A címben azért használtam idézőjelet, mert olyan, hogy "Tanú gyerek" igazából nem létezik, mint ahogy katolikus, muzlim vagy zsidó gyerek sem. A gyerekek nincsenek abban a helyzetben, hogy döntést hozzanak ilyen kérdésekben, ha mégis vallásosságot akasztanak rájuk, az leginkább a szüleik vallása, melybe akarva, akaratlanul belenevelik gyermekeiket is. Richard Dawkins ezt mondja erről: "Hát nem figyelemreméltó az az egybeesés, mely szerint majdnem mindenkinek ugyanaz a vallása, mint a szüleinek? Sőt egyúttal történetesen mindig az bizonyul az igaz vallásnak is."
Nézzük meg, hogy történt ez meg a Jehova Tanúja családban nevelkedő Lloyd Evans (Cedars) esetében. Harmadik generációs Jehova Tanújaként nevelkedett Cedarsnak első kézből vannak tapasztalatai arról, mit is jelent kisgyermekként ebben a hitben felnőni. Családi történetéből kiderül, hogy a Tanú családokban felnevelkedett fiataloknak amellett, hogy megismerik a dogmák visszásságait, ajánlatos a saját szüleik, nagyszüleik történetét, indítékaik hátterét is megismerniük, hogy jobban érthető legyen az, amiért egykor a Tanú hit mellett döntöttek. .
Lloyd apai nagyanyja a saját szülei halála után kezdett a Tanúk összejöveteleire járni. A feltámadásról szóló tanítások feltehetően hatalmas vigasztalást nyújthattak számára a gyász és kétségbeesés idején. Ahhoz képest, hogy mennyire keveset tudhatott ez a nagymama arról a szervezetről, melyhez csatlakozott – és amely szinte felismerhetetlenül megváltozott az 50-es évek óta -, „Nana” sikeresen belenevelte gyerekeit ebbe a hitbe. Egy többgenerációs csapat nőtt ki azóta, kezdve Cedars apjától, testvérein, azok gyermekein és unokáin át.
Édesanyja nem Tanúként nevelkedett. Sorozatos érzelmi megpróbáltatásokon ment keresztül, és egy sebezhető pillanatában találtak rá a Tanúk. Első férjétől elvált, mivel kiderült, hogy homoszexuális volt, akink egy alibi-házasságra volt szüksége, második férje pedig egy lakástűzben halt meg. Mikor megözvegyült, vigaszt és támogatást talált a Tanú barátainál, majd az ő családjából is Tanúkká lettek többen. (Az édesanya történetéről, korábbi házasságairól és a Tanúkkal való kapcsolatáról egy későbbi fejezetben még lesz szó.)
Egy többgenerációs családban felnevekedett egyén esetében könnyen elképzelhető, hogy közvetlen családján kívül, ismert rokonai többsége Jehova Tanúja. Ez igen kellemetlen helyzetbe hozhatja őket, ha el akarják hagyni az egyházat, hiszen ez azzal járhat, hogy családjuk és rokonaik megszakítják velük a kapcsolatot.
Cedars gyermekkori családja mélyen elkötelezett volt a Tanú vallás minden aspektusában, a heti három összejövetel látogatásában, családi tanulmáyozásban és a házról-házra prédikálásban. Amikor az iskolában egy karácsonyi posztert kellett kifesteni, a fiatal Lloyd határozottan úgy érezte, hogy ebben neki nem szabad résztvennie, tekintettel a karácsony pogány eredetére (lásd kiemelt doboz). Úgy érezte, szülei nagyon megharagudnának ezért, így odament a tanárhoz és elmondta, hogy a poszter készítése ellene van a vallásának.
„Lloyd nem akar részt venni a munkában” – jelentette ki a tanár nyilvánosan az osztály előtt, majd büntetésül az iskolaudvaron kellett egyedül állnia a hidegben. Ez a tapasztalat mélységesen megalázó lehetett egy gyermek számára. Később a szülők bementek az iskolába és beszéltek a tanárral. Felnőttfejjel visszatekintve elmondható, hogy nyilván a tanár nem mutatott toleranciát egy vallási kisebbség diákja iránt, ugyanakkor ennek a helyzetnek elsősorban azért lett kitéve, mert arra tanították, hogy utasítson el egy ártatlan kifestési feladatot.
Tanúknak
Karácsony
Nem kell túlságosan belemerülni a karácsony történelmében ahhoz, hogy tagadhatatlanul nyilvánvalóvá ne válna annak pogány eredete. Mégis el kell mondani, hogy Tanú hit ezen területén is érdemes az ünneppel kapcsolatos néhány szemponton elgondolkodni – főleg ha te magad Tanúként le akarsz másokat beszélni a karácsony megtartásáról.
