"Mivel szorít az idő, ez egy rövid bejegyzés lesz." Kezdte a sorait a poszt írója és egy igen érdekes témát feszegetve, végül mégis egy háromrészes cikket írt. Úgy vélem, így egyben, sokkal hatásosabb a cikk. Nem is beszélve arról ,hogy most Jehova Tanúi történelme van reflektor fényben az ex-blog szférában, tehát időszerű a cikk. 

--->

Többen írták (a múltban is), hogy a koncentrációs táborokban lila háromszöggel jelölték meg Jehova Tanúit. Nagyjából mindig leírtam erre a válaszom, de leírom ide is, hogy majd tudjak erre hivatkozni. Kissé félrevezető a táborok jelölésrendszerének magyarázata. A magyarázat Bibliakutatókat ír, ami meglehetősen pontatlan, ha innen nézzük vissza. Úgy tűnik, hogy a Biblikautatók = Jehova Tanúi.

A valóság azonban az, hogy a "Bibliakutatók" egyfajta szektás tevékenységet jelentett, amely legalább öt felekezetet érintett. Az öt felekezet közül csak az egyik volt a Rutherford vezette, akkoriban már a Jehova Tanúi nevet viselő szervezet. A Bibliakutatók elnevezés a Jehova Tanúinak a komplementere volt (aki nem értené: a Biblikautatók egyik fajtája Jehova Tanúi). A közös ezekben, hogy mindegyiknek valamilyen módon köze volt Russell személyéhez.

Egyszer (remélem hamar) megpróbálok készíteni egy összefoglalót ezekről a szervezetekről. Az egyik érdekessége, hogy a 20-as években szakadtak ki a szervezetből, Rutherford miatt. A felekezet központja mai napig egy olyan utcában van, amelynek neve Rutherford utca :)

Amit el akartam érni ezzel a bejegyzéssel az egyszerűen az, hogy amikor a "lila háromszög" vagy a "Bibliakutatók" (németül) kifejezést olvassuk, nem szabad automatikusan Jehova Tanúira gondolni. Jehova Tanúi már Hitler előtt feladták a Bibliakutatók nevet (legalábbis részben). A hatóságok éppen ezért gondolták, hogy a Russell által kreált szó, megfelelő megnevezése annak a fajta - szerintük szektás - tevékenységnek, amelyet üldözni akartak.

A lila háromszöggel kapcsolatos élményem egy bácsihoz kapcsolódik, akit Farádi Lászlónak hívtak. Egyik dédnagypapámmal voltak jó kapcsolatban. Ez a számomra csak halvány képi emlékekből felidézhető bácsi, zsidó származása miatt volt koncentrációs táborban és a dédimmel sokat beszélgetett egy időben. A bácsi később tábornok és fontos állami vezető lett, ezért nem tudtam sokáig megérteni, hogy mi volt az a különös ok, amiért kialakult közöttük az ismeretség. Aztán kiderült a féltve őrzött titok, a táborból ered a kapcsolatuk. Azt, hogy ott pontosan mi volt, talán soha nem meséli el a dédim, ha nem faggatom erről a különös ismeretségről. Ebben a bejegyzésben a dédimre és a lila háromszögekre szeretnék kitérni.

Dédim szerepe

Ezen faggatózásaim során került elő a rabok azonosításának ügye és itt jelent meg a lila háromszög. A dédim nem kapott lila háromszöget, bár a szervezet különböző összejöveteleken ilyen módon interjúvolta meg őt, szegény meg (okkal) inkább háborítatlanul hagyta ezt a téves elképzelést. Egyébként felfele fordított piros háromszöget kapott és ebből fog állni most a bejegyzés első része, ezzel kívánok üzenni néhány embernek.

Tehát a dédim jele, pontosabban a mögötte álló ügy, elég kemény következményekkel járt a gyülekezetben. Ő a táborban, rabként lett Tanú. Évekkel később, egészen a 90-es évekig napirenden volt az a kérdés, hogy milyen egy elvetemült ember és talán nem is őszinteségből, hanem „beépített emberként” lett érdeklődő. Mivel nem voltam ott és csak nagyon idősen láttam őt, nem tudom megítélni, hogy mi is történt pontosan. Abból, amit láttam, nagyon nem hiszem, hogy „ügynök” lett volna. Eleve már akkor, amikor rab lett belőle, az üldözött helyzetében volt. Aligha hinném, hogy üldözöttként megalkudott volna és együttműködést vállalt volna, illetve ehhez a szerephez ragaszkodott volna a haláláig – értelmetlen lett volna.

