Szubjektív – Az Őrtorony Társulat 10 legsúlyosabb bűne
Vállalkozást teszek arra, hogy az Őrtorony Vallásszervezetet vizsgálva néhány tízes listában összefoglaljam, szerintem milyen okok húzódnak meg egyes történések mögött, vagyis, mi van a felszín alatt. Elemzéseim között az első tízes lista talán a legszembetűnőbb, legkézenfekvőbb mind közül. Mi az Őrtorony Társulat 10 legsúlyosabb bűne? Szubjektív elemzésről lévén szó, az én saját megítélésem szerint válogattam be, majd rangsoroltam a bűnöket. És valóban, sajnos ki is maradt néhány fontos és súlyos bűn, de ez csak azt mutatja, mennyi mindent írhatunk a Társulat számlájára. A tizedik legsúlyosabb bűn kicsit kilóg a többi közül, ugyanis nem arról beszél, amit tesz a Szervezet, hanem arról, amit nem.
- A karitatív tevékenység elmulasztása
„Vannak ma olyanok, akik kórházak alapításával és a világ szegényeinek megsegítésével próbálják utánozni Jézus jótetteit. Előfordul, hogy nagy áldozatot hoznak ezért, és az őszinteségük dicséretes. Ámde az általuk nyújtott segítség csak átmeneti enyhülést ad.” (Őrtorony 2005/01/01. 16. oldal)
Egy ilyen méretű és ilyen nagy – elméleti – összetartással rendelkező csoport esetében alapvető elvárás volna, hogy a Krisztusi szellemet visszatükrözve jótékonykodjon. Ahogy Jakab mondja: „Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól.” (Jakab 1:17) A katasztrófákat követő segélyakciókat jótékonykodásnak nevezni erős képmutatás, mivel mindannyian tudjuk, hogy annak legfőbb célja pont ez, a kirakattevékenység: „lám, mi segítettünk”, „nézzétek, mi voltunk az elsők a katasztrófa után”. Viszont valljuk be, a segítségnyújtás szinte kizárólag a többi Tanúra korlátozódik, ha pedig valahol nincs konkrét tévébe illő esemény (vagyis katasztrófa), akkor a jótékonyság teljesen kimarad a Társulat szótárából.
- A vérátömlesztés tiltása
„Még akkor sem fogadunk el vért, ha az életünk forog kockán. Nem hagyjuk, hogy olyan emberek, akik nem ismerik Jehovát, és nem tartják fontosnak a neki való engedelmességet, megingassanak minket ebben a meggyőződésünkben.” (Őrtorony 2014/11/15. 10. oldal)
Ez a bűn életeket vett el. „Az élet szent. Ezért nem fogadunk el vért.” – Hallottuk a színpadról megannyiszor. De ha az élet szent, vajon nem az volna a természetes, hogy ilyen formán sem dobjuk azt el magunktól? Számos bizonyíték van amellett, hogy a Biblia szerint Isten nem ítéli el a vértranszfúziót. Az Őrtorony Társulat azonban vérbűnt vont magára azzal, hogy a Biblia helytelen értelmezésének következtében százak életének kioltásában volt tagadhatatlan szerepe. Csupán azért nem tudom ezt a bűnt előrébb helyezni, mert ez a még súlyosabb bűnöknek csupán következménye, másrészt pedig, ha valaki az életének egy ilyen pillanatában sem tud kilépni a Társulat bűvköréből, akkor bizonyos szempontból menthetetlen, ráadásul ma már talán lazább következményekkel jár, ha ebben valaki nem követi a Társulat által előirányzott gondolkodást, mint régebben. Aki pedig a saját gyermekének sem engedte a propaganda miatt a megmentő vérátömlesztést, nos, fenn van már tartva neki a hely a gyehennában, de közvetlen a Szervezeti vezetők mellett.
- A felsőoktatás démonizálása
„A világban nagy hangsúlyt fektetnek a továbbtanulásra, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsőoktatás hatására sokan elveszítik az Istenbe vetett hitüket, és az iránta érzett szeretetüket.” (Őrtorony 2015/09/15. 25. oldal)
Ez az Őrtorony-doktrína nem sokban különbözik az előzőtől, hiszen ez is sok ember életét nyomorította meg, ha talán nem is szó szerinti értelemben. Olyan személyt is ismerek, aki 30 évvel ezelőtt a vég közelségére való tekintettel még középiskolába sem ment, jóllehet az ország legjobb egyetemén lett volna a helye az esze alapján. Mi lett ennek az eredménye? Tisztességes megélhetés nélkül egész életében nehéz anyagi körülmények közt élt. A vég pedig még most sem jött el. A felsőoktatás önmagában nem venné el senki Istenbe vetett hitét sem, viszont esélyt ad arra, hogy szélesebb világlátásának köszönhetően megvizsgálja az Őrtorony Társulat tanításait és adott esetben olyan következtetéseket vonjon le, mely nem érdeke a Szervezetnek. A fiatalok megtartásának érdekében a felsőoktatást mai napig démonizálják – ha mára már nem is tudják ezt olyan sikeresen megtenni – de a fiatalok jelentős része mégis elhagyja a Szervezetet.