Ha ezt a cikket házas személyként olvasod, akkor megvan az esélye, hogy legalább egy pogány szokást te magad is gyakorolsz mégpedig a jegygyűrű viselével, mely széleskörben elismerten pogány eredettel bír egészen az ókori Egyiptomig visszamenőleg.
Kevés a valószínűsége annak, hogy azok a házas Tanúk, akik jegygyűrűt viselnek, éppen egy pogány imádatban vennének részt. Azért viselik a gyűrűket, mert ezek az elmúlt századokban a házasság hagyományos szimbólumává váltak. Ahogyan maga az egyik Őrtorony kiadvány is elismeri: „a jegygyűrűk valaha vallásos jelentéssel bírtak, de a legtöbb helyen mára ez már nem érvényes”. Ugyanez a cikk tovább érvel: „sokan az igaz keresztények közül elfogadják a jegygyűrű viseletének helyi szokását, mint ami viselője házas státuszára utal” – Őrtorony 1992. 9/1. szám 30. oldal
Talán érdekesnek tartod, hogy a jegygyűrű váltása és viselése nem az egyedüli pogány szokás, mellyel szemben az Őrtorony toleranciát mutat. A piñata — Egy ősi hagyományról szóló cikkében az Ébredjetek! (2003. 9/22. szám 22.oldal) az alábbi következtetésre jut: „Nem az a fontos, hogy évszázadokkal ezelőtt mit jelentett a szokás, hanem az, hogy ma milyen szemmel nézik ott, ahol élünk. Érthető, hogy a vélemények területenként eltérőek lehetnek. Ezért nem lenne bölcs dolog vita tárgyává tenni a kérdést. A Biblia kijelenti: „Senki se keresse a maga hasznát, hanem a másikét” (1Korintusz 10:24)”.
Sajnálatos, hogy az Őrtorony nem alkalmazza ugyanezt az elfogadó megközelítést egy olyan szokásra, melyet az emberek nagytöbbsége nem pogány rituáléként tart számon, hanem a család ünnepeként és egy olyan alkalomként, amikor békességet és jóakaratot mutathat mások felé.
Furcsa módon, ez a tapasztalat megerősítette őt abban az üldőzési mániában, melyet minden Tanú gyerekbe elültetnek, hogy igenis ő más, mint a többiek. Az osztálytársak gúmyolódása és a tanárok diszkriminatív hozzáállása bizonyítékkal szolgált számára arra, hogy a „világ ellene van” - ahogy azt az Őrtorony tanította neki.
A szülők hamarosan újra összeakasztották bajuszukat a tanárral egy másik ügy kapcsán. Egyik este megkérdezték fiukat, hogy miről tanult aznap a suliban, mire az elmondta, hogy arról, hogy a halak miképp másztak ki a tengerből és váltak dinoszauruszokká. A szülők megrökönyödtek, majd megint bementek az iskolába, hogy beszéljenek a tanárral, akinek nem volt elég, hogy megbüntette a fiukat, de még ilyen sétáló halakkal is tömködi a fejét. A tanár kapott egy példányt az Evolúció könyvből, hogy tudja mihez tartani magát. Ez az a könyv, melyben a Szervezet érvel a teremtés mellett, és kijelenti, hogy ’az evolúció elmélete ellentétes a realitással, és valójában ez egy hazugság’[1].
Tanúknak
Evolúció
Az Őrtorony régóta állítja, hogy „az evolúció elmélete nemcsak Írás-ellenes, de teljesen megalapozatlan is” (Őrtorony 1995. 5/15. szám 18. oldal). Ennek ellenére, sokan, akik kereszténynek vallják magukat mégis elfogadják. Ez nem azért van, mert ezek az emberek buták lennének, vagy hagyják megukat félrevezetni a „világi” tudomány által. Inkább az lehet az oka ennek, hogy az evolúció nem csupán egy elmélet, hanem a tudomány által is bizonyított.
Evolúció az oka annak, hogy a kórházakban ún. „szuperbacik” létezhetnek, melyek immunisak minden antibiotikumra. Ezek a szuperbacik számtalan oltás eredményei, melyek elpusztítják azokat a sejteket, melyek nem képesek ellenállni az antibiotikumoknak. Ez lehetővé teszi a baktériumok túlélését és szaporodását a következő generációban. Végül azok maradnak, melyek bármilyen antibiotikumos kezelést kibírnak, semmi nem árt nekik - súlyos gondot okozva ezzel az orvosoknak és a gyógyszerészeknek. Ez nem más, mint az evolúció a jelenben. Ezt sokkal könnyebb baktériumoknál megfigyelni, mert egy–egy nemzedék életciklusa percekben, órákban legfeljebb hetekben mérhető, nem évtizedekben. (A baktériumok rendelkeznek DNS-el, mely a szaporodásban osztódik, ami megint csak a kutatásokat segíti elő.) Csupán azért, mert a nagyobb élőlények generációinak váltakozása hosszabb időt vesz igénybe, még nem jelenti azt, hogy az állatok és az emberek esetében nem történnek meg ezek az átalakulások.