Az igaz, hogy egy idő után nem ment el azokra a helyekre, ahova hívták, nem vállalta, hogy beszéljen a táborbeli dolgokról. Ennek komoly oka volt, de semmiképpen sem az „ébredő lelkiismerete”, ahogyan azt többen mondták. Az ok kettős volt: nem akart beszélni arról, amit megélt a táborba kerülése előtt. Ennek a háttere a félelem volt. Félt attól, hogy valamilyen módon felelősségre fogják vonni. Akkor még nem volt Ratzinger a pápa, aki hozzá hasonló életet élt, de voltak más politikusok, akiket sokkal kevesebbért megcibáltak. Másik oka pedig az volt, hogy nagyon propaganda-íze volt számára annak, amit a 90-es években ezeken az összejöveteleken tettek. Neki kellemetlen, megalázó volt a táborban lenni, nem akart róla beszélni, ezzel hőssé avattatni magát. Volt éppen elé sérelme belőle a gyülekezetben.

Zavarta őt ugyanis az, hogy nála „sokkal nagyobb kutyák”, akik később Tanúk lettek, vezető vének lettek és támadták őt. Kegyeleti okokból nem akarom kiírni a nevét annak a közelmúltban elhunyt vénnek, aki a dédimnél befolyásosabb helyen szolgált a II. világháborúban, de soha nem vonták felelősségre a világi bíróságok. A dédim megtagadta az engedelmességet a lelkiismerete miatt, pedig akkor még világi volt és így került a táborba, majd még utána is meghurcolták (Ratzinger abban az időben elszökött a Hitlerjugendből – most ő a pápa). Ez a vén pedig elítélte mindkettőjüket, miközben ő maga sem volt akárki 1945 májusáig. Ezt a vént nem vonták felelősségre, a népköztársaságban sem ítélték el, nem zaklatta a hatóság. Érdekes módon ez senkinek sem tűnt fel? E vén környezetében mindenki börtönbe került. A dédim egyik sorstársa csendőr alhadnagy volt, később Tanú lett ő is – még ezt a bácsit is meghurcolták a múltja miatt és Tanú volta miatt is. Nem érdekes?

A táborbeli életről annyit mindenképpen szeretnék leírni, hogy nem volt annyira ideális, mint azt egyes helyeken le van írva. A dédim is elmondta és Josy Doyon könyvében is olvasható, hogy milyen állapotok uralkodtak a rabok között. A magam részéről azonban nem akarom megítélni őket, mert biztosan elég kegyetlen és megalázó volt ahhoz, hogy a szabad kis életemből nézve megbírálgassam.

A lila háromszög viselői

Visszatérve a tábor jelzéseire, nagyon bonyolult szabály szerint készültek a jelzések. Voltak kombinációk a színekkel, kiegészítő alakzatokkal látták el, illetve egy összetett karakteres jelölés is járt a háromszögekhez. Olyanra is volt példa, hogy valaki kétségtelenül Jehova Tanúja volt, mégsem kapott lila háromszöget, volt olyan is, hogy valaki egyszerre kapott sárgát és lilát.

A lila eredetileg a Bibelforscher-ek vagyis a Bibliakutatók jelzése volt. Ez egy összefoglaló név volt és azt illetően, hogy kik kapták, egy igazi tekintélyre szeretnék utalni. A szóban forgó ember neve Johannes S. Wrobel.

Korábban igazi Jehova Tanúja volt, több cikket írt a kiadványokba (névtelenül), ő volt a Társulat hivatásos Holocaust-kutatója, majd váratlanul lemondott a tisztségéről. Annak ellenére tette, hogy elég hangzatos szervezeti címeket adtak neki és sok helyen tisztelték történelmi kutatásaiért, pedig soha nem tanult történésznek. Szegény ember nem nagyon beszél, de óvatosan jelezte az elmúlt időszakban, hogy nem teljesen azonosul a szervezettel. Mivel a szervezet „nyugdíjasa”, ezért szigorú korlátok között mond el dolgokat, de teljesen egyértelmű, hogy lélekben, fejben már nem Jehova Tanúja. Például aktív kapcsolatot tartott a szervezet „hitehagyott ellenzékével”, nem kevés támogatást adva például Jim Pentonnak is (aki történész és több könyvben dolgozta fel a szervezet történetét). Érthetően nem akarja nyugdíjas éveit kockáztatni és nem akarja felrúgni azt, amit alkotott (vagyis Jehova Tanúival kapcsolatos Holocaust-kutatásait), de minden publikációja, nyilatkozata beszédes.

