Folytatva Cedars könyvének elemzését, az első fejezet az evangéliumhirdetés nehézségeiről és sikerességéről szól és arról hogyan történik az új tagok indoktrinálása. Azok, akik sosem voltak Tanúk, talán el sem tudják képzelni, hogy mi indíthat valakit arra, hogy órákat töltsön a „térítéssel” mindenféle látható eredmény nélkül, illetve azt sem, hogy ennek hatására mégis mennyien váltak Tanúkká, főleg pár évtizeddel korábban, az internet térhódítása előtti időkben. (Magyarországon a rendszerváltás körüli időben kezdődött egy intenzívebb növekedés a taglétszám tekintetében, ami a 90-es évek második felére lelassult, majd csökkenésbe fordult 2011 után.) Manapság egyre több munkaórára van szükség ahhoz, hogy egy személy a gyülekezet tagjává váljon,a hogy az ábra is mutatja:
Mi indítja a Tanúkat erre az elszánt evangelizálásra? Ennek több oka van:
- Kötelességüknek érzik, mert egy nyomás nehezedik rájuk a Szervezettől, miszerint ’hirdetni kell a megmentés üzenetét’
- Kapcsolattartási lehetőség barátokkal, akik osztják a hitnézeteket
- Néha kialakulnak jó beszélgetések, bibliatanulmányozások, melyek az egész hirdető munkának értelmet adhatnak egy időre
A Szervezet a háttérből irányítja a feladatot, mégpedig az ún. Keresztényi életünk és szolgálatunk munkafüzetének tanácsaival (régebben Mi Királyságszolgálatunk ). De ha ez nem lenne elég, akkor a házigazdák kifogásainak, ellenvetéseinek és alapvető GYIK-el felszerelt kis könyvecske is a rendelkezésre áll Érveljünk az Írásokból!
Az Érveljünk könyv ellenvetései az "Engem nem érdekel" válaszra, ami csak egyike a 12 pontba szedett "kifogásoknak":
„EZ ENGEM NEM ÉRDEKEL”
● „Hadd kérdezzem meg, úgy érti, hogy a Biblia nem érdekli, vagy hogy a vallások általában véve? Azért kérdezem, mert sokakkal találkoztunk, akik régebben vallásosak voltak, de ma már nem járnak templomba, mert sok képmutatást láttak az egyházakban [vagy: mert úgy érzik, hogy a vallás is csak egy fajta üzleti vállalkozás, amellyel pénzt lehet szerezni; vagy: mert nem értenek egyet azzal, hogy a vallások beleavatkoznak a politikába; stb.]. A Biblia nem helyesli az ilyen magatartást, ellenben feltárja az egyedüli alapot arra, hogy bizalommal tekinthessünk a jövőbe.”
● „Ha ezzel azt akarja mondani, hogy nem érdeklik más vallások, meg tudom Önt érteni. De igen valószínű, hogy Önt is érdekli, milyen jövő vár ránk a fenyegető atomháború árnyékában [vagy: hogyan óvhatnánk meg gyermekeinket a kábítószerezéstől; vagy: mit lehet tenni a bűnözés ellen, hogy félelem nélkül mehessünk ki az utcára; stb.]. Ön lát valamilyen valódi megoldást?”
● „ Azért nem, mert van már valamilyen vallása? . . . Gondolja, hogy egyszer minden ember ugyanahhoz a valláshoz fog tartozni? . . . Ön szerint mi áll ennek útjában? . . . Milyen alapra lenne szükség ahhoz, hogy ennek igazán legyen értelme?”
● „Megértem Önt. Néhány évvel ezelőtt én is így gondolkoztam. Aztán olvastam valamit a Bibliában, ami segített más színben látni a dolgokat.” Mutasd meg neki, hogy mi volt az.
● „Érdekelné Önt, ha a Biblia alapján megmutatnám, hogyan láthatja viszont elhunyt szeretteit [vagy: mi az élet valódi értelme; vagy: milyen segítséget nyújt ez a könyv a családi egység megőrzésében; stb.]?”
● „Ha úgy érti ezt, hogy nincs szándékában vásárolni valamit, biztosíthatom, hogy nem üzleti ügyben járok. De érdekelné Önt az a lehetőség, hogy egy paradicsomi földön betegségtől és bűnözéstől mentesen lehet élni olyan emberek társaságában, akik valóban szeretik Önt?”
