Olin Moyle az első személy, akinek a Szervezet kártérítést fizetett rágalmazásért. Az akkori Bételben tapasztalt állapotok miatt felháborodó Moyle manapság sem tapasztalna mást, csak néhány példát emeljek ki:
- „ ... McCauley testvért, aki egy kérdésére válasz helyett nyilvános megrovást kapott. Olin Moyle leírja, hogy a testvér kérdésében kritika volt, de ez megengedett, mivel a szervezeten belül szólásszabadság van és ezen célért, a szólásszabadságért küzd a bíróság előtt ő maga is”
- „....az említett testvér (McCauley) azt mondta, hogy az Őrtorony-tanulmányozás átalakult olvasás órává, mintha iskolában lennének az emberek”
- „....a szervezeten belül van különbségtétel szolgák és szolgák között. Példának hozza fel Rutherford és kísérőjének a szállását..... Ehhez képest a Farmon dolgozó bételesek kicsi, fűtetlen szobát kapnak, szinte táborozóként élnek. Az ő kényelmük össze nem vethető az elnök számára biztosított luxussal”
- „....a Bételben kinézik azt, aki nem iszik alkoholt...” (a budapesti Bételbe bejáró önkéntesként emlékszem az italos üvegeknek fenntartott rekeszekre, melyek egyes szobákban voltak)
A cikk Gabi blogján jelent meg 2010-ben:
Olin Moyle ügyvéd volt, akit Rutherford hívott meg a szervezet jogászának 1935-ben, hogy a szervezet vallásszabadsággal kapcsolatos jogi ügyeiben szakmai segítséget nyújtson. Az alábbiakban összefoglalt levelet 1939. július végén írta Rutherford elnöknek, melyben lemond a bételes életről és távozik a Főhivatalból, mert enyhén szólva nem a „szellemi paradicsomot” találta a főhivatali falak között. A levél azért is érdekes, mert a Rutherford környezetével kapcsolatos állításokat közvetett módon igazolja. Jehova Tanúi szerint Jézus még a XX. század elején eljött Isten jelképes szellemi templomába, megítélte a kereszténység vallásait, majd az Őrtorony-szervezet lett az ő szervezete. A levél 1939-ben íródott, amikor már 2 évtizede (Jehova Tanúi vallása szerint) egyedül igaz vallásként, az Úr szervezeteként működtek.
A levél szövegének összefoglalója:
Szeptember 1.-től áll szándékában lemondani a jogászként ellátott feladatairól és elhagyni a Bételt. Első megállapítása, hogy sehol sem lehet mindenki tökéletes és nincs tökéletes szabadság az elnyomás alól, de az „Úr földi székhelyén” ezeket a nem kívánatos jelenségeket a minimálisra kell csökkenteni. Sajnos a Bételben nem ez a helyzet. Innen kezdve pontokba szedi a visszavonulásának az okait.
A Bétel-család kezelése
Az első, ami nem tetszik neki, az nem más, mint az elnök kritikai megjegyzései a dolgozók felé. Nem magára vonatkozóan reklamál, hanem C. J. Woodwoorth testvér példáját hozza fel. Rutherford nyilvánosan megszégyenítette és trágár szavakkal illette (ha jól értem, akkor s*ggfejnek nevezte). Rutherford ezen megjegyzése után megemlíti, hogy az ő példája más vezetőkre is átragadt és ugyanígy beszéltek a testvérrel. A felsorolásból szinte mindenki ismeretlen Knorr, a későbbi elnök kivételével. Ő is ugyanezt tette, majmolva az elnököt (a majmolás az én megjegyzésem, eredeti szövegben nincs benne).
Felhozza másik példának J.Y. McCauley testvért, aki egy kérdésére válasz helyett nyilvános megrovást kapott. Olin Moyle leírja, hogy a testvér kérdésében kritika volt, de ez megengedett, mivel a szervezeten belül szólásszabadság van és ezen célért, a szólásszabadságért küzd a bíróság előtt ő maga is. Rutherford főnökként, nem pedig szolgaként jár el a Bétel-család tagjaival szemben. A levélből kiderül, hogy az említett testvér (McCauley) azt mondta, hogy az Őrtorony-tanulmányozás átalakult olvasás órává, mintha iskolában lennének az emberek. Olin Moyle szerint, ha komolyan gondolja a szervezeti vezetés, hogy ez a legjobb elrendezés az őrtorony-tanulmányozásra, akkor sem kell az őszinte kritikát cenzúrázni és megbüntetni, hanem érvelni kellene annak, aki kételkedik (ha valóban ez a legjobb, akkor vannak mellette szóló érvek is).
Worsley testvér esete a másik felhozott példa Rutherford szokásos eljárására. Ő azért lett elküldve Rutherford által a Bételből, mert szentírási idézeteket gyűjtött össze egy őt érdeklő témában.
Volt egy rendezvény a Madison Square Gardenben, ahol jegyszedőként dolgoztak egyes bételesek. Bár ezek az emberek elég nagy munkát végeztek rendezőként, valami nehéz helyzetet is meg kellett oldaniuk, de az elnöktől kritikát kaptak, nem dicséretet. Ezek a férfiak az elnöktől jövő nyers kritika hallatán sírásra fakadtak.
