Olvasóknak válaszolunk 2.
2016. június 06. írta: BlogJT admin

Olvasóknak válaszolunk 2.

Mit kell prédikálnunk és hogyan ?

 

level.PNG

Az egyik kedves olvasónk ezt a kérdést tette fel nekünk: 

"Sok mindenről olvastam a blogotokon ami segít a tisztán látáshoz, de mégis a prédikálással kapcsolatban szeretnem kérdezni, akkor mégis hogyan kell végezni és pontosan mit kell hirdetni? Nem részletezem hiszen tudjátok a tanúknál miként zajlik,de azzal tisztábban vagyok hogy prédikálni kell."

-

Érthetőek a kérdéseid, mert hiszen a tanús élet szerves részét képezi a prédikálás olyannyira, hogyha valaki nem tesz annak eleget, kockára teszi az Istennel ápolt jó kapcsolatát is, aminek állandó lelkifurdalás lehet a következménye és az önértékelés teljes elvesztését okozhatja.

Mit kell hirdetnünk?

Másként fogalmazva pontosan mit is szabadna hirdetni ?

Azért írom, hogy "szabad", mert mint majd látni fogod a szentírás semmiféle kompromisszumot és tartalmi eltérést nem enged, az evangélium tartalmát illetően, sőt isteni átok terhét viselik magukon azok, akik szándékosan eltérnek attól, ez viszont arra parancsol minket, hogy nagyon komolyan vegyük ezt a kérdést.

Tehát a kérdésedre válaszolva először azt kell látnunk mit kell, szabad hirdetni az igaz keresztényeknek?

Erre igen egyszerű a válasz, az evangéliumot! Igen ám, de sajnos pont itt kezdődik a gond.

Mi is az evangélium meghatározása Jehova Tanúi szerint dióhéjban?

Jó hír közlése Isten új világáról, hogy ezt a romlott világot megfogja semmisíteni és elhozza a földre a paradicsomot Krisztus Királysága által.

A szép, művészien kidolgozott paradicsomi képek a kiadványok lapjain, pont ezt erősítik meg a Tanúk által hirdetett evangéliummal kapcsolatban. Ez igazán mind szép és jó, a valóság azonban teljesen más, a biblia nagyon határozott választ ad rá, hogy mi az igazi evangélium és elejét veszi minden más értelmezésnek.

Fontos látnunk persze azt is, hogy volt egy Jézus által hirdetett evangélium (míg ő köztünk volt) és, hogy ez az evangélium Jézus halálával megváltozott, mintegy kiteljesedett, de ezzel egyben bizony véglegessé is vált. Az apostolok és Jézus Isten országáról prédikáltak, amíg Jézus élt. De miután Jézus bevégezte Isten művét váltsághalálával és feltámadásával, az apostolok már a küldetését teljessé tevő, győzelmes, feltámadt Krisztusról beszéltek, mint evangéliumról. Ez a szentszellem=lélek kiáradása után véglegessé, hét pecsétbe zárttá, és megváltoztathatatlanná vált.

Ezen a rövid tartalmi fejlődésen ment keresztül tehát az evangélium, és végleges is lett az első században Pál idejében, mint az majd látható lesz a következőkben. De honnét tudhatjuk meg biztosan, mi a ma is érvényes igazi evangélium?

 Pál a következő pontos leírást adta a véglegesnek tekintendő evangéliumról a Korinthusziaknak:

 1Kor 15:1-5 "Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.

  1. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké.
  2. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
  3. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerintfeltámadt a harmadik napon,
  4. és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek."

Ha jól megfigyeled ezeket a verseket, alapvetően az evangélium nem valamiről, hanem valakiről szól. Jézus Krisztus személyéről, amit ő tett, és ami vele történt, mégpedig az írások szerint, ahogy azt az ószövetség előre megírta a próféták által. Az igazi evangélium fő sajátosságait had emeljük ki:

2 vers: "Ami által üdvözülünk" (megmentésben részesülünk) vagyis nem egy új világ idilli képéről beszél, hanem a magáról a megmentés eszközéről !

