érdemtelenek a köteles részre, mint egyenes ági leszármazottai. Mit tegyen?
Tagadja ki szeretett gyermekeit az örökségből, mivel azok érdemtelenné váltak az örökségre? Ajándékozza kizárólagos ingatlanát a harmadik gyermekének? Avagy maradjon mindháromra?
A törvény így határozza meg az öröklésből történő kitagadást:
„Kitagadás az öröklésből
Kiesik az öröklésből az, akit végintézkedésében az örökhagyó kitagadott. Érvényes kitagadás esetén kötelesrész sem jár. A kitagadás viszont csak akkor érvényes, ha annak okát a végintézkedés kifejezetten megjelöli, és az ok a valóságban is fennáll. A kitagadási okokat a törvény taxatíve felsorolja.
Kitagadásnak akkor van helye, ha a kötelesrészre jogosult:
- az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;”
Még hat pont van, de az érdektelen ebből a szempontból.
Nem adhattam tanácsot, arra vonatkozóan, hogy mit tegyen. A szemében összegyűlt könnyek beszédesebbek voltak minden szónál. Nagyon sajnálom szegényt, mert annyira jószívű, jóravaló ember.
Ti, mit gondoltok?