● „ Általában ezt szokta mondani, amikor Jehova Tanúi felkeresik Önt? . . . Gondolkodott már azon, hogy miért jövünk Önhöz újra meg újra, vagy mit szeretnénk mondani Önnek? . . . Röviden szólva, azért jöttem, mert olyasmiről szereztem tudomást, amiről Önnek is tudnia kellene. Miért ne hallgatná meg ez egyszer, amit mondani szeretnék?”
Ha a hirnököknek sikerűl leszerelniük a házigazda ellenvetéseit, és eljutnak ahhoz, hogy legalább valaki is végighallgassa őket, még akkor sincs könnyű dolguk. Olyan témákban, mint evolúció vs teremtés, vízözön, Biblai hitelessége stb. - mely témák gyakran szóba kerülnek az ajtóknál -, nem sok esélyük van arra, hogy bárki is egyetértsen velük. De sebaj, mert bármit mondjon is a házigazda - akinek úgysem lesz igaza -, mondandója feljegyzésre kerül, és a legközelebbi látogatásnál (ún. újralátogatásnál) megkapja az adott témára specializálódott Őrtorony kiadványt. Ezek a látogatások egy idő után bibliatanulmányozásokká alakulhatnak át, melyeken fokozatosan jönnek elő olyan témák, mint a karácsony, születésnapok megünneplése vagy éppen a vérkérdés, és sokan ezeket a kanyarokat is beveszik, mert addigra már annyi jót tapasztaltak a Tanúkkal kapcsolatban.
(Abban az esetben, ha valamelyik érdeklődőnek problémája volt az ún. "nehéz témák" területén, a hirnökök a következő gondolatmenetetet alkalmazták. Megkérdezték, hogy hisz-e a Bibliában, mint Jehova Isten kinyilvánított Szavában. Igenlő válasz esetén rámutattak a kérdéses vers "bibliai" alapjára (nos, valójában annak Őrtorony szerinti magyarázatára) és megkérdezték: "Hazudott-e nekünk valaha Isten?". Ha a válasz nem volt, akkor ugyanezt megkérdezték a szervezettel kapcsolatban is. Persze arra is nemleges választ kaptak leginkább, hiszen nem tudták, hogy mikben hazudtak nekik, sem a hirnökök, sem az érdeklődők. Ezzel a módszerrel meggyőzhetővé váltak a jelöltek, hogy a nehezen emészthető rész majd idővel jobban érthetővé válik számukra is.)
Tanúknak
Noé vízözöne
Ha mégoly kényelmetlen is, de érdemes lenne egy pillanatra elgondolkozni azon a feltevésen, miszerint a föld egész felszíne víz alá került Noé napjaiban, ahogyan azt az Őrtorony határozottan állítja.
Ha megolvasztanánk az összes jégsapkát, gleccsert és örök hó mennyiségű jeget és havat, egy 24 millió köbkilométeres tartályra lenne szükségünk az így keletkezett vízmennyiség befogadásához. (Ez az adat többek között az Amerikai Egyesült Államok Geológiai Felmérésnek információján alapul). Ha a tartály egész mennyiségét a jelenlegi tengerhez öntenénk, annak szintje kb 70 méterrel emelkedne meg. Így összesen 1386 milliárd köbkilométer víz nyaldosná a partokat. Ennek elég pusztító következménye lenne főleg a tengerparti városokra, és az alacsonyan fekvő területekre, melyek lakhatatlanná válnának, de a Mount Everest, mely 8848 méterre emelkedik a tengerszint fölé, érintetlen maradna.
Ahhoz, hogy az Everest teteje, ha sekélyen is, de víz alá kerülhessen, további 3 milliárd köbkilométer vízre lenne szükség a semmiből, vagyis összesen kb 4.5 milliárd köbkilométer vízre lenne szükség az egész föld felületén. Ez az elképesztő mennyiségű víztömeg több, mint háromszorosa annak a mennyiségnek, ami a földön jelenleg megtalálható abban az esetben, ha minden létező cseppet számításban vennénk.
