Ne adjátok gyermekeiteket „Moloch“ nak. I.rész.....Az  eladott boldogság
2016. május 27. írta: Csakegyember

Ne adjátok gyermekeiteket „Moloch“ nak. I.rész.....Az eladott boldogság

 ..........Vagyis mikor tinédzserek kötnek házasságot .......

 

idol_moloch.jpg

......A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr......... 3 Mózes 18:21

Még mielőtt elolvasnád ezt az értekezést kedves olvasó, figyelmeztetni szeretnélek, ha Jehova Tanúja vagy s véletlenül kattintottál erre az oldalra, ne folytasd az olvasást...Zárd be az oldalt és ne törődj azzal mi következik a továbbiakban...

Gondolom ugyanis, hogy a leírtak némelyeket megbotránkoztatnak majd...

Igen, megbotránkoznak az általam húzott párhuzamon....

Vagyis, hogy egy pogány istenhez hasonlítom Jehova Tanúi szervezetét...

Igen nem kevesebbet fogok tenni, Moloch - hoz hasonlítom a szervezetet....

És nem csak a párhuzam lehet megbotránkoztató, a személyem is....

Hogy honnan veszem a bátorságot és a jogot ahhoz, hogy „Isten szervezetét„  összehasonlítsam egy vérszomjas pogány istenséggel....

Mert ezt teszem...

Vagyis még lehetőséged van visszakozni....

Ám ha mégis úgy döntesz folytatod, ez már a Te felelősséged, neked kell  majd elszámolnod vele..

Főleg ha szülőként érintett is vagy..

Nézzük hát,  ki is volt Moloch...... ?

Először egy ismert internetes enciklopédia meghatározását teszem közzé:  Moloch, vagy Mólek (a héb. melek, azaz király szó megfelelője, az eltérő írásmód valószínűleg a korabeli föníciai kiejtést tükrözi; LXX és Vg: Moloch), Fönícia nemzeti istene, tágabban az alvilág istene. Egy mlk nevű istenség már a Kr. e. 21-20. században feltűnik malkum alakban. Kr. e. 1850 körül a mari szövegekben szó van egy muluknevű istenség szentélyéről; 3 szöveg Malik asszír istent azonosítja Nergallal, a pokol asszír-babilóniai istenével. Az ugariti szövegekben szerepel egy mlkm nevű isten, aki az ammoniták főistenével, Milkómmal (2Sám 12,30; 1Kir 11,5.33; 2Kir 23,13; Szof 1,5; Jer 49,1.3) azonos. A név alapján Melkarttal is párhuzamosítható vagy akár azonosítható. A Kr. e. 8-7. században Izraelben is megjelent Moloch kultusza (2Kir 23,10; Jer 32,35), olykor gyermekeket is áldoztak neki a zsidók, aKidron-patak völgyében, mely a Hinnom (Gehenna), a Tófetnek nevezett kultikus helyen: „tűzbe küldték”, azaz áldozati ajándékként elégették őket (2Kir 16,3; 17,17; 21,6; 2Krón 33,6; Ez 16,21; 20,26.31).

S most utalás Jehova Tanúi egyik kiadványára : Létezik azonban egy másfajta fogság is, amit a hamis valláshoz való ragaszkodás eredményez. Például az ókori Kánaánban gyermekeket áldoztak a Molochnak. Azt mondják, hogy e hamis isten hatalmas szobrának belsejében egy kemence lángolt. A szobor kitárt karjai közé élő gyermekeket dobtak, a tűzbe taszítva őket. Még néhány izraelita is gyakorolta ezt a hamis imádatot. Isten kijelentette, hogy ’átvitték fiaikat és leányaikat Molochnak a tűzön, amit nem parancsoltam meg nekik, és fel sem merült a szívemben, hogy ilyen utálatosságot cselekedjenek’ (Jeremiás 32:35)

Vagyis Moloch történelmi lényege nyilvánvaló,  egyetértés is van az idézett „világi“ enciklopédia és Jehova Tanúi véleménye  között ezen ókori istenséggel kapcsolatban ......

De most jön a lényeg...mikor is veszem a bátorságot, hogy igen némi túlzásba esve s csomagolva, a szervezetet Moloch – hoz hasonlítom.

Hogy nem  félek-e ilyen túlzást használni?

Sokat tanultam a szervezettől...jó diákjuk voltam....úgyhogy semmi félelem !