Egyik ok, amiért az Őrtorony elutasítja az evolúciót bizonyított tényként, a Teremtés kreatív napjaiból eredeztethető. Érvelésül szerint „Isten befejezte a munkáját „ a hatodik teremtési napon (vagy időszakban), ami azt jelenti, hogy Isten szünet gombot nyomott a saját teremtési munkájában (1Mózes 2:2). Ennek ellenére, ha megnézzük a körülöttünk levő anyagi világot, azt fogjuk látni, hogy a bolygónkon még sok minden folyamatban van. A teremtési folyamat soha nem fejeződött be – ez éppen most történik, ahogy ezeket a sorokat olvasod.
Például annak ellenére, hogy Ámos úgy jellemezte Jehovát, mint aki a „hegyek alkotója”, ma már megérthetjük – hála lemeztektonikus mozgások tudományos tanulmányozásának – a hegyek folyamatos keletkezésének folyamatát, noha ez évmilliók alatt történik (Ámos 4:13). Ahol most egy hegy van, ott talán egyszer, sok millió év múlva egy óceán lesz. A bolygó, melyen élünk, nyilvánvalóan nem egy befejezett dolog, bármennyire is tűnik annak néhány bibliavers fényében. Ebből logikusan következik, hogy ha a fizikai világ teremtése folyamatosan zajlik, ugyan miért ne lehetne ugyanez igaz az állat- és növényvilágra is? Ebből a szempontból végiggondolva, amikor a keresztények elutasítják az evolúciót, mert „írásellenes”, lehet éppen egy Isten által jóváhagyott égi eszközt kicsinyelnek le tudatlanságukban.
Az Armageddon-gyakorlat
Cedars egy történettel illusztrálja annak módját, ahogyan a Tanú szülei belévésték a hitrendszert:
"A szüleimnek komoly problémáik voltak a tanárom tanítási technikáival, végül kiderült, hogy saját módszereik sem bizonyultak teljesen etikusnak. Egyik este apu úgy érezte, hogy egy kicsit fel kell dobnia a családi tanulmányozásunk hangulatát, így egy Armageddonra kiképző gyakorlatot vetett be. A család egy telefonhívást kapott, mely azt közölte velük, hogy elkezdődött a Nagy Nyomorúság és minden Tanúnak a Királyság-terembe kell menekülnie. A húgom nem dőlt be ennek, de én teljesen elhittem, hogy itt a világvége. Gyorsan elkezdtem pakolni a legfontosabbnak tartott cuccaimat, látcsövet, iránytűt, elemlámpát és egy bicskát. Na meg a Bibliát és a Jelenések könyvét, melyet éppen akkoriban kaptunk meg[2]. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem az összes részletet, de azt gondoltam hasznos lehet majd abban, ahogyan az apokalipszis kibontakozik szemem előtt. Rohantam le a lépcsőn a teli hátizsákommal, amikor látom a szüleim arcán a mosolyt. Csak a bolondját járatták velem.
Ma már inkább viccesnek gondolom ezt a történetet, nem hinném, hogy apám kárt akart volna tenni bennünk. Ez volt az ő stílusa, ahogy a gyerekeinek továbbadta a saját meggyőződését. Mégis van valami komoly üzenete ennek: apu azt akarta, hogy úgy tekintsünk Armageddonra, mint egy valóságos eseményre, mely bármikor bekövetkezhet. Ő maga nyilvánvóan azt gondolta, hogy ez a közeli jövőben meg is fog történni. Gyermekként átélni ezt, és egyenesen a saját szüleimtől, bizony ez egy olyan tapasztalat volt, ami mélyen belémvésődött"
A beszámolóból kiderül, hogy a Tanú nevelés következtében az ilyen családokban felnövő gyerekek iskolai beilleszkedése nem tartozik az egyszerú dolgok közé. A kisiskolás Cedars is úgy érezte, hogy a barátainak hosszú szentbeszédeket kell tartania, hiszen figyelmeztetnie kell őket a közelgő eseményekre. Sőt, néha még Királyság-énekekkel is szórakoztatta őket! Természetesen ezzel a furcsa viselkedéssel – kombinálva az ünnepek elutasításával -, hamarosan a többi gyerek gúnyolódásának elsőszámú céltáblájává vált. Ráadásul nem is védhette meg magát, mivel a szülei állandóan emlékeztették a helyes Tanú viselkedésre. Gyermekként ezért a legkegyetlenebb dolgokat kellett átélnie a társaitól, melyek felett a tanárok leginkább csak szemet hunytak. Paradox módon, ezzel csak megerősítették a szekta indokrinációját, mely szerint az igazaknak szenvedniük kell a gonoszoktól.