Mindez azt jelenti, hogy ha igazán ragaszkodni akarsz ahhoz a hitnézethez, miszerint Noé idejében a vízözön minden száraz felületet eltakart, akkor azt is el kell fogadnod, hogy 4400 évvel ezelőtt, Jehova valahogyan a semmiből a jelenlegi vízmennyiség háromszorosát hozta létre, majd tüntette el ennek a hatalmas H2O mennyiségnek a földtani nyomaival együtt. Szintén meg kéne magyaráznod azt, ahogyan a kenguruk sikeresen visszajutottak Ausztráliába a mai Törökország területéről. Az is érdekelne, hogy Noé, aki csupán kalapáccsal és vésővel rendelkezett, mégis megépített egy fából készült óceánjáró vizijárművet, sokkal nagyobbat, melyet eddig valaha vízrebocsátottak mégpedig úgy, hogy nem süllyedt el (nézz utána egy Wyoming nevű hajónak). Ezen kívül hol álljunk neki annak a logisztikai rémálomnak a kibogozásához, melyben 6.5 millió szárazföldi állatfaj egyedeit próbálunk egy 40000 köbméteres bárkában elhelyezni? [1]
Röviden, egy idő után a vita elérkezik ahhoz a ponthoz, mikor csak annyit tudunk mondani: „Nos, Isten csak megtette ezt valahogy - rendben?”, de ez logikusan további kérdést generál, mégpedig ha a mindent-tudó, minden hatalommal rendelkező lény el akarta söpörni az élőlényeket fajonként két-két példány és egy emberi család kivételével, akkor megtehette volna mindezt egy pillanat alatt egy véres és valószerűtlen melodráma nélkül is.
[1] Az Éleslátás az Írásokból 1. kötete érthetően meglehetősen ködös állásponton van arról, hogy pontosan hány példány képviselte a „fajtákat”, melyeket a bárkában átmentettek a föld újranépesítése céljából. Csak néhány százat említenek meg, melyek később „a ma ismert fajok változatait hozhatták létre”. Más teremtéshívők, mint például Ken Ham, nagylelkűbben már 7000 fajta részvételét sugallja. Még ha ezt a nagyobb számot vesszük is alapul, miszerint mintegy 7000 fajta szaporodott fel a jelenlegi 6.5 millió szárazföldi állatfajtává mindössze 4400 év alatt, olyan mértékű és intenzítású természetes szelekciót igényelne, melyet a tudósok nem tartanak lehetségesnek. Átlagosan kb 1500 faj képes kifejlődni évenként.
De legyen bármennyire is "komoly érdeklődő" egy bibliatanulmányozó, egy területről mégis hamar el fogják tanácsolni. Ez pedig az internetes kutakodás a Tanúk teológiája és egyházuk múltja iránt. A Tanúk nem szeretnék, ha független forrásokból is tájékozódnak a tanítványok, főleg nem olyanokból, melyek korábbi aktív tagok írásaiból és tapasztalataiból származnak. Amennyire nehéz felkelteni valakinek az érdeklődését a kezdetekben, most épp annyira lesz nehéz ezúttal leszűkíteni azt a társulati kiadványokra és annak weboldalára (JW.org).
Érthető módon, ezeken a szűrőkön egyre nehezebben jutnak át egyének, de ha valakinek mégis sikerül, az hamarosan az összejövetelek szeretetbombázásában találja magát, sőt már a prédikálásban is részt vesz, mint ún. kereszteletlen hirnök. Ezek után már csak az van hátra, hogy a gyülekezeti vezetők (vének) meggyőződjenek arról, hogy a jelentkező tisztában van az összes dogmával. Ezt egy három részes, kifejezetten erre a célra kidolgozott kérdés-feleletes interjúval tesznek meg, melynek sikeres teljesítésével sor kerülhet a keresztelkedésre.
Ha úgy tűnik ezek után, hogy az, aki mindezt beveszi az olyan buta, hiszékeny és könnyen átejthető, hogy megérdemli a sorsát, vagyis úgy kell neki, ha a későbbiekben negatív következményeket tapasztal egy szekta tagjaként, akkor attól tartok, hogy ez nem ilyen egyszerű dolog. Amikor az emberek depressziósak, magányosak vagy más miatt érzelmileg sérülékenyek, hajlamosak a racionális és objektív gondolkodás elvesztésére. Ezek közül az emberek közül kerülnek ki a szekták jelöltjei, ugyanis a Tanú hitrendszer egy erős céltudatosságot és közösséget ad, melyet ezek az emberek megéreznek, mert ezek után vágyódnak. Ha valakiben megvan ez a vonzódás, a dogmákról meggyőzni nem olyan nehéz.
Steven Hassan, szektakutató így fogalmazta ezt meg könyvében (Freedom of Mind: Helping Loved Ones Leave Controlling People, Cults and Beleifs):
"Alapvetően hibás az az elképzelés, hogy bárki is szándékosan egy komtrolláló csoporthoz akarna csatlakozni. A legtöbb, szektákba beszervezett egyén toborzása egy sérülékeny pillanatukban történt, anélkül, hogy megérthették volna, hogy milyen erők hatalmába kerültek."