Vagyis  ha a szervezetnek megengedett minden más vallás, felekezet, s mindenki más felett ki nem része a szervezetnek ítélkezni s ítéletet mondani.... Armageddonkor pusztulni látni, akkor én miért ne vonhatnék egy ilyen  párhuzamot Moloch és Jehova Tanúi szervezete között ?

Miért lennének különbek tőlem ?

Vagy éppen miért lennék én különb tőlük ?

Milyen jogon várhatnák  ezt el tőlem ?

Igen miért is formáltathatna bárki is jogot arra,  ki másokat ítél, hogy ő ne ítéltessen ?

Főleg  ha  az ő szellemi gyermekük vagyok, hiányát  szenvedve  Krisztusnak, kegyelemnek a szeretetnek....stb...

Igen az ő szellemi gyermekük ítélettel telve.....

Úgyhogy nyugodt lelkiismerettel folytatom......

Ezen értekezés lényegében azon alapul, hogy ne áldozzák fel gyermekeiket az Izraeliták egy hamis pogány istennek,....párhuzamot vonva napjaink „gyermekáldozataival„ ..

Arra utalok párhuzamot vonva Moloch és Jehova Tanúi szervezete között, hogy a szülők ne áldozzák fel gyermekeiket a szervezetnek, megfosztva őket gyermekkoruktól, jelenüktől jövőjüktől, boldogságuktól....

Igaz nehéz kérdés, de mi a rosszabb, vagy mi az elfogadhatóbb ?

Egy csecsemőt a tűz martalékává tenni, elpusztítani egy hamis Isten „gyomrában“, vagy megfosztani őt gyermekkorától, fiatalkorától ?

Korlátozva személyiségbeli fejlődésében, álmai  megvalósulásában, ellehetetlenítve egy társadalomban való normális beilleszkedését - érvényesülését, megfosztva jövőjétől...igen megfosztva őt mindentől...!

Mert mire egy ilyen gyermek képes lesz talpra állni, általában már túl késő és lehetetlen  az okozott  kárt helyrehozni....

Főleg ha majd egyedül is marad...mert egyedül fog maradni, elhagyottan, megvetetten ... a jövőkép egy morzsájának élve, abba kapaszkodva ami még megmaradt.......állandó bűntudattal, démonként kísérő  múlttal...

Hasonlóan egy totalitárius rezsimben, diktatúrában átéltekhez..

S el is értünk oda, hogy kijelentsem: Jehova Tanúi általánosan igenis feláldozzák gyermekeiket a szervezetnek.

Ezen áldozatnak természetesen a gyermekek látják kárát, hiszen ők „halnak“ áldozati halált...

De mikor majd  a szülők is rádöbbennek / ha egyáltalán rádöbbenek, s nemcsak hogy rádöbbennek de el is ismerik hibájukat, vétküket../, addig  mindez olyan károkat okoz, melyet már nem lehet helyrehozni.

Egy lelkiismeretes szülőben megbocsáthatatlan hibának fog bizonyulni mely őt is elsorvasztja....

Igen elsorvasztja, látva gyermeke tragédiáját, hányattatását, kudarcát...látva saját felelősségét...

Végeredményben ez az áldozat, az egész családot elpusztítja !

De hogy minderre ne kerüljön sor, s okos emberként mások hibáiból okuljunk , nem úgy mint a balgák, kik erre csak saját hibáikon keresztül képesek.... kérlek benneteket szülők, kérlek.... ne áldozzátok fel gyermekeiteket az újkori „Molochnak“ !

Ne áldozzátok fel gyermekeiteket és azok jövőjét egy érzéketlen szervezetnek, mely kihasználja legféltettebb kincseteket.

Majd miután lelkiismeretlenül kihasználta „kiköpi – kihányja„ mint egy értéktelen elhasznált mosogatórongyot, melynek már nem veszi hasznát !

Mert sajnos csak erre kelletek „Molochnak“.....

Erre kellenek gyermekeitek, hogy hasznot húzzon belőlük...semmi másra...

Vagyis „Moloch“ lényegében az évezredek folyamán nem változott, csak a nyilvánosság előtt tette magát elfogadhatóbbá.

Már nem  tűzben égeti meg gyermekeinket, hanem egy ideológiában, egy hamis ideológiában, melynek a vége ugyanúgy pusztulás....

Érzelmi, lelki, szellemi és nagyon gyakran szó szerint fizikai pusztulás is....

Ezt  az értekezés három lényeges pontban fogom tárgyalni:

1.-Eladott boldogság..........mikor tinédzserek kötnek házasságot.

