A túllépő kilépők
2017. február 24. írta: l.gabi

A túllépő kilépők

A keddi írásomban azt fejtegettem, hogy a blogszféra nem alkalmas a szervezettel szakítók egy jelentős részének a megszólítására, mert olyan dolgot vár el, ami alapvetően idegen számukra: olvasni, ellenőrizni az olvasottakat, kutatni és elmélyülni. Létezik szerintem egy másik népes réteg is, akik más okból kerülik el a blogszférát: a túllépők. Ma róluk szeretnék írni.

away.jpg

 

A túllépők olyanok, akik valamikor Jehova Tanúi voltak, majd a szervezettel való szakításuk után olyan életük lett, melyből kiszorult a múltjuk. Egy korábbi számolgatásból kijött az, hogy Magyarországon mintegy 8-10 ezer (esetleg 12 ezer) ilyen egykori Jehova Tanúja él. Azóta is igyekszem korrigálni a lehetséges létszámot, de minden korrekció mellett is, sikerül meghaladni a 8 ezret. Hol van ezen embereknek a nagyobb része?

A személyes ismeretségemen belül sok példát látok arra, hogy egyszerűen túlléptek. Legtöbbjüknek már a Tanús élete alatt volt olyan elfoglaltsága (és ezzel együtt számos "világi" kötődése), amire támaszkodva kiépíthették a szervezet utáni életüket. Azt a lelkesedést, ami a szervezeti életüket jellemezte, sikeresen fordították az új kozmoszuk felépítésébe és a saját érzéseik szerint teljes és elégedett életet élnek. Több (elég sok) példám lenne erre, de most csak egyet említek, Anikót (ez az igazi neve).

Anikó nem nagyon mondogatta a gyülekezetbe kerülve, hogy milyen iskolát végzett és mivel foglalkozik, mindenki elkönyvelte róla, hogy valamilyen oktató. Hamar kisegítő úttörőzésre is jelentkezett a keresztelkedése után, majd egy vén férje lett, ami "ellényegtelenítette" a személyét. Ő komolyan vette a hitét, éppen ezért eljutott pár év alatt oda, hogy ellentmondásokat talált a szervezet tanításaiban. A családi béke miatt ezeknek nem adott hangot, inkább elkezdte szervezni a saját táncstúdióját, amit valahogy össze tudott hozni. Szerencséjére éppen akkoriban sokan akartak táncolni tanulni, így egész jól felfutott az üzlete. Amikor már a férje is ráébredt a szervezet furcsaságaira, akkor társa lett a kilépési folyamatban és bevonta az üzletébe. Miután látható módon is elhagyták a szervezetet, sem kedvük, sem idejük nem volt különösebben a szervezettel foglalkozni. Amikor interjút akartam velük készíteni (sokat beszélgettünk, de az interjú nem valósult meg), elmondták, hogy mi mindent látnak a táncban és a tánccal megteremtett kisközösségekben.

Provokációból kérdeztem tőlük, hogy nem éreznek-e valamiféle segítői felelősséget azok iránt, akik egykoron a hittestvéreik voltak? Kifejtették, hogy az energiájukból kitelik a táncoktatás, néha egy-két hosszabb beszélgetés, de több nem. Elfoglalt, aktív életük van és nem akarják a gyerekeikkel tölthető időket másoknak adni - azt megtették már Jehova Tanújaként és erre nem büszkék.

Ők csak egyetlen példák azokra a feltehetően ezrekre, akik túlléptek az egészen és valószínűleg soha nem lesznek az olvasóink. Megpróbáltam összeszedni mi bennük a közös:

  • házasok
  • vannak gyerekeik
  • van valamilyen komoly energiát igénylő elfoglaltságuk (hobbi, üzlet, stb.)
  • barátságosak
  • közösségi emberek a szó jó értelmében
  • nem találtak "új igazságot" maguknak a szervezet után
  • alapvetően menekülnek a Tanúktól és az exektől

(természetesen vannak kivételek!)

Akikkel beszélgettem (nem tudom összeszámolni hányan vannak, de sokan), azok mind kifejtették azt, amit a korábbi cikkben is leírtam, illetve azt, amit a közösségszervezéssel foglalkozó testvérnő is elmondott általában a kilépőkről. Azt is elmondták, hogy számukra az élet mindenféle vallásos megközelítése olyasféle gondolkodás, amiből ki akarnak maradni, mert megtapasztalták mennyire zsarolhatóvá és kényszeríthetővé válik ezzel az ember (többen kísérleteztek eleinte más felekezetekkel, de rájöttek, hogy ugyanaz amitől menekültek, csak más a körítés).