3 vers: " Krisztus meghalt a mi bűneinkért" Vagyis megtörtént a megváltásunk a bűn rabszolgaságából azzal, hogy Krisztus halt meg értünk. Vagyis ugyan arról van szó mint az előzőben, valakiről avagy Krisztusról.

4 vers: Meghalt, ugyan értünk, "eltemették", de "feltámadt" legyőzte a halált.

Szintén valakiről és nem valamiről van szó.

Ha összerakjuk egyenként ezeket a részleteket mint darabkákat, akkor nagyon jól látszik, hogy az evangélium maga Jézus Krisztus személye.

Igen ám, de mi van akkor, ha jó szándékból akár, de ehhez hozzá veszünk valamit vagy éppen elhagyunk belőle, esetleg teljesen kihagyjuk az evangéliumból Őt, és nem ő (Krisztus) a mondanivalónk lényege maga?

Nagyon szerencsések vagyunk, mert hiszen Pál már a Korinthusziaknak írt levélben véglegesítette az evangélium hirdetésének hiteles tartalmát. Azonban úgy tűnik, hogy már az első században felakarták azt hígítani valami egyébbel. A Galáciai keresztény gyülekezet, kezdett sajnos eltérni az eredeti formától, és kezdték ezt az életmentő igazságot felhígítani. Pálnak ezért nagyon határozottan fel kellett lépnie a nekik fogalmazott levelében:

 Gal 1:6 "Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok;

7 pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.

8 Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!

9 Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!"

Tehát a kérdésünk az, hogy akár jó szándéktól vezérelve is, de Krisztuson kívül szabad-e mást hirdetnünk a szentírásból mint evangéliumot ?

Pál az írja a 7.versben,hogy "nincs más" (evangélium). (Pont !)

Vajon az apostolok valamelyike, vagy egy későbbi emberi vezetőtestület, tehet-e majd hozzá bármi kiegészítést az evangéliumhoz? Vagy vehet-e el belőle? Valami mással, állhatnak-e az emberek elé? Láthatjuk, félreérthetetlenül nem! A 8. vers "még mi magunk" sem, vagyis az apostolok egyike sem. Tovább megy még ezen is Pál, még egy Angyal sem, azon kívül amit már (Ők) eleve hirdetnek.

Ha ez mégis megtörténne, egy nagyon súlyos büntetést fűz hozzá, ami nagyon ritkán hagyta el a száját: Átkozott legyen! A más evangélium hirdetése nagyon komoly vétség tehát. Mindaz aki ezt végzi átkozott.

A kilátásba helyezett büntetés bár erősnek tűnik, nagyon jogos következménye a más evangélium hirdetésének. Míg az igazi Krisztusról való evangélium, közvetlenül megmenti a benne hívőt, addig egy ettől eltérő "más" evangélium mivel lényegi tartalmánál fogva üres, nem képes arra. A más evangélium, nem hordozza magában megmentés erejét, ezért Isten Ádámra kimondott átka, rajta marad az ilyeneken, mint ősi édeni átok.

Ha majd önállóan magunk is megvizsgáljuk az evangéliumot, láthatjuk, hogy az evangélium valóban valakiről szól és nem valamiről, és nem egy új világról és nem Isten egyéb nagyszerű tetteiről szól, még akkor sem, ha azok annyira vonzónak tűnnek és említést tesz róla a Biblia. Higgyük el Pálnak amit írt az evangéliumról.

Nem lehet elégszer aláhúzni, az evangélium Krisztus maga!

Gondolkozzunk és elmélkedjünk el mindezen egy kicsit. Hiába is kezdenénk el beszélgetéseket az emberekkel, egy szebb, jobb világról, ha már a "belépőjegyet" sem kapják meg ehhez az élethez.

A belépőjegy oda, a még csak nem is Istenbe, hanem a Krisztusba vetett hit! Minden itt kezdődik. Ez az evangélium, ezt szabad hirdetnünk. Isten ezt az egyetlen eszközt adta a megmentésünkre. De mint láttuk, igen korán volt már igyekezet az evangéliumot felhígítani és megsemmisíteni.