2.-Eladott gyermekkor........mikor a gyermekek túl korán nőnek fel, eleget téve szüleik és környezetük elvárásainak, követelményeiknek.

3.-Eladott jövő...................az oktatás....

 

És most ezen „ trilógia“ első részét tárgyaljuk meg......

Az eladott boldogság..........vagyis  mikor tinédzserek kötnek házasságot.

Igen mikor éretlen személyek kötnek házasságot.....

Még mielőtt  folytatnám, szeretném, hogy mondják el majd mások is véleményüket, ne csak egyszerűen olvassák más érveléseit s azt kommenteljék, inkább mondják meg ők is, mit gondolnak az egészről...ezért is rövidre fogom...

Már tanú koromban foglalkoztatott ez a kérdés, mivel számtalanszor tanúja voltam annak, hogy éretlen személyek léptek frigyre, s kötelezték el magukat, nem egy emberöltőre, de örök életre...

Az éretlen személyeken azokat értem, kik éppen hogy csak elérték a „felnőttkort„ vagy annak határát.

Igaz vannak olyanok is, kik még idősebb korban sem érettek a házasságra, vagy arra, hogy családot alapítsanak, de most nem róluk van szó....

Inkább a tizenévesekről, tinédzserekről, kik éppen hogy csak betöltik 18.-dik életévüket, vagy kik húszas éveik elején járnak.....................

Tehát miért kötnek Jehova Tanúi tizenévesen, fiatalon, éretlenül házasságot ?

Netán a „szellemiségük“, „érettségük“ lenne olyan  szinten, hogy képesek lennének ilyen korban  ekkora horderejű döntés  meghozatalára ?

Vagy csak a szükségesség, a kényszer az ami ezt meghatározza....?

Vagyis  az egyénre gyakorolt  nyomás,   a család, a gyülekezet  s a környezet részéről ?

Egy biztos, egy fiatal  képtelen racionális döntést hozni ilyen komoly kérdésben..

S ha a döntés nem racionális akkor csakis az érzelmeken alapul...

/Igaz, szükségesek az érzelmek minden tekintetben, de karöltve a racionalitással, ami csak idősebb korban alakul ki egy személynél.../

Tehát ha egy döntéshez  nem társul a racionalitás,  akkor  csakis az érzelmeken alapul...

De mely érzelmeken ?

Vagy mi lehet a fő oka annak, hogy bárki is ilyen fiatalon kössön házasságot?

A szexualitás !

Igen a szexuális vonzalomnak való elégtétel....

Igen a szexuális vonzalomnak a házassági köteléken bévül történő elégtétele..

S így el is jutottunk a fő okhoz...

Mivel Jehova Tanúinál tiltott és büntetett nemcsak az elkövetőkön de azok családtagjain is a paráznaság, vagyis a szexuális erkölcstelenség, főleg ha az apa valamilyen tisztséget tölt be....

Vagyis ha valaki szexuális erkölcstelenséget követ el, és nem szükséges a nemi közösülés, elegendő a másik nemi szerveivel való visszaélés......azok simogatása....stb...

Vagyis nem szükséges még a kielégülés sem..

Így ha valaki ilyet követ el, az főbenjáró bűn, ami bírói bizottság összehívását vonja maga után.

Így ki is közösíthetik az illetőt ha nem tapasztalják nála az isten szerinti megbánást - ami szubjektív a bírói bizottság összetételét figyelembe véve...

Főleg ha a családnak vagy az apának aki esetleg tisztséget tölt be  a gyülekezetben, van ellenlábasa a bizottság tagjai között vagy éppen támogatója....

Vagyis ott lóg a levegőben Damoklész kardja...

A fiatal számára az esetleges félrelépés esetén nyilvános megszégyenítés, igen nyilvános  még akkor is ha nem kerül az ügy nyilvános feddésre a gyülekezet előtt....mert a gyülekezet szabályszerűen mindenről tudomást szerez....kb egy hét s még egy tétlen személy is tudni fogja, hogy  "xy".... "vz" gyermeke félrelépett. De azt is tudni fogják kivel.....ez így működik Jehova Tanúi gyülekezeteiben. A titoktartás csak papíron működik...a pletyka, rágalom az ami dominál....

Igen, tehát a fiatal megszégyenül, eleve megpecsételődik.

Jövője a szervezeten bévül sokáig korlátozva lesz, ha egyáltalán valamikor is teljes értékű példás testvér lehet majd...mivel megbélyegezték....