- A vének helytelen döntéseinek elnézése
„Időnként előfordulhat, hogy (a vének) hibát követnek el. Létfontosságú azonban, hogy még ilyenkor is maradjunk lojálisak Krisztus elrendezéséhez. (…) Mivel a vének ajánlásakor és kinevezésekor a szent szellemnek létfontosságú szerepe van, hűek lehetünk-e valójában az önátadásunkhoz, ha nem működünk együtt a véni elrendezéssel a gyülekezetben?” (Őrtorony 2002/03/15. 15. oldal)
A vének nem hibáznak. Ha mégis, akkor az is direkt van, hogy ezzel próbára tegye az engedelmességünket és a hitünket. Ez a Szervezet hivatalos álláspontja, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni. Ha tehát egy olyan helyzetbe kerülsz, mely során konfrontálódsz a vénekkel, nekik biztosan igazuk lesz, nem kételkedhetsz ebben. A rendszer már önmagában rengeteg olyan elemet tartalmaz, mely a vének szubjektivitására van bízva: beszéljenek-e veled arról, hogy szerintük rosszul teszed a dolgod (a kisteremben, hogy mindenki tudja, hogy ejnye-bejnye van épp), megvonják-e a kiváltságaidat, adott esetben kiközösítsenek-e. Te pedig nem tudsz senkihez fordulni. A körzetfelvigyázónk kijelentette: „ne gyertek hozzám olyan dolgokkal, ami a helyi vének feladata!” Ha pedig egy vén, vagy néhány vén hatására az összes dönt valamiről, jogorvoslati lehetőség híján úgyis nekik fog hinni a körzetfelvigyázó, nekik fog hinni a Fiókhivatal. A következő bűn is ebből fakad.
- Bánásmód a kiközösítettekkel
„Róbert közel 16 éven át volt kiközösítve. A szülei és a testvérei mindvégig szilárdan ragaszkodtak az Isten Szavában lévő útmutatáshoz, nem ápoltak vele kapcsolatot, sőt még csak nem is köszöntötték. (…) Ezt mondja: ’Ha egy kicsit is tartották volna velem a kapcsolatot, csak annyira, hogy megkérdezzék, hogy hogy vagyok, már azzal is megelégedtem volna. Akkor az a vágyam, hogy velük legyek, valószínűleg nem ösztönzött volna arra, hogy visszatérjek Istenhez.’” (Őrtorony 2013/06/15. 28. oldal)
És igen, igen, ez a példaértékű! Amíg számtalan olyan esetről olvashatunk a kiadványokban, vagy hallhatunk a gyülekezeten belül, hogy valakit a szülei vagy a rokonai kitagadtak, mert Tanú lett, addig ezek az emberek gonoszak, nevetségesek a Tanúk szemében. De abban a pillanatban, amikor ők teszik ezt meg valakivel, akkor az már jó! Az már követendő! Ne is köszönj a saját gyerekednek! Jár a taps! Nem véletlen, hogy azt mondja a Biblia, hogy az utolsó napokban az emberek természetes vonzalom nélküliek lesznek. (A saját fegyverüket fordíthatjuk ellenük.) A Társulat hatalmas bűne, hogy a természetes emberi, baráti, rokoni kapcsolatok fölé emeli a sajár viselkedési normáját. A legfélelmetesebb pedig az, hogy ezt egyre szigorúbban próbálja betartatni. És akkor még az idézetben említett példa nevetségességét nem is említettem: azért jött vissza, hogy a családjával lehessen, nem azért, hogy újra Tanú legyen.
- A gyermekek Társulati minta szerinti nevelése
„Amikor Jézus azt mondta a követőinek, hogy ’tanítvánnyá kell tenniük minden nemzetből való embereket’, minden bizonnyal azt is értette ezen, hogy a szülőknek segíteniük kell a gyermekeiknek tanítvánnyá válni.” (Őrtorony 2008/04/15. 19. oldal)
„A gyermek nem más, mint egy kis Bibliatanulmányozó” – nagyon egybecseng ezzel a fenti idézet a kiadványból. Ez utóbbi pedig néhány éve egy kongresszuson hangzott el. Az indoktrináció az ő esetükben a legkönnyebb, hiszen pici koruktól egy világtól elzárt burokban nőnek fel, mely arra ösztönzi őket, hogy féljenek mindentől, ami a világból jön, hiszen káros lehet számukra. Mivel egy hithű Tanú szülő nem engedi, hogy szoros barátságot ápoljanak az osztálytársaikkal, ezért komoly esély van rá, hogy a jövőben is nehezen találják meg a helyüket az életben. Ha fel is ismerik a Társulat hazug tanításait, ez megnehezíti, hogy ki tudjanak törni onnan. A szülők számára szégyen az, ha a gyermekük nem marad az igazságban, ezért néha erőszakos eszközökkel „cipelik el” őket az összejövetelekre, mely megromlott családi kapcsolatokhoz, de akár hosszútávú pszichológiai problémákhoz is vezethet. A gyülekezet „belterjessége” pedig jó terep lehet a pedofilok számára, ami mostanában nagyon gyakran botrányokhoz vezet az Őrtorony Társulat háza táján.
- Riogatás armageddon közelségével
„Mivel már közel van a jelenlegi világrendszer vége, Jehova szolgáiként tisztában vagyunk vele, hogy most nem annak van itt az ideje, hogy egy kényelmes életre rendezkedjünk be ebben a haldokló világban.” (Őrtorony 2011/11/15. 18. oldal)
Ez a bűn nagyon sok probléma gyökere, ugyanakkor a világvége-váró szekták alapvető taktikája. Csak az eddig felsoroltak közül legalább 3 minimum közvetve a következménye annak, hogy a Tanúkban félelmet keltenek a vég közelségével. Tanúk ezrei mondtak le emiatt a felsőoktatásról, egy jobb munkalehetőségről, a házasságkötésről, a családalapításról, és tették ezzel sivárrá az életüket. És kétségünk se férjen hozzá, hogy ilyen felhívás, mint az említett cikk, nem 2011-ben jelent meg először. Százezrek küzdenek emiatt az érzéssel, hogy „úristen, meg fog-e engem menteni Jehova?” És éppen ezért gépként próbálnak többet tenni a szolgálatban, hogy azzal elégedetté tegyék – hát legalábbis a helyi véneket. Érdekes megfigyelni, hogy sokan még azok közül is, akik elhagyták a Szervezetet arról számolnak be, hogy sokáig féltek armageddontól vagy rémálmaik voltak, hogy ők is el lesznek pusztítva. Nos, ennyire sikeres ez a propaganda és éppen ezért ilyen nagy bűn ez!
- Bűntudat keltése
„Ádám leszármazottaiként mindannyian alá vagyunk vetve a bűn és a halál törvényének. A bűnös testünk állandóan arra indít, hogy olyat tegyünk, ami nem tetszik Istennek, és halálhoz vezet. Pál (…) az ilyen tetteket és jellemvonásokat a test cselekedeteinek nevezte. Majd hozzáfűzte: ’akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát’.” (Őrtorony 2011/11/15 12. oldal)
Ha nem akarsz elpusztulni, állandóan tenned kell valamit. Ha nem mész eleget szolgálatba, vérbűn terhel téged. Ha hibát követsz el, azonnal jelentened kell a véneknek. Végiggondolva ezeket, illetve az összes szabályt, melyet egy Tanúnak be kellene tartania, teljesen világos, hogy ez egy átlagos ember számára teljesen lehetetlen. És ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy az úgynevezett alapelveket tulajdonképpen törvényi szintre emelték. Annak ellenére, hogy a Biblia több helyen is arról ír, hogy az újszövetséggel szabadság jár együtt, a Társulat a megemlített alapelveket nem az egyéni szabadság és látásmód érvényesülésének lehetőségeként, hanem ezekre hozott konkrét szabályok betartatásának lehetőségeként tekintik. Gondoljunk csak az öltözködés, az ünnepek, az udvarlás, a barátok vagy a gyermeknevelés esetére. És mivel teljesen és egyszerre mindet nem lehet megvalósítani, ez jó alkalom arra, hogy egy-egy előadás által lelkifurdalást keltsenek benned, aminek eredményeként többet mész szolgálatba – ezt a legkönnyebb megtenni ugye – vagy épp még inkább látszatkereszténnyé válsz kívülre betegesen mutatva a szépet és a jót.