Sajnos azt látjuk napjainkban is, több felekezet van, ami eltért ettől az egyedüli evangéliumtól, és nem az igaz, hanem a más evangéliumot hirdeti.

Így bizony már más fényben látjuk azt a fajta prédikálást is, amit Jehova Tanúi is végeznek. Persze csak ha elfogulatlanul, és nyitott szívvel, saját magunk olvassuk a Szentírást, félre téve minden más értelmezést, azon kívül mint amit a Szentírás önmagát értelmezve félreérthetetlenül mond.

Az eredeti kérdésed tegyük fel újra, ezúttal már egy kicsit másként, ami elvezet a megnyugtató válaszhoz, hogy hogyan kell végezni az evangélium hirdetését:

Nekem személyesen kell-e hirdetnem, minden nap ezt a Krisztusról szóló megmásíthatatlan evangéliumot? Ráadásul házról-házra?

latt06.jpg

Az általános mai keresztény álláspont erről, hogy igen, ha erre személyes elhívást érzünk.

A Tanúk a prédikálásra vonatkozó mindenkire érvényes követelményét alapvetően Jézus mennybemenetel előtti szavaira építik amit szűk tanítványi körének mondott, a tizenegy apostolnak.

Máté 28:16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket.18 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy jól lássuk ez egy különleges apostoli megbízás volt, félreérthetetlenül nekik szólt és nem beszél itt Jézus arról, hogy idővel minden egyes keresztény ezt a fajta szolgálatot lesz köteles végezni. Ezt a tényt a későbbi Páli levelek csak továbberősítik.

Házról-házra ?

A fentiekhez kapcsolhatnánk a Jehova Tanúi által kedvelt házról-házra való prédikálási formát is. Vajon házról-házra prédikáltak a korai keresztények?

Ennek alátámasztására a Tanúk által közkedvelt igehely, a házról-házra való prédikálás alátámasztásaként Apcsel 20:20 vers ami így szól:

 Az Újvilág fordítás :

"eközben nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket, "(Újvilág fordítás)

 Egy másik fordításban:

"Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként."(Újfordítású revideált biblia.) (Lásd még: 5:42)

A két írásszöveg majdnem ugyan annak tűnik, de még sem egészen az. Az Újvilág fordítás ezen igeszakaszt érintő finomhangolása "házról-házra" végzéséről beszél. Ez a fajta finomhangolt fordítás, sokkal inkább alátámasztja a prédikálás eme Tanúk által gyakorolt formáját. Ha viszont túltekintünk eme finom változtatáson, és bármely más fordítást megnézünk, és belevesszük az egész szöveg környezetet, Pál egyszerűen csak arról beszél itt, hogy ő személyesen, nem csak zsinagógákban, hanem bizony gyakorta házanként (házaknál) is hirdette a Krisztust. Ami minden bizonnyal olyan hely lehetett, ahol egy szimpatizáns vagy egy már keresztény helyet adott egy ilyen közösségi gyűlésnek, ahol Pál kényelmesen egy kisebb csoport előtt beszélhetett Krisztusról. Amit viszont biztos nem mond az Ige szakasz, hogy általánosságában minden kereszténynek "házról-házra" kell prédikálni az evangéliumot, és mit nem mond még ? Azt, hogy ez mindenkire kiterjedő érvényes minta lenne majd a jövőben, hiszen ezt Pál saját magára alkalmazta, saját magáról beszélt ott, és akkor. Mindezt fontos jól meglátnunk.

Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy a korai keresztényeknek igen határozott nézetük, volt a házalásról. Azért, mert ezt a formát Jézus határozottan megtiltotta.

Lk 10:7 "Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra."

A kérdéses másik részére válaszolva:

Minden egyes kereszténynek kell prédikálnia teljes időben?

Valóban, minden egyes kereszténynek követelmény hirdetni az igaz evangéliumot, mégpedig teljes időben, ahogyan Jehova Tanúi teszik? Ha olvassuk Pál bizonyos leveleit, egy igen izgalmas és színes gyülekezeti kép tárul ki előttünk.