Na de ebből kifolyólag megkérdőjelezhető a család hírneve is.... az apa feddhetetlensége tisztségében...

Vagyis kerékbe törheti a szervezeten bévüli karrierjét...Minél magasabban van, annál inkább több a veszteni valója...

Vagyis ha balhézott / porneia/ a gyermeke, és a többi felvigyázó ezt felfújja, amit nagyon gyakran  nyugodt lelkiismerettel meg is tesznek, akkor  lőttek az apának is, ki még felelős volt a gyermekéért mivel nála lakott stb......

Nos ezt egy ilyen apa tudatosítja, látja hogy bántak pl.  "ab". vel pár évvel ezelőtt kinek gyermeke félrelépett..azóta sem tért a család magához....Nos az apa ezt tudatosítja, sőt ha még részt is vett "ab". eltávolításában, hát várhat-e könyörületet....

Még ha a gyülekezetben meg is könyörülnének, de mit szól majd a körzetszolga, a kongresszusokon, egy ideig nem kap majd előadást/ mivel nem példamutató családfő/, hol rendszeres és nagyszerű előadó volt..hol példaként mutattak rá...s most beütne egy ilyen....na ne..........

Az apa  természetesen mindezt tudatosítja, s nem akarja, hogy kártyavárként omoljon össze  élete műve...

Így ha van egy gyermeke, ki netán még e tekintetben kezelhetetlenebb is az átlagnál...

Vagyis nagyobb mértékben dominálnak nála az érzelmek, a szexuális érdeklődés.....

Az apa úgy ítéli meg nehéz őt így kordában tartania...

Sőt vannak figyelmeztető jelek is..

Mások is felfigyeltek erre, hogy nagyon szívesen van a más neműek társaságában, s viselkedése már már a flörtöléssel határos...

Lassan figyelmeztetik is az ápát „ jóhiszeműen“.......

Mit tesz az ilyen  szülő.......

Egy kicsit meggyorsítom az eseményeket..

Hát ha jön egy udvarló, ki „ komolynak“ tűnik,  ki „ testvér“,....ki tetszik a gyermeknek,.... kinek tetszik a gyermek is....hát nincs mire várni...nehogy még baj  legyen......

Jöhet a házasság...

Igaz, egy komolyabb apa, legalábbis  ha nem ismeri a „testvért“  annak „szellemiségét“  fogja a telefont s felhívja az adott gyülekezet egyik felvigyázóját...hogy lekáderezze az adott személyt....

De ez annyira szubjektív....attól függően milyen viszonyban van a szóban forgó személy az adott vénnel....vagyis a vélemény lehet szubjektíven ajánló vagy elutasító...

Tudok olyanról hogy így tett egy testvér, s pont olyan  tisztségviselőt hívott fel, ki éppen „ haragban“ állt a szóban forgó családdal. Így a válasza a tisztségviselőnek azonnal eltántorította a telefonálót a komolyabb kapcsolattól.../ebben az esetben tévesen.../

De a lényeg, az apa megteszi ezt a lépést/ ha egyáltalán megteszi/.. és ha pozitív választ kap a másik gyülekezet felvigyázójától...szabadnak tartja az utat a házasságra...

A lényeg ... „ testvér“...

Nem tesz semmilyen más lépést fiatal éretlen gyermeke érdekében..

Elnézést kérek, de én azt mondom, lényegében odadobja gyermekét az első „jöttmentnek„ ki átmegy a szervezet „szűrőjén“.

Hát milyen az ilyen apa..szülő....?

Nem éppen „ Molochnak“ dobta oda gyermekét ?

Legfőképpen hogy saját önző okait kísérte figyelemmel....

Elegendő neki az a pár  varázslatos szó „csak az úrban“  s „ tisztán“.....

Ezt mindent  felülír.....

Nem tud lényegében semmit sem  a másik családjáról, hátteréről, múltjáról..

De mégha tudna is, mégha becsületesen utánajárna mindennek is, s tényleg minden megfelelőnek mutatkozik.....érett - e egy ilyen fiatal egy örökké tartó házasságra...

Nem..... bizony nem ......!

Ugyanis az ok az ilyen házasságra csakis az: nehogy valami baj legyen...inkább akkor lépjen házasságra...sőt kimondottan ha lehetőség kínálkozik..

Így a szülő támadhatatlan  lesz ....hiszen az „úrban“ tisztán adta férjhez gyermekét...a felelősség most már a házaspáré......

Egy nagy „teher“ esett le a válláról....mert  a szülő így gondolja...

Na de tényleg minden rendben van....?