Mindez azt mutatja a számomra, hogy egy újabb olyan réteg jelenlétével kell számolnunk, akiket nem tud a blogszféra megszólítani. Sőt, a blogszféra negatív jelenségei még azokat is elűzheti, akik fél szemüket azért rajta tartják pár helyen.

Ez nem tragédia, nem valamiféle megoldandó probléma, csak számolni kell ezzel is, amikor a blog hatásait vizsgáljuk. Vagyis a magam részéről attól szeretnék óvni, hogy a szervezetből való kilépésről bárki is azt gondolja, hogy a blogszférán keresztül vezet oda az út, illetve attól is, hogy azt gondoljuk, bármelyikünk útja követendő lenne másoknak. Akadhatnak persze erre is példák, de a személyes élmények és a kiépített "világi" élet teljesen más utakat is diktálhat, mint amihez mi "segítséget" tudunk adni. Nem mintha a blog szerkesztői közül bárki is mást mondott vagy írt volna korábban, csak az Egonymus által megkezdett gondolatsor folytatásához szeretnék ezzel hozzájárulni.

Mindez természetesen csak a saját véleményem, de jobban érdekel, hogy mások miként tekintik a túllépő kilépőket, vagyis célcsoportjai-e a blogszférának? Jelentenek-e egyáltalán kihívást? Szükséges-e egyáltalán a szervezet utáni felépített életben a sorstársak közössége vagy ez csak felesleges nosztalgia?

A bejegyzés trackback címe:

http://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr3412277067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Marci kérdez · http://marcikerdez.blog.hu/ 2017.02.24. 08:23:02

A kérdéseidre én azt válaszolnám, hogy a blogok elsősorban segítségnyújtások olyanoknak, kik válaszokat keresnek, vagy egyszerűen csak támasz lehet a megfélemlítésben, tanácstalanságban. A céljuk pont az, hogy az embernek segítsen a rehabilitációs folyamatban. Ha ez megtörténik, további teendő nincs, mint ennek örülni.

kingdom · http://blogjt.blog.hu/ 2017.02.24. 09:47:34

"Jelentenek-e egyáltalán kihívást? Szükséges-e egyáltalán a szervezet utáni felépített életben a sorstársak közössége vagy ez csak felesleges nosztalgia?"
>
Szerintem nem baj, hogy bizonyos "kilépők"nem találnak meg minket a blog szférában az ébredésük szakaszában vagy azután. Ők tulajdonképpen nem is vesztességeink, csak mert minket mintegy kikerülve, kihagyva kezdenek újra. A lényeg, hogy ők is célba értek és megtalálták az új életüket, rájöttek maguktól arra, hogy nem ért véget az élet csak mert kiléptek, és az élet rendkívül sok további lehetőséget tartogat még számukra. Ők valószínűleg érzelmileg és értelmileg az átlag felett vannak sajátos körülményeikkel, de nem mindenki ilyen szerencsés lelkialkattal, háttérrel rendelkezik.
Ebből adódik, hogy lehetnek olyanok akikben csillapíthatatlanul nagy kérdések tátonganak, talán keresi a válaszokat olyan válaszokat amit a gyüliben nem tehetne fel soha, ezért magába folytja. Mivel ezek halmozódnak benne az évek alatt, elkezdi keresni azokat akik hasonló sérelmeket vagy megtapasztalásokat éltek át. Ezért nem Jehovához fordul és nem a tesókhoz, hanem a Google- hoz.
Ők mondjuk rátalálnak a blogra és egyből találnak olyan kérdésekre válaszokat amiket eddig a szőnyeg alá kellett söpörniük. Megérti nincs egyedül, ami a legfontosabb, hogy van kiút. Vannak egyszerű technikák is amivel könnyebb a túllépés, ugyanakkor itt vagyunk mi is és nekünk (is) sikerült, sőt tapasztalataink kincset érnek. Tudjuk mivel árthatnak és mivel segíthetnek magukon.
Sok olyan ex tanút ismerhettem meg eddigi kb.5 évem alatt a blogszférában, akik ebben a kezdeti szakaszukban aktívan látogatták a blogot és egy idő múlva eltűntek és soha nem jöttek vissza.(Sokuknak csak a nick nevüket tudom).
No, de nekik ennyi kellett. De ezzel nem vált a blog szféra sikertelenné miattuk, egyszerűen csak betöltötte már a szerepét az életükben és tovább tudtak lépni. Mit is akarhatna még a blog szféra ennél merészebbet álmodni?
Az már hatalmas siker, ha valaki teljes meggyőződéssel megérthette, hogy Jehova Tanúi szervezete >egy< hamis szekta a sok közül. Azt hiszem ezt igen jól tudtuk eddig is prezentálni ... mit is akarhatnánk többet?
Mi senki lelkét nem akarjuk palackba zárni, erre ott volt(van) a WT. szervezet. Éppen ezért nem hiszem egy olyan hely lennénk majd valaha is ami gyülekezet és szervezet pótló hely szerepét tölti be és titkon elvárjuk majd, hogy a kilépők rendszeres látogatóink legyenek :)
Ezért nem is látom értelmét annak, hogy valamiféle kudarcként tekintsen a blogszféra önmagára, mert hiszen a szerepét szinte csak a puszta létével be is tölti.