 1Kor 12:28 "Isten pedig az egyházban némelyeket először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul rendelt; azután adott csodatevő erőket, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, gyámolítókat, vezetőket és a különféle nyelveket."

Érdemes elolvasni ezt az egész fejezetet az elejétől, hogy jól átjöjjön az amit Pál itt fejtegetett. Azt mondhatjuk a 28. vers alapján, hogy a korai keresztény gyülekezetben már személyenként eltérő elhívások voltak a szolgálat különböző ágazataiban, ezért igen színes gyülekezeti kép tárul elénk. Ezekbe a szolgálati helyekbe, Isten rendelte az egyes keresztényeket, amire ők félreérthetetlenül elhívást éreztek.

Amit jól látunk a korai keresztény gyülekezetben, nem mindenki volt tehát apostol és vagy tanító, próféta és igehirdető. Pál az egyéb mellékesnek tűnő, Krisztus testén belüli feladatokat egyforma értékűnek tekintette a prófétáláshoz és a tanításhoz. Soha nem tett egyetlen kijelentést és felhívást arra, hogy mindeniknek mintegy élet hívatásként prédikálnia kell.

A keresztény egyházak ugyan ilyen kiegyensúlyozott nézetet vallanak ma az (igazi) evangélium hirdetésről. Ha azt vesszük nem is végeztek olyan rossz munkát, mert hiszen a világon már szinte mindenhol hallottak Krisztusról, már jóval, a Jehova Tanúi létrejötte előtti időkben, évezredekben. Nyilván minden keresztény feladata, hogy ne tartsa magát vissza az igazi evangélium hirdetésétől, ha arra alkalom kínálkozik, de ez nem egyenlő azzal, hogy valaki erre a feladatra személyesen lett elhívva. Ha jól megfigyeled, nem is igazán alkalmas erre a feladatra mindenki. Képességei és körülményei alapján sem. Nem is érzik otthon magukat ebben a szolgálatban, idegen tőlük, nem is túl sikeresek ebben. Viszont akiket Isten hív el erre személyesen, azoknál azonban teljesen más a helyzet.

Remélem ezen rövid bibliai áttekintés ad némi támpontot a tovább gondolásra és segít annak helyes megítélésében, hogy mi is az Igazi, megmásíthatatlan evangélium.

Kívánjuk neked, és minden más olvasónak is azt, hogy nyerjenek teljes tisztánlátást, minden más hamis tanítást illetően is!

 

Röviden összefoglalva a kérdésekre irányuló igehelyek:

Mit is szabad egyáltalán evangéliumként hirdetnünk ? (1Kor 15:1-)

Milyen veszélyt rejt magában a "Más" evangélium hirdetése ? (Gal 1:6-)

Kik kapták meg elsődlegesen ezt a feladatot ? (Máté 28:16)

A korai keresztény gyülekezetben kik kapták meg ezt? (1Kor 12:28)

Ajánlott irodalom: Dr. Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium (Harmat kiadó 2011)

 

-

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr278780616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Amelie88 2019.03.06. 21:33:28

1Kor 12:28 "Isten pedig az egyházban némelyeket először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul rendelt; azután adott csodatevő erőket, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, gyámolítókat, vezetőket és a különféle nyelveket."

és valóban.
Mégis, amikor ezt emlegetem másoknak, mert nem értem, miért azok vannak magasztalva, akik úttörők, miért van az, hogy az úttörők mind 'szellemi minták, szellemileg erősek', miért erre akarnak rávenni mindenkit, miért kell kiemelni minden kongresszusi programban, ha a résztvevő úttörő (főleg, hogy a Biblia szerint nem embereknek, hanem Istennek szolgálunk, és nem azért, hogy mások előtt legyen hírnevünk, hanem mintegy titokban, alázatosan, csendesen), sosem kapok érdemi választ...
teszem azt, aki egy csomó idejét rászánja, hogy pl a gyülekezete idős tagjainak segítsen otthoni dolgokban, vagy meglátogatja betegeket, vagy vendégül lát sokakat, az miért kevesebb, mint az úttörő, mint a bételes?
süti beállítások módosítása