Vagy csak a szülő gyorsan odadobta „Molochnak“ gyermekét, eleget téve a környezet elvárásainak, követelményeinek...vagyis a gyermek nemcsak egy áldozat ?

De igen áldozat, a Jehova Tanúi szervezetén bévül uralkodó szellemnek az áldozata.

Az elvárásoknak, s az azoknak való megfelelésnek...

Áldozata a szervezetnek, az általa létrehozott s irányított közösségnek, de áldozata az önző szülőnek is, ki mindenáron eleget akar tenni az elvárásoknak, még akkor is ha a legféltettebb kincsét kell feláldoznia...

Félreértés ne essék, nem azt akarom sugallni hogy meg kellene engedni a szexuális erkölcstelenséget inkább, mint az értelmetlen fiatalkori házasságokat...

Nem, s nem is a megoldást keresem ezen témában..az lehet majd valamikor egy következő értekezés....

De egy biztos, a megoldás az ilyen problémák megoldására nem a fiatalkori házasságra korlátozódik, vagy abban rejlik....

Az csak egy alibista rövidtávú megoldás a szervezet, és  sajnos a szülők részéről...

Mivel egy ilyen kapcsolatban nem gondolom, hogy léteznének a szükséges érzelmek és érvek.

Igaz a „nagy“ és  „bölcs“  Tanúk a szerelmet a háttérbe szorítják mondván,  a szerelem elmúlik de a szeretet s a szellemiség az ami lényeges s ami megmarad...

Nem, nem értek egyet ezzel......

Szükséges egy házassághoz igenis a komoly szerelem, a komoly érzések....nem csak egy fellángolás.....

Mivel az a fiatal.....vagy kisegítőszolga  oly ügyesen lapozza a bibliát..... oly ügyesen beszél..... hogy„szerelmes“  leszek belé...Így a tanáromba is szerelmes lehetek....

A közös célok.....hát Isten királysága....de mi van ha az idővel kifakul.....

Sőt ha nem érik el a közösen  kitűzött teokratikus célokat...

Vagy mindez összeomlik..különböző okokból kifolyólag...

Semmi közös nem marad.....

Sem közös háttér, sem közös nézet..sem közös vélemény......

Igaz egy ideig  ha születnek gyermekek összetartják a csapatot....

De meddig ?

Csak egy ideig míg a gyermekek fel nem cseperednek s ki nem repülnek a fészekből...

S mi marad utánuk ?

Űr és semmi más...

Két személy ki kerülgeti egymást....mivel nincs már bennük semmi közös....még az igaz szerelem napjaira sem tudnak visszaemlékezni...

 

Hogy miért is döntöttem úgy , hogy mindezt megírom ?

Annak köszönhetően, hogy huzamosabb időt töltöttem Jehova Tanúinál,  sok ilyen házasság létrejöttét figyelemmel tudtam kísérni..

Ugyanúgy sok ilyen házasság kimenetelét is figyelemmel tudtam s tudom kísérni....

Mindez arra ösztönzött, hogy leírjam gondolataimat, tapasztalataimat..mindazt amit láttam s látok...

Nem állítom, hogy nincsenek kivételek....biztosan vannak....

De én általánosságban írtam, mert általánosan látom mindezt úgy, ahogy azt megfogalmaztam.

Hagy idézzek még Jehova Tanúi kiadványából: Ezért, amikor könyörületről van szó, ki iránt legyünk több könyörülettel? Vajon a bálványimádó szülők iránt, akiknek majd számot kell adniuk Jehova előtt? Vagy a visítozó fiak és leányok iránt, akiket emberi áldozatként áldoztak fel a hamis istennek, Molochnak... Hogyan tudták összeegyeztetni ezek a kegyetlen szülők az ördögi bálványisten, Moloch ilyen imádatát a völgytől északra fekvő szent templomban folyó imádattal.Mit érdemelnek azok az emberek, akik megpróbálják egybeolvasztani az ilyen imádatot Jehova imádatával? A gyermekek feláldozása abban az időben a hitehagyó „Júda fiai” részéről jelentéktelenné törpül, ha azoknak az emberáldozatoknak a számához viszonyítjuk, akiket a kereszténység mutatott be nem keresztény isteneknek az évszázadok folyamán. Jóllehet a kereszténység azt állítja magáról, hogy a Békefejedelem látható királysága, megszámlálhatatlan fiat és leányt áldozott fel a háború istenének, a saját Molochjának vagy „Királyának”. Most, nem egészen egy évszázad alatt sok millió ifjú egyháztagjának, a legjobbaknak az életét áldozta fel az emberi történelem két legvéresebb háborújában, és számos kisebb háborúban. A kereszténység ezt káromló módon keresztényiségnek, vagy Krisztus követésének nevezi. Ezeket az áldozatokat „a legnagyobb áldozat”-nak tartja, amely a feláldozottak számára azonnali útlevelet biztosít Krisztus jelenlétébe, fel a mennybe!.......