Természetesen a szülők is aggódtak, nem szívesen nézték végig gyermekük küzdelmét, de a hitük szerint a Tanú nevelés volt az egyetlen esélye, hogy túléljék a hamarosan bekövetkező kataklizmát. Ugyan melyik szülő ne tette volna meg a gyerekéért? A gyermek Lloyd pedig büszke volt a szenvedéseire, úgy érezte azonosulhat a náci koncentrációs táborban hitükért szenvedő Tanúkkal[3], akikre büszke volt.
Létezett egy hely, ahol a Tanú gyerekek nem lógtak ki a sorból, sőt normálisnak számítottak, ez pedig a gyülekezet volt. Lloyd is ott talált magának barátokat, az egyikük, Henry, aki egy évvel fiatalabb volt nála. Henry a közelben lakott, így a fiúk gyakran töltöttek időt egymás családjainál. Henry három nővére közül az egyik elhatárolta magát a szervezettől, ezért a család soha nem beszélt róla, így a gyerekek sem. Ez a korai tapasztalat megértettette a gyermek Lloyd-dal, hogy mi történhet azzal, aki nem hajlandó a Tanú hitben osztozni. A fiúk és családjaik közeli barátokká váltak, és a gyerekek versenyeztek azon, ki viselkedik jobban, sőt abban is, hogy ki fog előbb megkeresztelkedni. Henry győzött, mert 9 évesen megkeresztelkedett. Lloyd csak egy évvel később, 11 éves korában. Elképzelhetjük, hogy mekkora nyomás nehezedik ezekre a gyerekekre, hogy elfogadják őket! Én ebben a korban (nem Tanú családban nevelkedtem) még azon gondolkodtam, hogy miképp mászik fel a Mikulás a hatodik emeleti panellakásunk ablakáig, amíg ezek a fiúk élethosszigtartó elköteleződéseket hoztak meg, amiktől ha eltérnek, akkor a családjuk örökre és teljesen kitagadhatja őket, ahogy tették ezt Henry nővérével is.
Lloyd szülei ugyan kifejezték aggodalmukat a korai megkeresztelkedés miatt, de a gyerek erősködött. Nem csupán azért, mert nem akart lemaradni Henry-től, hanem azért is, mert a Tanú nevelés nem hagyott más lehetőséget számára. A kérdés az volt, hogy mikor történik meg a keresztelkedés, nem az, hogy megtörténik-e egyáltalán. Maga az aktus érzelmileg felemelő volt. Ahogy kiemelkedett a vízből, édesanyja sugárzó arcát látta, aki meghatódva nézett rá. Ugyan melyik gyerek ne szeretné boldognak és büszkének látni a szüleit? Visszagondolva arra az időre, Lloyd-ban semmi kétely nem volt abban, hogy az „Igazság”-ban kötelezte el magát. Igaz túlságosan fiatal, naív és alulinformált volt ahhoz, hogy ezt a döntést meghozhassa. (A jobb oldalt látható kép nem sokkal a keresztelkedése után készült.) Akkor még nem is gondolta, hogy éppen egy társulati kiadvány fogja a kételyeket elültetni benne későbbi éveiben.
De mielőtt ez megtörténne, még végig kell mennie a középiskola kihívásain.
[1] A magyarul 1988-ban kiadott "Az élet hogyan jött létre - Teremtés vagy evolúció utján?" című könyv tele van csúsztatott idézetekkel. Richard Dawnkins: Isteni téveszme című könyvében jónéhány oldalon keresztül fejtegeti ennek a könyvnek téves érveléseit. Angolul tudók erről a linkről bővebben tájékozódhatnak: http://corior.blogspot.co.uk/2006/02/misquotations-in-creation-book.html A könyvet azóta az Őrtorony Társulat már kivonta a forgalomból
[2] Akkoriban az egész világon lázasan tanulmányoztuk ezt a könyvet, mely élénken írja le az utolsó napok történeteit kifejezetten Jehova Tanúira vonatkoztatva. Azóta már ezt a könyvet sem nyomtatják.
[3] arról, hogy a Szervezetnek milyen szerepe volt a náci Németországban a Tanúk üldöztetésében, egy későbbi fejezetben még szó lesz
Forrás:
Lloyd Evans: The Reluctant Apostate