Egy másik jelenséget is megemlítenék. Úgy látom, hogy több blog azért született, hogy az azt létrehozó kiírja magából a sérelmeit és a traumákat, vagy ép a gyűlöletét azért amiket elszenvedett. Bár lehet, hogy tévesen azt remélik egyesek, hogy ezek a blogok valami határozott utat és célt akarnának közölni, vagy közösségi hellyé akarnának válni. Valójában pedig nem egyebek ,mint az azt létre hozó saját terápiás felülete(i). Ezzel nem azt akarom írni, hogy ez egy rossz dolog. Nem. Pusztán csak egy újabb bizonyíték arra, hogy léteznek blogok amikben fel sem merült annak a halvány ötlete sem, hogy valami sorstársi közösségé váljanak egykor.
Ezért az ő blogjaiknak fokmérője sokkal inkább saját maguk (létehozó) lelki fejlődése lenne és nem az, hogy hányan olvassák őket :) Ha megszűnik netán? Nem gond, lehet pont azért szűnik meg mert sikeressé vált, ...célját betöltötte.
Az én kérdésem éppen ezért inkább az lenne feléjük, hogy most érzik magukat, ...sikerült túllépni nekik a tanús múlton? Akkor már be is töltötte a bloguk a célját ... tovább léphetnek, ... ha eltűnnének véletlen a blogaik?Akkor azt remélem, hogy minden renden van.

Persze volt aki mégis többet remélt és létre hozott egy alapvetően indulat szülte blogot. Majd miután évek után rájött, hogy szélmalomharcot kezdett .... angolosan le is lépett. Miért? Mert önkifejeződése céljából hívta létre a blogot és miután ezt nem válhatott teljessé,sikertelennek érezte azt. Ki akarna úgy csinálni valamit, hogy az folyton csak sikertelen?

Mindezek után úgy gondolom, hogy nem felesleges a blogszféra léte. Viszont nagyon fontosnak gondolom, hogy világos és reális célokból létrehozott alapokon álljon.(még ha személyes céljai is vannak)
Így könnyen betöltheti célját és nem lesz soha sikertelen.

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.02.24. 11:40:24

Mindez olyan mint egy gyermek...általánosságban írom...
Míg fel nem nő szüksége van a szüleire....
Aztán fokozatosan kirepül a családi fészekből....
Már nem függ szüleitől..felnőtt..családot alapított, elöltözött...sőt más országban, kontinensen találta meg otthonát...
Igaz a családi kötelék megmarad...de mindenki betöltötte a szerepét..
ilyen az élet..s ilyen ez a folyamat is..így kell lenie ez a helyes..
Igaz miként a családok, úgy a mi helyzeteink is különbözőek..de a lényeg adott....

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.02.24. 14:03:01

"Provokációból kérdeztem tőlük, hogy nem éreznek-e valamiféle segítői felelősséget azok iránt, akik egykoron a hittestvéreik voltak? Kifejtették, hogy az energiájukból kitelik a táncoktatás, néha egy-két hosszabb beszélgetés, de több nem. Elfoglalt, aktív életük van és nem akarják a gyerekeikkel tölthető időket másoknak adni - azt megtették már Jehova Tanújaként és erre nem büszkék."

Teljesen jogos! Ugyan miért KELLENE mindenkinek felelősséget érezni az egykori hittestvéreik iránt? Ők vajon éreztek ilyet irányunkban? Nos, nem mindig....
Ha valaki bármiféle aktivizmust végez ezen a területen, az csakis önkéntes lehet. Persze ezt is sok minden motiválhatja (bosszú, gyűlölet, segíteni akarás stb...), nem mindegy mi az. Biztos vannak, akik sokkal "tartoznak" a testvéreiknek, főleg ha olyan poziciót töltöttek be és abban úgy viselkedtek, hogy az sokak életét tönkretették. De azt is nekik kell felismerniük, és nem kényszerből, mert ez az elvárás.

Bármiféle segítségnyújtásnak akkor van csak értelme, ha azok felé irányul, akik ezt igénylik. Csak azért, mert valaki tagja volt egy szektának, még nem jelenti, hogy ugyanúgy sérült, mint más. Annyi mindentől függ ez (lelki alkat, sérülés mértéke, egyéb tényezők...), mint ahogy az is, hogy valaki felépül-e az átéltek után önsegítéssel, vagy többre van szüksége. Az is lehet, hogy az illető azt hiszi, hogy felépült (mert például sikeresen lenyomja ezeket a rossz emlékeket valamilyen aktív tevékenységgel), aztán kiderül, hogy mégse. De ha így is van, akkor is neki kell eljutnia ahhoz, hogy ezt felismerje.
Arról nem is beszélve, hogy akinek gyereke van, elsősorban azzal kell foglalkoznia, és csak a fennmaradó időt fordíthatná aktivizmusra, már ha ilyen vágyak élnek benne.

Én csak örülni tudok annak, ha valaki ilyen okok miatt nem akar részt venni az ex-JTs életben. És annak is, ha valaki látogatta ugyan a blogokat, de már nem teszi, mert nem érzi szükségét. A valódi segítségnek éppen az az egyik ismertető jele, hogy önmagát szükségtelenné tegye. Közösséget pedig ott lehet építeni, ahol a résztvevők mindegyike benne van az adok-kapokban, az pedig az exek köreiben igen nehéz dolog.

kócsag 2017.02.24. 14:51:53

Gondolom én is egy túllépő vagyok, ezért le merem írni a blogokról a saját véleményem az egyik érintettként. Hiába nem olvasom a jw-kiadványokat, a blogokra időről-időre ránézek. Nem mindegyikre, de ahol nem bántja a fülem a hangvétel, oda igen. Ha havonta ez csak pár alkalom, nekünk annyi bőven elég.
Miért tesszük? Érdekel mi történik, érdekelnek azoknak a meglátásai akiket nem ismerek, de ugyanarra felekezetre áldoztak fel az életükből egy jelentősebb részt. Akik nem olvasnak blogokat, azokkal szoktunk róla beszélni, mivel szóba kerülnek a hírek, történések.

A blogszférát elég vegyesnek látom. Az itteni cikkeket szeretem olvasni, az itt megszólalóknak időnként a blogjait is felkeresem. A többi blogra is ránézek néha, ha éppen betöltődnek. A különbség pedig nagy!

Nekem inkább hiányérzetem van, örülnék, ha több blog lenne. Van olyan amikor eljön a blogszörfölés ideje és alig találok 5-6 írást.

Ezek jutottak eszembe olvasás közben.
A válaszaim pedig az alábbiak:

'célcsoportjai-e a blogszférának?'
Persze, hogyne. Szerintem az informálás a cél, az pedig nem a múlthoz való hozzáálláson múlik. Ha valakit érdekel, akkor csendes olvasó lesz, de attól még olvasó.

'Jelentenek-e egyáltalán kihívást?'
Nem! Azért, mert mi befogadóbbak, nyitottabbak vagyunk, nem kell nagyon finoman fogalmazni egy ébredőhöz képest. A többségünk hálás a cikkekért, nem kritikusan áll hozzátok.

'Szükséges-e egyáltalán a szervezet utáni felépített életben a sorstársak közössége vagy ez csak felesleges nosztalgia?'
Ez egy más kérdés. igen súlyos emberek is vannak ebben a sorstársi valamiben, csak a közös múlt ok a közösségvállalásra. Akiket ismerek, akikben megbízok, azokkal van közösségem, de ezzel kapcsolatban éppen az előző posztban írtam le az élményeinket.