Felhozza Olin Moyle az elnök egyik kedvenc mondását, hogy „itt nincsenek főnökök” és ennek alkalmazását kéri, hogy a Bétel ne egy nyomasztó, hanem egy boldog hely legyen.
Megkülönböztetés
A tényeket nem lehet letagadni, a szervezeten belül van különbségtétel szolgák és szolgák között. Példának hozza fel Rutherford és kísérőjének a szállását (magyarra átdolgozó személy megjegyzése: Rutherford és kísérője! Erre érdemes figyelni!). Felsorolja, hogy Rutherfordnak hány otthon van berendezve. Említi a Bételt, a WBBR állomáson lévőt, Kaliforniát és még egy lakosztályt a Királyság Farmon, valamint egyebek, amelyekről tudjuk, hogy minimum Londont és Magdeburgot jelölik. Ehhez képest a Farmon dolgozó bételesek kicsi, fűtetlen szobát kapnak, szinte táborozóként élnek. Az ő kényelmük össze nem vethető az elnök számára biztosított luxussal. Rutherford egy szép, légkondis irodában dolgozik. Ő és kísérői a hét egy részét az ország csendes részein töltik. A dolgozók viszont a meleg időben is szorgalmasan dolgoznak, minden ilyen, tehát légkondi és pihenési lehetőség nélkül.
Házasság
Egy testvér néhány évvel ezelőtt házasságkötési szándékkal elhagyta a Bételt. Azért, mivel megházasodott, ezzel rossz példát mutatott, ami miatt nem lehetett úttörő. Viszont Bonnie Boyd is megházasodott a közelmúltban és nem törölték a Bétel tagjai közül. Sőt, Bonnie hozhatta magával a férjét a Bételbe, holott a nyomtatott szabályzat teljesen mást mond.
Mocskos és vulgáris nyelv
A bibliai tiltást, ami a vulgáris nyelvezet kerülésére vonatkozik, soha nem lett hatályon kívül helyezve. Ezért Olin Moyle felháborodik azon, amilyen nyelvhasználatot tapasztalt a Bételben. Azt mondta valaki, hogy ezt meg kell szokni, el kell viselni. Az asztalnál hangos nevetés tör ki, ha disznó vicceket mondanak. Ebben az elnöknek van felelőssége.
Ivászat
Bármilyen ideológiai kérdést félretéve, hogy ihat-e alkoholt egy bételes vagy nem, tény, hogy a Bételben kinézik azt, aki nem iszik alkoholt. Olin Moyle is megtapasztalta ezt. Nem iszik alkoholt, ezért megvető megjegyzéseket tettek a személyére. Azok, akik nem isznak alkoholt, sokszor szégyelleniük kell magukat.
A levélíró szerint ennek a néhány dolognak nem lenne szabad előfordulnia az Úr szervezetében. Van még sok egyéb igazságtalanség, de Olin Moyle ezekkel kapcsolatban élt meg sérelmeket a Bételben. Majd így fogalmaz: „Nem volt könnyű vagy kellemes írni neked ezekről a dolgokról, még nehezebb tiltakozni ezek ellen a Bételből való távozásommal.” Majd kifejezi, hogy a Bételbe költözéssel mindent feladtak, annyira komolyan a szolgálatnak akarták szentelni magukat. Továbbra is a szervezeten belül akar maradni, ügyvédi irodát fog nyitni és felajánlja, hogy továbbra is segíti a szervezet jogi küzdelmeit. Amely ügyekben eddig eljárt, azokat a bírósági eljárás végéig vállalja, nehogy kár érje az ügyben érintett személyeket.
Zárógondolatként közli, hogy a levélben írtakról nem hajlandó szóba beszélni, mert az elnök a vitákban nem marad nyugodt és mindig eltér a tényektől, de szívesen fogad írásos választ. Túlságosan sok személyt küldött el már ilyen viták során az elnök a Bételből. A levélben írtak orvoslása Rutherford személyes felelőssége. Ha nem lenne igaz, akkor a levél írója vállalja érte a felelősséget.
Olin Moyle
Kép forrása: http://jwsurvey.org/cedars-blog/beth-sarim-the-story-of-rutherfords-ivory-tower
(A levél teljes szövege erről a linkről elérhető angolul: http://www.docbob.org/wordpress/olin-moyle-letter)
Utóélet: Rutherford elolvassa a levelet, dühöng. A családot azonnal kiteszik a Bételből. Egy későbbi Őrtoronyban közlik, hogy Olin Moyle nem a szervezet jogásza és bibliai idézetek mellett közlik, hogy rágalmazó lett. Olin Moyle perre megy, mert szerinte az Őrtorony-közlemény megsértette a becsületét, mert olyan bibliai helyeket jelölt meg a neve mellett, amelyek nagyon gonosz rágalmazóként és hitehagyóként állítják be a személyét. A per sokáig húzódik. Ebben a perben kérdezik meg Frederick Franzot, hogy ki szerkeszti az Őrtoronyot (tehát: ki írta a cikket), majd Franz azt mondja: „Jehova Isten”. A szervezet elveszti a pert és kártérítést kell fizessen Olin Moyle részére!
Forrás:
