Egy érdekes cikkre bukkantam.
Érdekes, mivel olyan témát feszeget, amit sok helyen vitattunk a Tanúk oroszországi betiltásával kapcsolatban.
Vagyis hogy mennyiben segít a betiltás, a retorziók a császár részéről a szervezet elleni „ harcban“, mihez járul vagy éppen nem járul hozzá ?
Érdekes, mivel a cikk a másik oldal szemszögéből mutatja be a Tanúk elmúlt rendszer alatti tevékenységének egy részét. Így ezen beszámolóból lényegében következtethető az is, mit eredményez egy betiltás, a szankciók és a bebörtönzések.
Ott voltam – Jehova Tanúi
2010 december 14. Anka Frňová
Eredetileg azt akartam, hogy ez a cikkem máshogy nézzen ki. De egy érdekes beszélgetés a Teológia című cikk alatt arra ösztönzött, hogy megváltoztassam cikkemet.
Jehova Tanúi mint azt sokan biztosan tudjátok, a szocialista társadalomban úgy voltak feltüntetve, mint akik a rendszer /alapvető/ ellenségei.
Ezen “kiváltságukat“ káros besorolásukhoz elsősorban azzal érdemelték ki, hogy semilyen körülmény közepette sem akartak részt venni katonai kiképzésen, vagy a sorkatonai szolgálatban, de olyan tevékenységekben sem, melyek akárcsak utalnának a katonai vagy ehhez hasonló tevékenységre.
Pl. a munkásőrség aktivitásai.
Valószinű, hogy elutasítanák a részvételt a hatalom bármely formályában és annak végzett szolgálatában. Jehova Tanúi nem igyekeznének még az akkori rendőrség kötelékébe való tartozásra sem.
De mit is mondunk, hiszen az akkori rendőrség vezetőségében ezt bizonnyal úgy sem akarta volna senki sem.
Ám nemcsak ez, ők nem igyekeztek még politikai vagy diplomáciai közszereplésre sem.
Ezt úgy magyarázzák, hogy nekik már van saját kormányuk és elrendezésük. Hogy ez az égi királyság, csodálkozz világ.
Ha nem léteznének némely más fanatikus eljárásaik, mint pl. a vér elutasítása akút, életmentő esetekben, talán sokkal több tiszteletet és eismerést érdemeltek volna ki az akkori állam vezetésétől, vagy annak struktúráiban, de még az egyszerű állampolgároknál is.
Sokan tudatosították, hogy ezek az állampolgárok elutasítják a gyilkolásra való képzést és a háborúk viselését.
Ez bizonyos mértékig a társadalomban különös elismerést és csodálatot eredményezett számukra.
És ez az állam akkori biztonsági struktúráinak egyáltalán nem hiányzott.
Az hogy nem ünepelték az általánosan elgfogadott karácsonyt és más fontos ünnepeket, nem játszott az állam döntéseiben lényegében semilyen szerepet sem.
Az igazi szálka a szemükben a sorkatonai szolgálat megtagadása, és a vér elutasításának a kérdése volt, és ez azon esetben is, mikor a saját gyermekeik egészségéről volt szó.
Egy konkrét anyagot dolgoztak ki, mely a Tanúkat az állam reális ellenségeiként tüntette fel.
Nekem személyesen az okok az ő üldözésükre kicsinyesek és majdnem lényegtelenek voltak.
Károsabbnak bizonyult számomra abban az időben az a csúnya és kollaboráns katolikus egyesület a Pacem in terris, mely abban az időben egy reformált és teljesen ellenőrzött társadalmi réteget alkotott, mely minden egyes papot tömörített, ki nyilvánosan gyakorolta hivatását.
A Jehovisták elutasították, hogy fegyvert vegyenek a kezükbe, és ezért bebörtönözték őket.
Ettől sokkal veszélyesebbeknek tűntek nekem a Pacem in terris - ből valók. Csúnya feketekabátos.... /trágárság/voltak ferde szájjal, kik saját annyukat is eladták volna.
Komolyan veszélyeztették az egész társadalmat hazugságaikkal, képmutatásukkal és hamisságukkal.
Mennyi ember menekült azon időszak elnyomása elől a papjaihoz a falvakban vagy a parókiákon.
Az én édesanyám is hitt nekik.
Ugyanakkor minden gyakorló pap tagja volta a Pacem in terris – nek. Az állammal kollaborált szerevezetnek. Minden papnak javasolták, írták és jóváhagyták a prédikációját, és ezt a kultúrális minisztérium alkalmazottai tették. És ha ebbe az Istennel neutrális állapotban lévő közösségbe nem léptek volna be, akkor nem kaptak volna engedélyt tevékenységükre az államtól. Mamár mást állítanak. Hogy egyáltalán ott sem voltak. Ha Isten létezik, amit erősen kétlek, akkor egy nagy darab...ha ilyen... /trágárság/ használ.
Ugyanúgy van ez, mint napjaink nagy demokratávial. Arról ordítoznak mennyire bűnnel terhelt volt a mi időnk.
Nos ne feledjétek, hogy különlegesen nagy támogatást élvezett. Hogy kiét? Hát mindnyájunkét.
S ha valaki nagyon kicsi volt, akkor szülei vagy nagyszülei támogatását élvezte a rendszer, lényegében minden családtagjának a támogatását. 98,4 vagy 99,01 % .
Ilyen volt a részvétele polgárainknak minden egyes választáson. Ezeket a számokat sosem az ujjukból szopták ki. Ugyanúgy miként ma sem az ujjukból szopják. Reálisak voltak. Ne felejtsük el, hogy 1989 -ben a kommunista pártnak 2 millió tagja volt. És körülbelül 150 000 - en a várólistán. Szinte mindnyájan támogattuk azt az időszakot. A a „chartások“ és más opponensek úgy 2000 -en voltak Mindnyájan abban az időben a mellünkön melengettük ezt a rendszert.
Jehova Tanúi üldözésében személyes részem volt. Még mielőtt a várban szolgáltam volna, együttműködtem azzal a közeggel, mely metodikusan részt vett Jehova Tanúi üldözésében.
Általánosságban nem csak JehovaTanúiról kellet volna szólnia a dolognak, dé végül megmutatkozott, hogy a kliensek csakis megvádolt Jehova Tanúi voltak.
Ezelőtt még tapasztalatszerzésként kihallgattam pár jehovistát, s dolgoztam is ki bírósági eljárások számára konkért alapokat.
Több volt a szükségesnél, hogy vakon végezzük a munkánkat és tartsuk magunkat a belső előírásokhoz és törvényekhez. Hogy az ember elcsendesítse saját lelkiismertében azokat a bizonyos hangokat, melyek részlegesen megszólaltak.
Különbség volt kihallgatni durva és kiszámító gyilkosokat, a másik odalon pedig a békeszerető és alázatos Tanúkat.Tudtam, hogy abban mivel vádolták őket, talán nem is bűnösek. De nem láttam ezt teljesen tisztán. Az általános klíma magával ragadt. Mégha a szocializmus alatt nem volt szabad használni az igazságszolgáltatásban az „elvtárs“ szót, a bíró urak úgy cselekedtek ahogy.
A vér elutasításának a kérdésén kívül, a Tanúk nem követtek el semmit sem, ami társadalmilag veszélyes lett volna. Vádoltuk őket, elitéltük és rabosítottuk, és ezt azért, mert elutasították hogy embereket tanuljanak ölni. Ez az igazság.
Az állam feladata volt, hogy Jehova Tanúi szervezetét eliminálja és feloszlassa. Tagjaik közé ügynököket helyeztek el, kiknek feladatuk a szervezet belülről való bomlasztása volt. Igaz, hogy ezen vallási közösség magas posztjaira fokozatosan több ügynök is került a titkosrendőrség kötelékéből, kik különlegesen eredményesek voltak megbízatásuk kapcsán.
Úgy tűnt, hogy Jehova Tanúi minderről mit sem tudtak. És végül megmutatkozott, nemcsak hogy nem tudtak minderről, de hogy teljesen mindegy volt nekik, de teljesen mindegy. Ezen fertőzött juhok problémáját egy olyan dolognak tartották, mely Istenre és az adott egyénre tartozik. Sosem sikerült azt a furcsa társaságot akár csak megtörni.
Soraikból fiatal fiúk börtönben voltak a háborúhoz való szigorúan neutrális hozzállásuk miatt. De a közösségük ellenállt, és olyan információk jutottak el hozzánk, hogy a titkosrendőrség vagy a „ belügy“ alkalmazottai kétségbe vannak esve, mondták a Tanúk elpusztíthatatlanok.
Ami tényleg kétségbeejtő volt, az az valóság, hogy a kutatások azt mutatták, hogy létszámuk állandóan és megingathatatlanul növekszik. Semilyen körülmény ellenére sem lehetett őket ellenőrzés alá vonni. Ha a biztonsági emberek hozzájutottak egy nyomdához melyet a vallási irodalom nyomtatására használtak, pár napon bévül ezen belső kiadói tevékenységüket teljes mértékben megújították
Ahogy már említettem a katonai szolgálat megtagadásáért ugyanúgy be voltak börtönözve mint azért, hogy magánlakásokban gyülekeztek, hol vallási tevékenységeiket végezték, főleg a keresztségeket és a bilbiai összejöveteleiket.
Elegendő volt hogy valakiről köztudottá vállt hogy Jehova Tanúja, hogy így azonnal előállítsák. Az összejöveteli helyeiknek a feltárásában nagy segítséget nyújtott maga a többségi társadalom.
A 80 as években már nem feltételezték, hogy Jehova Tanúi valamely nyugati állam kémei lettek volna, kik itt ilyen tevékenységet folytatnának
Ezt csak az 50 es években hitték. De az igazat megvallva ezt teljes mértékben sosem feltételezték.Ugyanakkor az államnak állandó szüksége volt, hogy továbbra is korlátozza és ellenőrizze tevékenységüket még a relatívan enyhébb időszakban is mint a 80 as évek.
Az officiális engedélyezéséről vallásos tevékenységüknek szó sem lehetett, mégha jól gondolom akkor 1987 ben az elöljáróik ezen igyekeztek. A kérés a párbeszédre a központjukból, az amerikai Brooklynból érkezett.
Hozzánk a várra is jöttek kegyelmi kérvények bebörtönzött Tanúktól, melyek az akkori elnöknek Husáknak / Huszák/voltak címezve.
Az esetleges elnöki kegyelem érintettte volna a bebörtönzésük lerövidítését vagy teljes eltörlését. Ez a bűntetést érintette, nem pedig magát a bűnösség mivoltát. Husák figyelmesen megvizsgálta ezeket a kérvényeket is. A kegyelem megadásának a jogát, annak kinyilvánítását vagyis az ebben betöltött szerepét kimondottan komolyan vette. Ha valamely körülmények nem voltak számára teljesen tiszták, akkor a „belügyből“ vagy az „igazságügyből“ kikérte a kiegészítő információkat.
Figyelemreméltó, hogy különleges esetekben Dr. Husák ragaszkodott ahhoz is, hogy személyesen találkozzon a kérvényezővel.
És tényleg találkozott némelyekkel. Egy esetről tudok, mikor is találkozott egy ilyen kegyelmet kérővel, ki Jehova Tanúja volt, s kit jogerősen három év feltétel nélküli szabadságvesztésre litéltek.
Ez egy sorkatonai szolgálatot megtagadó volt. Fiatal, rémült fiú. Ez nem volt Dr. Husák számára annyira érdekes. De azért is fogadta, hogy ez a katonai szolgálatot megtagadó egyedül gondoskodott a nagyon beteg és invalid édesanyjáról.
Mikor Husák találkozott ezzel a fiatal Jehova Tanújával megkérdezte, hogy miért nem akar sorkatonai szolgálatot vállalni, a fiú Istenről kezdett el beszéni. Megkérdezte Dr. Husáktól, hogy használhatná-e a Bibliát ennek megmagyarázára. Dr. Husák egyetértett. Arról beszélt, hogy a kereszténynek nem szabadna beszélnie a szeretetről másoknak, ha maga is fegyvert fog.
Magam nem tudom azon verseket rendelkezésetekre bocsájtani a Bibliából, melyeket a fiú használt, mivel egyszerűen nem ismerem azokat, egyszerűen a Bibliában nem tudok tájékozódni. Egy történetet mondott nekünk, beszélt az apostolról, kinek magának is bűntetőjogi eljárásban kellett részt vennie, s ki szintén fellebbezett az adott idszőszak feljebbvalóihoz, sőt egyenesen a római császárhoz.
A fiatalka Jehova Tanúja azt mondta, hogy ez egy precedens napjaink Tanúi számára, hogy ilyen módon is eljárhatnak jogaik egyengetése érdekében. Kedves olvasók, ha valaki ismeri ezt a részt a Bibliából, írja meg nekem kérem hol találom meg. Örömmel eleveníteném fel évek múltával. Készséges vagyok még Bibliát is vásárolni.
Mégha azt is mondják, hogy Jehova Tanúi más Bibliát használnak, megváltoztatottat.
A fiú egész idő alatt mégcsak említést sem tett a komolyan beteg édesanyjáról. Dr. Husák a fiút kegyelemben részesítette. S azután, hogy Husák elnök ezt bejelentette a fiúnak, hogy kegyelemben részesíti, én szó szerint leföldeltem. Valami hallatlant cselekedett. Míg a fiú elhagyta volna az ország fejének munkaszobályát, Husák felállt és kezet nyújtott a fiatalnak.
Ösztönszerűen kiléptem a két személy felé. A rendőrök az ajtóban az övükhöz nyúltak. Husák elnök a fiatalnak minden jót kívánt. Kezet adott az állam ellenségének, a szocialista elrendezés felforgatójának. Az ország egyik legnagyobb ideológiai ellenségének. Ezt nem láttam sokkal fontosabb emberek kapcsán sem, kiket az álamfő fogadott.
A történetem nem lenne teljes, ha nem említenék meg egy tényt. 20 évvel ezelőtt alulról kezdtem el vérezni. Az orvosoknak nem sikerült megállítaniuk a vérzést. Ha akkor Jehova tanúja lettem volna, mamár halott lennék.
A ti Ankátok.
U.i.Gyönyörű karácsonyt kívánok nektek.
http://anka.blog.pravda.sk/2010/12/14/bola-som-pri-tom-%E2%80%93-jehovovi-svedkovia/