Ezek a kérdések gondolom a vitaindítóra adott reakcióból születtek, de időről-időre jó elővenni őket. Tapasztaltunk már pár botrányt abból, amikor ébredő, de antiszoc egyének előterjesztették a követeléseiket. Olyankor jó tisztázni mi az, ami már nem jár automatikusan.

kócsag 2017.02.24. 21:02:40

Pár dolgot félreérthetően vagy rosszul írtam délután.
'A többi blogra is ránézek néha, ha éppen betöltődnek. A különbség pedig nagy! '
Nem tudom szó szerint mit akartam leírni, de a hiányérzetem szerettem volna megfogalmazni. Örülnék, ha több blog lenne, mindegyik eltér a többitől, rendelkeznek sajátos hangvétellel.

'igen súlyos emberek is vannak ebben a sorstársi valamiben, csak a közös múlt ok a közösségvállalásra.'
helyesen: csak a közös múlt NEM ok a közösség vállalására.

'Nem! Azért, mert mi befogadóbbak, nyitottabbak vagyunk, nem kell nagyon finoman fogalmazni egy ébredőhöz képest. A többségünk hálás a cikkekért, nem kritikusan áll hozzátok.'
A befogadóbb, nyitottabb egy ébredőhöz képest értendő. Nekünk már nem kell nagyon körülírni, finomkodóan írni. Bárhogyan is van megírva, átjön az üzenet.

'jó tisztázni mi az, ami már nem jár automatikusan.'
Vagyis nem jár automatikusan semmi. Ha van is barátkozás, akkor is minden kölcsönös. Nincs már egyoldalúság, mint a gyülikben. Annyit kaphat, amennyit ő is hajlandó adni. Ha önzést ad, nem számítson másra. Régebben még jó volt, mert csupa barátságos, normális embereket ismerhettem meg. Nagyon sajnálom ezt a változást...

l.gabi 2017.02.25. 02:40:04

@Marci kérdez: köszönöm a válaszod, bennem is valami hasonló él elképzelésként

l.gabi 2017.02.25. 02:42:24

@kingdom: köszönöm, én is azt gondolom, hogy nem tragédia, ha van egy tömeg, amelyiknek nincs igénye "ránk", örülni kell ennek is

l.gabi 2017.02.25. 02:44:12

@t.csilla: köszönöm, tényleg csak provokáltam őket. A záró soraiddal kapcsolatban megéltem én is ezt-azt, ezért egyet is értek

l.gabi 2017.02.25. 02:46:23

@kócsag: köszönöm, az utolsónak leírt gondolataidat nagyon értem.
Engem ez viszont elszomorít. Annyi sok lehetőség lenne, amit el kell engedni csak azért, mert akadnak ilyen emberek :(
Tényleg kár, hogy így van... :(

Vénvarangy 2017.02.25. 17:13:22

A magam részéről nagyra értékelem a cikkeket, bármilyen legyen is a téma. Annyit elmondok, hogy egyszerre lettem kiközösítve és váltam el. Gyakorlatilag egyedül maradtam a világban, se család, se barátok. Évekig nem is foglalkoztam a vallással, míg véletlenül rá nem akadtam erre a blogra. Hatalmas megkönnyebülés volt, amiket olvastam. Másként látom a világot általatok, amiért nagy köszönet Nektek! Van néhány exjt ismerősöm, náluk azt vettem észre, hogy magukban lezárták jt életszakaszukat, és nem foglalkoznak vele, hogy igaz volt-e, vagy sem, amit abban az időben tettek.
Várom a további írásaitokat!

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.02.25. 18:10:25

I@Vénvarangy: Örülünk, hogy megtalálták bennünket, s hogy hasznos számodra tevékenységünk..

Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2017.02.25. 22:24:46

@Vénvarangy: Jól esnek szavaid!
Aki eltölt éveket, évtizedeket JT-jaként, nem tudja kitörölni ezt az időszakot az életéből. Józanul mérlegelni kell, hogy mi volt, ami jó és mi volt, ami nem volt jó a Tanúk között. Ami jó volt és jó irányban formálta a személyiségét, miért kellene elhagynia? Ha rossz szokásokat elhagyott a bibliatanulmányozás hatására, azt miért kellene újra gyakorolnia? Ha viszont újra visszatér az "okádékra", akkor menyire gondolta komolyan?
Jó dolog, hogy formálódik a véleményed és a világnézeted az olvasottak alapján. Hozzád hasonlóan én Jhonny Joker blogján kezdtem el olvasgatni. Aztán most itt vagyok ezen a mondhatni nemzetközi Ex-JT-és blogon, és kedves társaimmal írogatunk erről-arról.
Mi is várjuk az építő hozzászólásaidat!

Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2017.02.25. 22:36:15

@kingdom: Igen, 'vannak csendes olvasók', ahogy "kócsag" írja és nem tudhatjuk, hogy "akik ebben a kezdeti szakaszukban aktívan látogatták a blogot és egy idő múlva eltűntek és soha nem jöttek vissza", azok hányan lehetnek(?).
"Kócsag"-tól ez egy jó gondolat: "Bárhogyan is van megírva, átjön az üzenet."
De azért sokat számít a stílus is. "Nem mindegyikre, de ahol nem bántja a fülem a hangvétel, oda igen" - írja "kócsag".

Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2017.02.25. 22:56:55

@l.gabi: ezt írtad: "Vagyis a magam részéről attól szeretnék óvni, hogy a szervezetből való kilépésről bárki is azt gondolja, hogy a blogszférán keresztül vezet oda az út, illetve attól is, hogy azt gondoljuk, bármelyikünk útja követendő lenne másoknak."
Ez nagyon igaz. Mi adminok, kik eltérő személyiséggel, háttérrel, múlttal és még sorolhatnám mi mindenben különbözünk..., egy valamiben közös a célunk, hogy segítsünk. Ez biztos, hiszen a saját blogaink mellett életrehívtuk ezt a közöset is. Most közel egy év után látszik, hogy megérte az erőfeszítés ezt a rendhagyó blogot "üzemeltetni".
Mi csak mankót próbálunk adni azoknak, akik elesettnek érzik magukat. "Van élet az Őrtorony után!" (Csilla után szabadon). Csak terapeuták vagyunk és nem példaképek.

l.gabi 2017.02.26. 07:26:55

@Vénvarangy: Az előttem szólókhoz szeretnék én is csatlakozni.

Azok közé tartozom, akiknek nem volt valódi választási lehetőségük, mert beleszülettek ebbe az egész gyülekezetesdibe, így a lázadó-szófogadó skála minden egyes fázisa csak a szervezeti kategóriák mentén volt értelmezhető és megvalósítható.
Ahogy fokozatosan felismertem, hogy van a szervezeten kívül is valami (és ebben a szervezet csak egy aprócska pont), bennem kialakult két fontos felismerés.

Az egyik az a felismerés az, hogy elég sok dolgot nyertem az egészből. Amíg mások szektáról-szektára vándorolnak (politikai, vallási, kereskedelmi, stb.), addig a jt-gyülekezetben töltött évek valamennyire óvatossá tudtak tenni. Ezért kisebb az esélye annak, hogy egy politikus vagy bármilyen más szektavezér a bűvkörébe tud vonni. Ez főleg akkor nyereség, ha a sok évre újra és újra elköteleződő felnőtt embereket látom magam mellett. Hiába vitt el sok értékes évet az életemből a szervezet, védőoltásként tekintek rá és a legtöbbünknél működik is.

A másik kérdésben már nem vagyok ilyen határozott, de most még azt gondolom, hogy van szerepe az életemben. Az, hogy sok évet léteztem egy furcsa gyülekezeten belül, segít megértenem a vallásos (és/vagy) hívő embereket. Bár magam nem vagyok ilyen, de a világon élő emberek többsége rendelkezik valamilyen vallási kötődéssel és az általában nem keresztény. Azok az élmények, melyeket születésemtől fogva nyertem (és a rokonok miatt ez a jelenemnek is a része) egy nem klasszikus felekezetből, segítenek nyitottnak maradnom mindenféle vallású ember felé. Nekem nem okoz elbeszélgetnem senkivel sem, bármennyire is komolyan veszi a vallását, bármennyire is használja annak a nyelvezetét és szimbólumait, nagyon hamar képes vagyok áttörni ezt a "falat" és el tudok jutni az emberig. Ezzel az "előnnyel" nem csupán én rendelkezem, hanem szinte mindenki, aki aktív JT volt. Ez a képesség sokat ér, csak nem mindenki kerül olyan helyzetbe, hogy ezzel szembesülni tudjon.

Ezek miatt számomra nem kérdés, hogy igaz volt-e vagy sem amibe beleszülettem (tudom a választ: nem volt az), hanem úgy tekintek rá, mint egy nyereségre, amit ma kamatoztatni tudok. Szerintem legalább egy ilyen jellegű elköteleződést mindenki megél az élete során, csak a megfizetett ár és a belőle kihozható nyereségben van különbség.

l.gabi 2017.02.26. 07:28:01

@Egonymus+: én még terepauta sem vagyok. Az lenne az igazi balszerencse, ha valaki engem akarna terepautának :)