Ezeket az idézeteket csak abból kifolyólag említettem meg, hogy nyilvánvaló legyen, nem az én ötletem bárkit is  Moloch – hoz hasonlítani....

Igen, ezt  a szervezet kezdte....én csak folytatom...

S mivel ez a kard kétélű, nem mindig lehet vele úgy vagdalkozni, hogy a forgatóját ne sebezze meg....

Főleg ha az adott kard küldetésére fittyet hánynak...

Így  ne csodálkozzon, ha őt is vágások érik...

De most ne ezzel törődj kedves szülő, inkább  gyermekeddel.... Isten örökségével, ki sokkal értékesebb annál, mint hogy eladd boldogságát !

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr958742800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Virágvirág 2016.05.27. 12:46:32

Ez az írás letaglózott.

Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2016.05.29. 22:49:39

Igen, nagyon jó témát pendítettél meg. Eszembe jut egy Körzetgyűlés, ha jól emlékszem. K. Csaba a szentendrei gyülekezetből tartott egy programot a gyermekneveléssel kapcsolatban. Visszafojtott, drámai hangon a következőt mondta:
"Most nézz a melletted ülő gyermekedre, és mondd azt, hogy nem tudom megtenni érted!"
Erre előkerültek a zsebkendők a meghatottságtól. Valóban hatásos volt, ahogy a testvér előadásainál megszokhattuk. Csak a legnagyobb baj, hogy manipulatív, érzelemvadász módon hatott a szülőkre.

l.gabi 2016.05.29. 23:08:42

A bejegyzésben írtakat tekintve két dologban is vannak ellenvetéseim.

Azt elismerem, hogy a 17-18 éves életkor manapság valóban nem a legideálisabb a házasságra, de azért nem feltételezem, hogy minden tizenévesen kötött házasságban éretlen felek házasodnak össze. Láttam bőven ellenkező esetet és mindet a szervezeten belüli személyektől. Gondolom van olyan eset, amit a szerző látott és biztosan illenek is rá a szavai, de van pár kivétel.

Ahogy észrevettem, azért általában a fiúk házasodtak meg a felfokozott szexuális vágyaiktól űzve, nem pedig mi. Lehet, hogy furcsa emberek között éltem, de testvérektől és a szüleiktől hallottam ilyesfajta érvelést. A testvérnőktől inkább azt hallottam, hogy még várnak az igazira és XY még nagyon nem az. Ráadásul a fiús szülők serénykedtek összehozni a fiatalokat, a lányos szülők inkább ellenkezőleg.

Írtad is, hogy vannak kivételek, ezt akartam magam is megerősíteni.

l.gabi 2016.05.29. 23:14:27

Egy másik észrevételem a "jó szellemiségű" azonosítására vonatkozik. Általában a szülők által is helyeselt házasságokban azt láttam, hogy "véletlenül" mindig vagyonos családok gyerekei házasodtak össze.

Egy kivételre emlékszem, amikor egy közismert vén "jó szellemiségű" fia képes volt szegény család megkeresztelt leányát elvenni. Nagyobb botrány volt belőle, mint amikor egy másik vén lánya egy kereszteletlen hírnökhöz ment feleségül. Kár, hogy ezt nem lehet nevekkel leírni...

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2016.05.29. 23:26:52

@l.gabi: Így va, vannak kivételek....s nem preferáltam egyik nemet sem....általánosan írtam....általános évtizedek tapasztalatát abból a szemszögből melyből megvilágítottam,,,más szemszőgből mást lehet látni,,,,

l.gabi 2016.05.29. 23:27:52

@Egonymus+: talán egy ideig azonos körzetbe jártunk? :)

Én mindig kun... kuncogtam az illetőn, mert azt hitte, hogy működni fog az általa rendszeresen felvonultatott szentimentális eszköztár.
Pont erre a megjegyzésére emlékszem, talán 12 éves lehettem akkor.

törökcsilla 2016.05.30. 14:39:24

Igen, lehet a gyermekekkel manipulalni mindket iranyba