A Jehovah's Witnesses in National Socialist Concentration Camps címet viselő írásában felsorolja, hogy kik kaptak lila háromszöget. Ő is megerősíti, hogy a Bibliakutatók (Bibelforscher) nem azonosak Jehova Tanúival. Azt írja, hogy a lila háromszöget kapták az adventisták, a baptisták és minden más olyan hívő ember, aki a keresztény hitére vonatkozóan tagadta meg a fegyveres katonai szolgálatot (minden szó hangsúlyos: keresztény, hívő és a fegyveres szolgálat megtagadása!). Ezeket a korabeli írások pacifista szektáknak (is) nevezik. Aki nem a kereszténysége, nem a hite és nem a fegyveres szolgálat megtagadása miatt került oda (egyszerre e 3 feltétel), az nem biztos, hogy lila háromszöget kapott. Mivel a Russell személyéhez köthető felekezetek tagjai nagy arányban voltak jelen az ilyen rabok között, ezért kapta ez a rezsim számára ellenséges csoport a Bibliakutatók nevet. Bár nem sikerült pontosan megtalálnom a statisztikákat, úgy értettem az írásaiból, hogy a lila háromszöget viselőkön belül 90% felett volt a Russell-féle mozgalom követőinek az aránya. Ezen belül több adatot is olvastam, hogy mennyien voltak Jehova Tanúi, de nem tudom melyik a hiteles (nagy eltérések vannak a megadott számok között).

A Bibliakutatók elnevezés alatt üldözték még az alábbi felekezetek tagjait és kaptak automatikusan lila háromszöget, noha nem Jehova Tanúihoz tartoztak: Pásztori Bibliaintézet, Bereán Bibliakutatók, Standfast Bibliakutató Mozgalom, Hajnal Bibliatársulat, Illés Hangja Mozgalom, Független Bibliakutatók, Új Szövetség Felekezet, Emberbarátok és a keresztény milleniumi mozgalom minden formája. Ezen felekezetek mindegyike Charles Taze Russellt tekinti alapítóinak. A neveket nem biztos, hogy jól fordítottam, de jól látszódik, hogy a Bibelforscher kategóriába Jehova Tanúival együtt legalább 14 felekezet tartozott.

Korábban már többször írtam arról, hogy nem csak Jehova Tanúi kaptak lila háromszöget annak idején. Nem mintha ez érdem lenne, csak nekem visszatetsző, hogy ennyire csúnyán átírják a múltat. Találtam egy olyan oldalt, ami ismét bizonyítja, hogy valami nem kerek:

Régebbi írások (ha esetleg valaki nem emlékezne és szüksége lenne rájuk):
http://jtinfo.blog.hu/2010/11/02/lila_haromszog
http://jtinfo.blog.hu/2010/11/02/lila_haromszog_2

A mostani oldal: http://www.adventizmuskutatas.hu/ ( az oldal már úgy tűnik nem működik, talán csak az archív oldal nyílik meg -Kingdom )

Idézem (a kiemelés tőlem származik):

"1919-ben a mai országterületen 500 adventista élt. 1925-ben megalakították az Adventista Magyar Uniót, amelyhez 43 gyülekezetben 1063 tag tartozott. 1939-ben őket is betiltották, de a református egyház vezetői a kormánynál elérték, hogy 1941-től Magyarországi Bibliakutatók Felekezete néven ismét működhettek. Ekkor 2600 adventista hívő volt."

Tehát Magyarországon 1941-be 2600 olyan Bibliakutató élt, aki nem a Rutherford vezette szervezethez tartozott és Russellről sem tudott semmit. Jehova Tanúi létszámáról az 1996-os Évkönyv ad tájékoztatást. A 95. oldalon közlik, hogy a háború után 837 volt a hírnökcsúcs, ami a háború előtti évekhez (amikor az országterület is nagyobb volt!) viszonyítva abszolút csúcs volt. Vagyis Magyarországon a 'Bibliakutató', mint felekezeti elnevezés, többségében nem a Russell-alapította szervezethez, hanem az adventistákhoz kapcsolódott.

A posztok eredeti forrása:

http://jtinfo.blog.hu/