Csak néhány ezek közül a sérülékeny állapotok közül: válás, gyász, depresszió, amyagi csőd, családi gondok, életkezdési, életközepi válságok, magány, betegség stb, melyekre az Őrtorony hirdetők kész csomaggal érkeznek, és az éppen az ajtóban álló együttérző, kedves "barátjelölteket", akik egy jól szervezett életfelfogást és értelemmel teli gondolatokat hirdetnek, nehéz lehet elutasítani. Sőt, azt hiszem elmondható, hogy egy bizonyos ponton a legtöbb kívülről beszervezett érdeklődő - ha nincs is ennek feltétlenül tudatában -, esetében a struktúrált, értelmesnek tűnő élet, hitrendszer és családszerű (illetve azt pótló) közösség iránti vágy átveszi az irányítást a doktrinák "komoly tanulmányozása" felett, így hiába a látszólagos 'sok tanulás és mély személyes meggyőződés', a jelölt mégis inkább érzelmi alapon hoz döntést a gyülekezet melletti elköteleződés kérdésében. Az az általános indoklás az Őrtorony részéről, miszerint a jelöltek "szabad akaratukból" döntöttek a tanok mellett - így teljesen felelősek is az abból származó bajaikért -[1], nem teljesen állja meg a helyét, mivel a bibliatanulmányozás ideje alatt sehol nem említik meg többek között a kiközösítés eljárást, és nem beszélnek arról sem, hogy az érdeklődő igazság kutatása iránti vágya, és "tiszta szíve" - melyek olyan nagyon értékesek és dícsérendőek voltak a tanulmányozás kezdetén - mitől válnak hirtelen elfogadhatatlanná, sőt üldözendővé abban az esetben, amennyiben az illető a Szervezet múltja után kutakodik, mégpedig annak a vallási szervezetnek a történelme után, mely élete minden lépésébe bele kíván szólni.
A tagok beszervezésénél tehát inkább felfedezhetőek az indoktrináció jellemzői, mint az oktatás, információnyújtás és önálló gondolkodásra ösztönzés. Ez utóbbi nemes és naív hit jellemzi azon a hirnökök többségét, akik ténylegesen (és ingyen) végzik az evangéliumhirdetést, mit sem tudva a háttérben folyó hazugságokról, ármánykodásokról és becstelen üzletekről, melyek legtöbbje a társulat középvezetői (vének, felvigyázók) és irányító testületei köreiben jól ismert tények lehetnek.
A prédikálás, evangéliumhirdetés azonban nem az egyedüli (és leginkább effektív) módja a létszám növelésének. Létezik egy másik csoport is - mely nem kap megfelelő mennyiségű figyelmet - mégpedig az ún. "beleszületettek" csoportja, vagyis azok a gyerekek, akik Tanú családokba születtek, vagy akiknek szüleik azok kiskora óta a Tanúk befolyása alá kerültek. A könyv írója, Lloyd Evans, pontosan egy ilyen családból származik, és a könyv folytatásában bepillantást kaphatunk abba, hogy milyen is egy ilyen család tagjaként felnőni.
[1] Mindazonáltal teljesen igaz és helyes az a személyes hozzáállás, amikor felelősséget vállalunk a saját döntéseinkért és elfogadjuk annak kimenetelét, mint olyat, amit nekünk magunknak kell felvállalnunk. Az Őrtorony Társulatnak azonban nincs joga ezzel a kifogással lepasszolni a saját felelősségét, és elterelni a figyelmet az általuk tudatosan alkalmazott, alattomos „beszervező” elmekontrolltechnikákért, melyek egyik ismertető jele az információk megvonása, illetve visszatartása azoktól, akiket ez amúgy megilletne. Kíváncsi lennék, hány érdeklődő válna Tanúvá, ha mindaz az információ, melyeknek az Őrtorony nagyon is tudatában van (Pl Hitlerhez intézett levélről, ENSZ kapcsolatról, pedofileket támogató intézkedésekről, a kritikát megfogalmazók lejáratásáról, családok ideológiai alapokon történő szétválasztása, vének által alkalmazott pásztorkodási módszerekről stb) a tanulmányozás kezdeti szakaszán az érdeklődők rendelkezésére állna? Mert ekkor beszélhetnénk arról, hogy valaki „szabadon, a felelőssége teljes tudatában döntött” az elköteleződés mellett.
Forrás:
Lloyd Evans: The Reluctant Apostate