- A Szervezet Istennel való egyenlővé tétele
„Még sok vallásos ember is úgy gondolja, hogy nem kell engedelmeskednie Isten parancsolatainak. (…) Ha nem vigyázunk, ez a gondolkodás minket is megfertőzhet. Hogyan mutatkozhat ez meg? Például úgy, hogy nem vesszük figyelembe a szervezettől jövő útmutatásokat, panaszkodni kezdünk, ha nem tetszik valami, vagy nem értünk egyet a szórakozással, internethasználattal és továbbtanulással kapcsolatos bibliai tanácsokkal.” (Őrtorony 2013/09/15. 20. oldal)
Persze, tökéletlen emberekből áll a Szervezet, persze, nem vagyunk tévedhetetlenek, de ha nem értesz egyet azzal, ahogyan magyarázunk egy-egy tanítást, vagy amilyen tanácsot adunk neked, akkor téged már megfertőzött a világ szelleme, hangzik ki ebből a cikkből. Noha a Társulat tanításai folyamatosan változnak, az nem változik, hogy mindig az éppen aktuális igazság az abszolút igazság, melyet, ha nem fogadsz el, akkor Jehova ellen vétesz. Azzal, hogy a „Hű és Értelmes Rabszolga”, vagyis a Vezetőtestület kinevezte saját magát Isten egyedüli Földi szócsövének a létező egyik legnagyobb bűnt követte el. A gyülekezeteken belül ezért nem érvelhetsz azzal egy adott helyzetben, hogy „de nézzétek már, itt a Biblia a kezemben, és ezt írja”, hiszen abban a pillanatban hitehagyottnak számítasz, mivel a Társulat mást tanít. Ha neked is lenne igazad, mert nem tudnak belekötni az állításba, rád sütik, hogy nem vagy alázatos és a Rabszolga ellen beszélsz, ahelyett, hogy várnál Jehovára, hogy a maga idejében megtegye a kiigazítást. De hát nincs is külön olyan, hogy Rabszolga, mert a Rabszolga végsősoron mindig pontosan azt teszi, amit maga Jehova akar. (Irónia.)
- Az Istennel való kapcsolat ledegradálása
„Jehova szolgái lévén szeretnénk továbbra is elfogadhatóak maradni az ő szolgálatára. De ha nem vennénk figyelembe Isten emlékeztetőit, felülkerekedhetne rajtunk e világ szelleme, amelyet a beszédének, kiadványainak, szórakozási formáinak és viselkedésének a nagy része táplál. (…) Ha szeretnénk megkapni az örök élet ki nem érdemelt ajándékát, felettébb szeretnünk kell Jehova emlékeztetőit, és teljes szívünkből meg kell tartanunk őket.” (Őrtorony 2000/12/01. 18-19. oldal)
Sok bűnt láttunk eddig, de mind közül ez a legfelháborítóbb. Az Istennel való kapcsolatot degradálja le, azt, aminek fontosságáról a leginkább beszél és amit a legvehemensebben támogat, de persze csak szóban. A szeretet Istenének biblikus képét, a törődő Pásztor, a támogató Atya Krisztusi mintáját felcseréli egy rossz főnökkel, aki kirúg, ha valamit nem úgy teszel, ahogyan ő azt elképzelte. De ő nem ad érte igazi fizetséget, csak a reményt, hogy esetleg örökké élhetsz, amit Mindenhatóként amúgy is meg tudna adni, nem kerülne neki semmibe. Ha viszont egy kicsit is hibázol, örökre elveszítheted a kegyét. Sőt, ha már a gondolataid nem ott vannak, ahol a Társulat mércéje szerint lenniük kellene, már akkor is elvághatod magad végérvényesen. Isten csak azt menti meg, aki Jehova Tanúja. Burkoltan ugyan, de ez a tanítás lényege. Isten csak azt áldja meg, aki teljes időben szolgál, aki mindent megtesz, sőt még annál is többet. És Isten mindenkit elpusztít, aki nem tartja meg az Őrtoronyban leírtakat és nem úgy értelmezi a Bibliát, mint a Vezetőtestület. Isten nem irgalmas Jehova Tanúi szerint még akkor sem, ha beszélnek erről. Ez nem egy szerető Atya, akiről az Őrtorony ír, ez egy rossz főnök. Szerintem ez az Őrtorony Társulat legsúlyosabb bűne.
Köszönöm, hogy elolvastad értekezésemet arról, hogy mi az Őrtorony Társulat 10 legsúlyosabb bűne szerintem. Ha kérdésed vagy észrevételed van, oszd meg velem a cikk alatt. Azt is várom szeretettel, hogy ti még milyen bűnöket rónátok fel a Társulatnak, esetleg szerintetek ezen 10 közül melyik a legsúlyosabb. Ha szeretnétek még ilyen tízes listát olvasni, akkor is mindenképpen jelezzétek lent a komment-szekcióban.
Én Rudolf voltam, sziasztok!